Olimpia változó korban

A NOB végrehajtó bizottsága október végi, acapulcói ülésén az előzetes hírekkel ellentétben végül nem határozott a téli olimpia programjának bővítéséről. A testület ugyanakkor a nagyközönség számára kétségkívül váratlan fordulattal felhatalmazta Jaques Rogge elnököt, hogy áprilisban egymaga hozzon döntést, és a szervezet első embere akár hét új versenyszámot is felvehet a 2014-ben Szocsiban rendezendő játékok műsorába.

Követni a trendet. Október végén Acapulcóban igazi „sportcsúcsot” tartottak, hiszen a NOB végrehajtó bizottsági ülése előtt rendezték meg a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Világszövetsége (ANOC) közgyűlését, az első olimpiai sport világkonferenciát, majd a NOB és az ANOC közös találkozóját. Utóbbiakon Nagy Zsigmond, a Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi igazgatója is jelen volt. „A végrehajtó bizottság által később hozott döntések egyáltalán nem leptek meg. A világgal, a társadalommal együtt a sport is változik, ezen a területen is megvannak a fejlődési irányvonalak, és a NOB igyekszik követni ezeket a trendeket. S most felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek az utóbbi időszakban némileg lelassultak. Ha a nemzetközi sportági szakszövetségek igazolják, hogy bizonyos versenyszámok igenis meghatározók az adott sportágon belül, népszerűek, hozzájárulnak az olimpiai mozgalom erősödéséhez, akkor ezt a NOB elfogadja. S célja egyértelműen a fiatalok megnyerése is. Bár Szocsiban a program akár hét új számmal is bővülhet, úgy gondolom, hogy most csak kettő-három kerül fel, és az egyik szinte biztosan a női síugrás lesz. A végrehajtó bizottságnak megvan a jogköre arra, hogy felhatalmazza az elnököt a döntés meghozatalára, és ez csupán egy döntéshozatali metódus, ami a hatékonyságot szolgálja. Szó nincs hatalomkoncentrációról. De aki ismeri Jacques Rogge-ot, az pontosan tudja, ha valaki, ő az, aki soha nem fog visszaélni azzal, hogy hatalom van a kezében. 2001 óta ül az elnöki székben, ilyesmi fel sem merült róla, pedig meglehetősen nagy hatalma van” – mondta megkeresésünkre Nagy Zsigmond.

Amióta a NOB döntéshozói a londoni olimpia programjába iktatták a női ökölvívást, a síugrónők még hangosabban követelik, hogy ők is felkerülhessenek a palettára. Fő érvük, hogy az ötkarikás játékokon már csak a síugrást és a hozzá köthető északi összetettet rendezik meg kizárólag férfiak részvételével. A síugrónők már az idei vancouveri olimpián is helyet követeltek maguknak, olyannyira, hogy Kanadában bírósághoz is fordultak a hátrányos megkülönböztetés miatt; ám ez a lépés legfeljebb elnéző mosolyt csalt az arcokra. A NOB 2006-ban azzal söpörte le az indítványt az asztalról, hogy a síugrás női válfajának elenyésző a tábora, és a hölgyeknek először talán világbajnokságon kellene indulniuk. Ami aztán tavaly Liberecben megtörtént, a normálsáncra felengedték a bátrakat, és az amerikai Lindsey Van – nem tévesztendő össze az alpesisíző Lindsey Vonn-nal – figyelemre méltó eredménnyel, 89 és 97,5 méteres ugrásokkal lett a sportág első női világbajnoka. S immár jó az esély a 2014-es ötkarikás debütálásra.
Annál is inkább, mert úgy tűnik, a NOB jelentősen bővíteni szándékozik a téli játékok programját. A végrehajtó bizottság múlt havi, acapulcói ülésén ugyan elodázták a döntést, de bejelentették, hogy a női síugrás mellett a síakrobatika félcső és slopestyle (trükk), a hódeszka slopestyle versenyszáma, a biatlon vegyes váltója, a szánkó csapatversenye, továbbá a formációs műkorcsolyázás programba vétele is napirenden van. A végrehajtó bizottság egyúttal felhatalmazta Jacques Rogge elnököt, hogy áprilisban egymaga döntsön, ami sokak számára legalább olyan meglepő lehet, mint a műsornövelés mértékének már a lehetősége is.
A 2002-es téli olimpián, Salt Lake Cityben 15 sportág 78 versenyszámában zajlottak versenyek, és a sportágak köre azóta is változatlan. Torinóban a biatlon, a gyorskorcsolya és a hódeszka programja egyaránt két számmal bővült, de Vancouverben csak szabadsíelésben (síakrobatikában) jött be nóvumként a férfi és női síkrossz. Jelen helyzet szerint azonban előállhat, hogy Szocsiban 93 számban osztanak érmeket a tizenhét nap alatt. Ez még bőven beleférne az időrendbe, a versenyzők létszámát sem duzzasztaná fel elviselhetetlenre, és a NOB vezetése már csak financiális szempontok alapján is gondolkodhat úgy: akkor miért ne bővítsünk? Nyilvánvalóan vezérlő elv, hogy meg kell érteni az idők szavát, másrészt viszont nem lenne kívánatos, ha az olimpia eltolódna az extrém sportágak világjátéka felé, így a félcsöves és akrobatikai kunsztokat a hagyományos sportágakban kompenzálnák. Megtehetik, hiszen a téli olimpiákon még sokáig nem kell úgy kalkulálni, hogy ha a programba felvesznek egy új számot, akkor egyet menthetetlenül le is kell venni onnan. Így a sok jogos kritikával illetett női jégkorong is megmenekült.
Salt Lake Cityben 2399, Torinóban 2633, Vancouverben 2536 sportoló indult, és ezek az adatok nem említhetők egy lapon azzal, hogy két éve a pekingi olimpián
11 028-an mérették meg magukat. Szöulban 237, Barcelonában 257, Atlantában 271, Sydneyben 300, Athénban 301, Pekingben 302 versenyszám volt műsoron, és a számsorból világosan látszik, hogy a nyári műsort – ha továbbra is tizenhét napos marad – nem lehet bővíteni. A NOB 2005-ös, szingapúri kongresszusán ennek szellemében fogadták el, hogy az olimpiákat követő évben egyenkénti szavazással döntenek a sportágak sorsáról. Számunkra kedvező, hogy az alapsportágakat csoportonként veszik górcső alá, így például a vizes sportágat együtt, ami alapján a mostanában sok támadásnak kitett vízilabda védettséget élvezhet.
Ami a legutóbbi változásokat illeti, Pekingbe bejött atlétikában a női 3000 méteres akadályfutás, úszásban két nyílt vízi, kerékpárban két BMX-es szám, ugyanakkor pályakerékpárban és a sportlövészetben kettő-kettő kiesett. Asztaliteniszben a férfi és a női páros helyett mindkét nemben csapatversenyt írtak ki, ám ez a kivonások és hozzáadások után nem befolyásolta a végeredményt. Londonban ugyancsak 302 számban osztanak majd érmeket, de több változás is akad. Levették a programról a baseballt és a szoftballt, vitorlázásban a tornádó hajóosztályt, ökölvívásban a férfiaknál eggyel kevesebb súlycsoport lesz, helyet adva három női kategóriának, teniszben pedig vegyes párosban is rendeznek versenyt. Lényeges, hogy a sportági világszövetségek saját hatáskörükben hozhatnak döntéseket, és kajak-kenuban forradalmi változás előtt állunk: új versenyszám lesz 200 méteren a férfi K-1, K-2 és C-1, a női K-1, mégpedig a négy 500 méteres férfi szám (K-1, K-2, C-1, C-2) helyett. Vívásban ezúttal a férfi párbajtőrözők és a női kardozók csapatversenye marad el – Pekingben férfi tőrben és női párbajtőrben nem volt csapatverseny –; a pályakerekeseknél a 7-3-as leosztás helyett mindkét nemnél öt versenyszám lesz: egyéni és csapat sprint, keirin, csapat üldözéses és új eseményként egy öt számból álló összetett viadal; vitorlázásban pedig a női tőkesúlyos Yngling osztály helyére az Elliott került. S már előre tekintve a 2016-os Rio de Janeiró-i játékokra is, annyi bizonyos, hogy a golf és a rögbi hosszú szünet után visszakerül a programba. A karate, a fallabda és a görkorcsolya egyelőre elbukott, ám a jövőképet vizionálva közel sem reménytelen a helyzete.

Hordók, kötelek, galambok. Az első téli olimpiára 1924-ben került sor, a műkorcsolya és a jégkorong azonban már ezt megelőzően is műsoron volt. Mindkét sportágban rendeztek versenyeket az 1920-as antwerpeni nyári játékokon, mi több, a műkorcsolya szerepelt az 1908-as londoni olimpián is. Utóbbi játékokon motorcsónakkal ugyancsak bajnoki címet lehetett nyerni. A kötélhúzás 1900-ban, Párizsban debütált, és a soron következő négy olimpián is megtartotta a helyét a programban. A francia fővárosban sportlövészetben lőttek élő galambokra, és itt rendezték meg a 200 méteres akadályúszást is, amely során a versenyzőknek tempózás közben 50 és 100 méternél egy-egy hordón kellett átmászniuk. A hőskorban jó néhány érdekességgel szolgált az atlétika is: a helyből magas- és távolugrás négy olimpiát élt meg, a kétkezes diszkoszvetés, súlylökés és gerelyhajítás – amely során összeadták a bal és jobb kézzel elért eredményeket – viszont csak a stockholmi játékoknak (1912) volt színfoltja. Itt írtak ki először művészeti versenyeket, és ezeket 1948-ig tartották meg. 1928-ban, Amszterdamban epika kategóriában Mező Ferenc Az olimpiai játékok története című könyve aranyérmet ért.