(Párizs)
Két éve a pekingi olimpián felettébb kínos volt számunkra, amikor a vívás csapatversenyein férfi kardozóink és női tőrözőink is kikaptak a bevallottan amatőr amerikaiaktól, s a párizsi vb zárónapján férfi párbajtőrözőinknek is az Egyesült Államok lett a végzete. Együttesünk világranglista-vezetőként, mint a legutóbbi két Eb győztese, a tavalyi, antalyai vb ezüstérmese lépett pástra, és a japánok 31-25-ös, majd a németek 45-37-es legyőzésével a négy között találta magát. Ekkor jöttek a rangsorban csupán tizenkettedik amerikaiak, akik ugyan az ötödik kínaiakat, majd a negyedik koreaiakat is kiejtették, de hittük, ennél több bravúr nem rendeltetett nekik. Boczkó, majd Imre is 4-3-as győzelemmel nyitott, Somfai viszont 3-0-s vereséggel, és második asszójában Imre is ennyire kapott ki. Boczkó újra nyert, ezúttal 5-3-ra, az utolsó fél percet azonban hosszas ápolás után már fél lábon húzta ki, mert egy „összecsapásban” megroppant a térde, le is kellett cserélni. Az ellenfél ekkor még csak két tussal vezetett, és négy csörte hátra volt, ám legjobbja kiesésével nem csak tusokat vesztett, pszichésen is megtört csapatunk. Az amerikaiak 45-38-ra nyertek, így nekünk maradt az oroszok elleni bronzmérkőzés, amire Boczkót összedrótozták. Olyannyira, hogy nyolc tust adott, csak egyet kapott, s alapvetően neki köszönhetően sikerült 36-34-es győzelemmel megszerezni a bronzérmet. A záró párban 26-19-es előnyünk után (!) azért majdnem nagy baj lett, mert Sukov csak akkor adta fel, amikor belátta, hogy a legutolsó másodpercben kétszer már nem tudja megszúrni Rédlit.
– Két éremért jöttünk a vb-re, így Szász Emese ezüstje és Boczkó Gábor bronza után a csapat harmadik helye tulajdonképpen örömünnep most nekünk, s ne felejtsük el, hogy Antal Edina is bejutott a legjobb nyolcba. A párbajtőr szakág messze várakozáson felül teljesített, ugyanakkor az is tény, hogy ez az elszalasztott lehetőségek világbajnoksága volt, mert az érmeink még fényesebbek is lehettek volna. Férficsapatunknak például nem kellett volna kikapnia az amerikaiaktól, azzal együtt, hogy mentálisan ők a legerősebbek a mezőnyben. Boczkó sérülésével sajnos azon a mérkőzésen a dzsóker kiesett a paklinkból – fogalmazott Kulcsár Győző fegyvernemi szövetségi kapitány, miközben „nyerő lapunk” pár méterrel odébb öltözködve mondta: „Az amerikaiak ellen kaptam egy elég nagy medvepuszit, a szalagjaim is meghúzódhattak, de jegeltem, vettem be fájdalomcsillapítókat, és hergeltem magam, hogy a bronzmérkőzésre fel kell állnom. A befejező ember szerepét azonban most nem vállalhattam el, mert ha úgy alakul, a végén féllábú gólyaként ugrálhattam volna valamelyik fürge orosz ellen. Inkább előtte próbáltam tusokat adni. Örülök a bronznak, de akármilyen jó napot fogtak ki az amerikaiak, őket is meg kellett volna vernünk” – bökte ki Boczkó, s akkor még nem tudhatta, hogy a tengerentúliak a döntőben a címvédő franciáktól is meglépnek 25-17-re, s két asszóval a vége előtt még 31-30-ra vezetnek.
Ám a házigazdák 45-36-ra fordítottak; a Grand Palais közönségének megvolt a slusszpoén, mielőtt lement a függöny.
origo.hu
Megint hazudtak Magyar Péterék
