Ha párbajtőr egyéniben az arany nem is jött össze, a hétfői történések után igazán nem lehettünk elégedetlenek; és Szász Emese is hamar megbékélt az ezüst-, Boczkó Gábor pedig a bronzérmével. Utóbbi esetében sokáig az is kérdéses volt, hogy egyáltalán indulhat-e a vb-n, amire aztán csak két hetet készült. „Hat hete bokaszalag-szakadást szenvedtem, begipszeltek, s amikor végre felkelhettem az ágyból, akkor sem tudtam lábra állni, így a kerekes székesekkel edzettem. Szóval, nem panaszkodom, ez a bronz az előzmények után ragyogó eredmény” – szögezte le Boczkó, és Szász is őszintén mosolygott a Grand Palais-ben: „A döntőben felcsillant a remény, hogy aranyérmes is lehetek, ám a francia lány (Nisima, aki tegnap ki is bérelte a L’Equipe címlapját – a szerk.) rettentően jó napot fogott ki, s mire megtaláltam az ellenszert, már késő volt. Hatalmas élmény volt itt vívni, gyönyörű a hely, a közönség fantasztikus, és engem nem is zavart, hogy ellenem szurkoltak” – árulta el Szász Emese.
Hasonlóan pozitív kicsengésű nyilatkozatot viszont a kardozóinktól tegnap nem kaphattunk a csapatversenyek első napján, bár női együttesünket (Nagy Orsolya, Benkó Réka, Pető Réka, Várhelyi Anna) a 8. helyért semmiképpen sem lehet elmarasztalni. Ám a Decsi Tamás, Szilágyi Áron, Nemcsik Zsolt, Iliász Nikolász összetételű férficsapat szereplése mindent alulmúlt azzal, hogy a nyolc közé jutásért megsemmisítő, 45-25-ös vereséget szenvedett a németektől. Ugyan a túloldalon ott volt a tavalyi egyéni világbajnok, most ezüstérmes Limbach, kétségkívül tehetséges, fiatal csapattársai vannak, és tény, a vereség benne volt a pakliban, ám a húsz tus különbség megemészthetetlen. Az első két asszót Szilágyi és Decsi még meg is nyerte egyaránt 5-4-re, utána azonban egymás után Nemcsik 7-4-re, Decsi 5-2-re, Szilágyi 5-0-ra, Nemcsik és Decsi 5-1-re kapott ki, a becserélt Iliász 5-5-öt vívott, s annak már nem volt semmi jelentősége, hogy az utolsó párban Limbach 5-2-re verte Szilágyit.
„Úgy éreztem a páston, hogy a németek kottából vívnak ellenünk, teljesen feltérképeztek bennünket. Nagyon nagy vereségbe szaladtunk bele, többet nem tudok mondani, maradjunk annyiban, hogy no comment” – bökte ki Nemcsik. Nébald György szövetségi kapitánytól azonban részletesebb választ vártunk. Ám ehelyett meglehetősen zavarosat, talányosat kaptunk, miután azzal indítottunk, hogy szakvezetői tevékenysége alatt bárhol, bárki alázta-e így meg a három éve még világbajnok, és a tavalyi, antalyiai vb-n bronzérmes együttesünket. „Nem azt figyeltem, hogy mekkora a vereség, az asszókat néztem, miként alakulnak, és ha szoros mérkőzésen kapunk ki, azt most nyilván könnyebb lenne megmagyarázni. Annyit kijelenthetek, hogy a felkészülésünk szakmailag jól sikerült, az edzőkollégák és a versenyzők is ezt nyilatkozták, s az ő szájukból ez hitelesebb, mintha én mondanám. Szóval, a felkészülésben alapvetően nem látok gondokat, de ettől függetlenül nyugodtnak nem volt feltétlenül mondható. Lehettek olyan más zavaró körülmények, amelyek esetleg engem is zavartak, és a csapatot is befolyásolhatták. Ezeket majd ki kell elemeznünk, át kell beszélnünk a versenyzőkkel, edzőkkel. Konkrétumokat azonban most nem szeretnék említeni” – nyilatkozta Nébald György, és további faggatózásunkra hozzátette: „Ha jön egy vihar és leszakad a ház teteje, az például egy zavaró körülmény. Esetünkben nyilván nem erről van szó, de egyéb szelek is vihart gerjeszthetnek.”
Érdeklődésünkre a Magyar Vívó Szövetség ügyvezető igazgatója, Füleky András széttárta a kezeit, hogy neki nincs tudomása semmiféle „viharról” a kardozók háza táján; holott nem csak náluk, az egész sportágban dúl. Már a világbajnokság előtt is szóbeszéd tárgya volt, hogy ha Párizsban leszerepel a válogatott, akkor eltörlik a jelenlegi szakvezetési struktúrát, és a három fegyvernemi szövetségi kapitány helyett újra egyvalaki kezébe kerül az irányítás. S bizony már megkezdődtek a pozícióharcok.
Nébaldnak ráadásul pechje volt azzal is, hogy amikor bejelentette, Nemcsik visszakerül a csapatba – az athéni olimpiai ezüstérmes Peking után lett kegyvesztett nála –, egyúttal azt közölte egy szakmai fórumon, hogy Decsit akarja kihagyni, aki sérülése után az idei lipcsei Eb-n vívott gyengén. Csakhogy a vb előtt versenyzőink közül ő állt a világranglistán legelőrébb, az ötödik helyen. A korábban is sokak által támadott kapitány végül meghátrált, és Lontay Balázs maradt otthon.
„Engem leginkább az zavart, hogy a kapitány úr ki akart hagyni a csapatból…” – említette „zavaros körülményként” Decsi, akit meg kell követnünk. Korábban azt írtuk, hogy egyéniben egy argentin verte ki, ami papíron igaz is, ám az illető „korábbi életében” olimpiai bronzérmes német volt. Így aztán velük most Párizsban sokszorosan meggyűlt a bajunk. Együttesünk a 9–16. helyért még 45-27-re legyőzte a tunéziaiakat, 45-43-re a spanyolokat, majd 45-40-re kikapott az olimpiai bajnok franciáktól, így a 10. helyen zárt. A házigazdák sem örültek, hogy az alsó ágra kerültek, de mi most még mélyebben vagyunk, és nem csak egy hellyel.
origo.hu
Betörőktől rettegnek az egyik budapesti kerület lakói
