Az első pillanatban azt hihetné a néző, hogy egyszerű sakkpartit lát, de valójában a történelem elevenedik meg a filmvásznon, mert a szóban forgó játszmából hamisítás kerekedett. Az alaphelyzet egy több mint százéves fotográfia, amely 1908-ban Capri szigetén, Gorkij villájának teraszán készült. Hét személy látszik a képen, mindnyájan orosz emigránsok, a bolsevik párt tagjai. A sakkozók: Alexander Bogdanov és Vlagyimir Iljics Uljanov, aki egy évtizeddel később Lenin néven vonult be a történelemkönyvekbe. A kérdés 1908-ban azonban még az: ki lesz a párt első embere. A bábuk nem látszanak pontosan, nehéz lenne megítélni, ki áll jobban. A testtartás és az arcjáték alapján, no meg később „a nemzetközi munkásmozgalom zseniális vezetője” címmel felruházott jelző alapján egy laikus valószínűleg Leninre fogadna. Gorkij memoárja szerint Bogdanov nyert, Lenin pedig gyerekesen hisztériázott.
A fényképet először egy svájci lap közölte, aztán a nagy októberi szocialista forradalom után is megjelent, sőt az idő múlásával egyre „tökéletesedett”: fokozatosan leretusálták róla azokat a személyeket, akik méltatlanná váltak arra, hogy Lenin társaságában mutatkozzanak. Végül csak Gorkij maradhatott a képen, meg persze Bogdanov – mégiscsak furcsa lett volna, ha egy üres szék ellen játszik Lenin.
A lépéseket valaki lejegyezte. Orosz István animációja e jegyzetek és a fotó alapján a parti rekonstruálására tesz kísérletet. Az animációban persze olyasmi is megtörténhet, amelyre a játékfilm képtelen: a Sakk megpróbál a maga ironikus módján, igazságot szolgáltatni Leninnek, hogy valahogy mégis győztesen kerüljön ki a mattal fenyegető kutyaszorítóból. A politika terén oly sokszor vesztes Bogdanovnak a történelem szolgált elégtétellel: Lenin halála után ő kapta meg tudományos vizsgálódásra a vezér agyvelejét, sőt a Bogdanov által vezetett vértranszfúziós intézetet bízta meg Sztálin a feltámasztással is. Hiába tűntek azonban biztatónak a kísérletek, Bogdanov „váratlan” halála miatt Lenin második eljövetele elnapolódott. Orosz István követi előző filmjeinek stílusát, a feszültség tapintható, a néző pedig eltöprenghet azon, hogy a történelem az elfogadott hazugságok tömege. Erre duplán volt lehetőségünk, mert a bemutatón a magyar feliratú kópia és a grafikus néhány korábbi filmjének levetítése után az angolt is lejátszották. A film végén pedig jött a csattanó, a rendező „gesztusa”, amikor Lenin Bogdanovot vette le a tábláról.
Egyelőre csak remélhetjük, hogy valamelyik csatorna műsorra tűzi a Sakkot. Hol van már az az idő, amikor többek között ilyen kisfilmeket vetítettek a nagyfilmek előtt a mozikban…
(Sakk – magyar animációs film. Gyártotta a Kecskemétfilm Kft.)
origo.hu
Orbán Viktor: Csúcssebességgel robog a kampány
