Százéves a magyar tengerészeti repülés

Kilencvennégy évvel ezelőtt, 1916. szeptember 15-én a császári és királyi tengerészeti repülés pilótái történelmet írtak. Valamennyi nemzet közül elsőként nekik sikerült a levegőből megsemmisíteni egy ellenséges tengeralattjárót. A sikeres hazatérés után a két tisztnek elsőként az idén száz éve fölállított hidroplánosok főparancsnoka, a magyar Mikuleczky Ferenc gratulált.

Száz évvel ezelőtt, 1910-ben a nagyhatalmak már javában készültek az elkerülhetetlenre: egy gyors, ám annál pusztítóbb háborúra. Az osztrák–magyar katonai vezetés gyanakodva figyelte az olasz szövetséges fegyverkezését, egyes tisztek egyenesen azt rebesgették: Róma a dunai monarchia hátbatámadására készül. Ebben a fenyegetett légkörben néhány tengerésznek sikerült meggyőznie feletteseiket, hogy engedélyezzék egy csónakrepülős egység felállítását.
Az első hidroplán már a következő évben megérkezett az Adriára, majd a Bécs–Floridsdorfban működő Lohner Jakab és Társa Repülőgép- és Karosszériagyár, később pedig a megszerzett szabadalom alapján Magyarországon, az Első Magyar Repülőgépgyár Rt. albertfalvai üzemében is beindult a sorozatgyártás. A tengerészeti repülőgépek kiváló minőségét a magyar gyárban Ernst Heinkel, a többiben Ferdinand Porsche és Otto Hieronimus konstruktőrök garantálták. A flotta összesen 857 gépet rendelt, amelyből 597 darabot szállítottak le. Ennek zömét a magyar repülőgépgyár készítette.
A tengerészeti repülőknek eredetileg felderítési feladatokat szántak – nekik kellett feltérképezniük az Adriában létesített aknazárakat – ám a háború első napjaitól kezdve bizonyították, hogy a közvetlen harcban is megállják a helyüket. Érdemes megjegyezni, hogy valamennyi nemzet pilótái közül ők voltak az elsők, akik bombával elsüllyesztettek egy víz alatt haladó ellenséges tengeralattjárót 1916. szeptember 15-én. Kilencvenhat évvel ezelőtt aratták első sikerüket a császári és királyi hidroplánosok: 1914. augusztus 14-én Konstantin Maglic fregatthadnagy és navigátora az E 18 jelű csónakrepülőt a szerb Krstac fölé irányította, s lángokba borította azt. Maglic ennek ellenére nem került fel a tengerészeti repülés kanadai rajongói által készített dicsőségfalra. Az osztrák– magyar ászok húszan vannak, s közülük ketten magyarok: Bernáth Mátyás frontpilóta és Mikuleczky Ferenc sorhajóhadnagy. Utóbbi 1884 szeptemberében született Miskolcon, és idén 105 éve, hogy I. osztályú tengerészeti hadapróddá, 95 éve, hogy a Monarchia tengerészeti repülőinek főparancsnokává nevezték ki. Mikuleczky 1917. augusztus 1-jéig irányította a hidroplánosokat nemegyszer repülőjéből, az első vonalból. Parancsnokként az utolsó bevetésére július 28-án indult: nagyszabású támadást dolgozott ki és hangolt össze Grado és Carvignano pályaudvarának bombázására. Az akcióban Pólából (Pula) 134, Triesztből hét és Parenzóból két gép vett részt, s a heves, végsőkig kitartó ellenállás dacára egyetlen gépet sem veszítettek! A parancsnok ezután hazatért, hogy a magyar gépgyártást és tesztelést vezényelje; 1915-ben alakult, tehát kilencvenöt éves lenne idén a keszthelyi tengerészeti repülőtámaszpont és -összeszerelő. A háborút követően Mikuleczky Ferenc Ausztriába távozott, ahol 1964-ben bekövetkezett haláláig élt.