Kisiskolás való világ

Miközben összehangolt akció indult az iskolakerülő, a délelőttökön plázákban, mozikban, utcán lézengő fiatalok fülön csípésére, nem igazán javult a helyzet az iskolába bejáró, ám ott zabolázhatatlan diákok kezelésében. A problémás nagyobb gyerekek nemcsak gyengébb társaikat, olykor a pedagógusokat is megalázzák, trágár szavakkal illetik. Mindennaposak a verekedések, az alkohol- és drogfogyasztások, sokan kést visznek magukkal az iskolába, elveszik osztálytársaik értéktárgyait. Volt, ahol az erősebb legény meggyújtotta a másik haját. Akad olyan intézet is, ahol a tanulóknak nevezett bűnöző gyakornokok rendszeresen védelmi pénzt szednek be az elesettebbektől. A „sikereiken” felbuzdult garázdákkal szemben nem segít a szép szó, a figyelmeztetés, de még az intő, a rovó sem.
Egyre több iskola kér tanácsot az oktatási ombudsmantól, mit tegyen, pontosabban mit tehet az intézet nyugalmáért. Csodamódszert az ombudsman sem tud, csupán a büntetési lehetőségeket sorolja. Megtudhatjuk, hogy a tanköteles – tehát tizennyolc év alatti – fiatal számára adható legsúlyosabb büntetés a másik iskolába történő áthelyezés, amire azonban csak akkor van lehetőség, ha találnak egy befogadó intézményt. (Ugyan melyik iskola kér egy ilyen „tanulóból”?) Ha pedig már nem tanköteles a gyerek, egyszerűen kizárható az általános iskolai oktatásból. Vagyis átadtunk az életnek egy potenciális bűnözőt. Gond továbbá, hogy diákokkal szemben tilos az alkohol- és a drogszonda alkalmazása, térfigyelő kamerákat pedig csak akkor használhat az iskola, ha abba az összes lehetséges szereplő (tanár, diák, szülő, rokon, egyéb ismerős) beleegyezik. Jelek szerint beérett a liberális oktatás.