Agresszív a Himnusz?

A tervezett új alkotmányon próbál fogást keresni legutóbbi számában a vasárnapi bolsevik hetilap. Izzadságszagú az igyekezet, dől belőle a mindenáron való kötözködés szándéka. A szerző szerint a legnagyobb vita most azon megy, szerepeljen-e Isten (ő kis i-vel írja) a szövegben. „Mintha maguk az egyházfiak se volnának egységes állásponton.” (Valószínűleg a papságot nevezi „egyházfiaknak”, nem ismervén a szó igazi jelentését: templomszolga, perselyező, gondnok stb.) Az is aggályos – véli az írást jegyző Karcagi László –, hogy a kereszténydemokrata Semjén Zsolt szerint az alaptörvény a Himnusz első sorával („Isten, áldd meg a magyart!”) kezdődne. A cikkíró úgy gondolja, „némelyeket zavart az első mondatban fellelhető agresszív, fideszes stílusú imperatívusz”. Valószínűleg őt magát is, mert így folytatja feldúlt elemzését: „Nehogy má’ mi mondjuk meg a Mindenhatónak, hogy mit, merre, meddig! Ezen a problémán talán lehetne enyhíteni azzal, ha hozzátennénk az első mondathoz: Lécci, lécci, lécci!” Ha jól értelmezzük, a Himnusz első sora agresszív, fideszes stílusú, ráadásul utasítást tartalmaz a Mindenható felé, amikor javasolja neki, hogy „mit, merre, meddig”. Vagyis megéri a pénzét ez a tolakodó, nyomulós Kölcsey Ferenc… Karcagi szerint ha már mindenképpen ragaszkodunk a Himnuszhoz, akkor az alkotmány így kezdődjék: „Isten, áldd meg a magyart, lécci, lécci, lécci!” Ez kompromisszumos megoldásnak látszik. Szerencsésnek tartaná még a szerző azt a kezdést is, hogy „Ej, mi a kő! Tyúkanyó kend a szobában lakik itt bent?”
Nagyjából idáig jut elemzésében a tréfás alkotmányjogász. Hozzászólások interneten: degeneralt.hu.