Húsz évvel a taxisblokád kirobbanása (1990. október 25.) után erősen hervadni látszik az a mirtuszkoszorú, amelyet akkoriban az országot megbénító fuvarozók fejére helyeztek.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna igazuk a hatalmas üzemanyagár-emelés ellen tiltakozóknak, csupán annyit: egészen másról, sokkal többről szólt a két évtizeddel ezelőtti történet.
Mára egyre többen azt valószínűsítik: puccskísérletet, kormányváltást próbált meg véghezvinni az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ azzal, hogy lényegében az elégedetlenkedő fuvarozók élére állt.
A szabad demokraták részéről kézenfekvő, ám végtelenül gerinctelen cselekedet volt meglovagolni egy olyan helyzetet, amikor a zilált országot talpra állítani kívánó, csetlő-botló kormány a nemzetközi gazdaság viharaival küzd gyámolításra váró igyekezettel. Ma már bátran kimondhatjuk: igazi erkölcstelenség egy olyan demokráciának gáncsot vetni, amely mögött több évtizedes diktatúra, adóssághalmaz és erkölcsi csőd sötétlik, éppen első lépéseit teszi, hatalmas a gondja, ráadásul miniszterelnöke súlyos betegséggel is küzd… (A folytatásban húsz éven át – megszűntéig – ezt az SZDSZ-szellemet látjuk majd.)
Mint egy falat kenyér, úgy hiányzott a leendő vadbaloldalnak ez a taxisblokáddá maszkírozott szerencsétlen áremelés. A történet aztán kompromisszummal zárult, az áremelést enyhítette a kormány, az SZDSZ-színezetű Göncz Árpád államfő által előterjesztett törvénymódosítás pedig felmentette felelősségük alól a blokád résztvevőit. Mint várható volt ezek után, a szabad madarak összebútoroztak a szocialistákkal.
A folytatás ismeretes.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
