Kaiser Ede jogerős ítélet előtt

Az elsőfokú ügyészség és bíróság hibáit sorolta tegnapi perbeszédében a vádhatóság képviselője Kaiser Ede perújításában. A védelem azt kérte a bíróságtól, hogy Kaiser büntetése ne csak hozzá legyen méltó, hanem a magyar igazságszolgáltatáshoz is.

Csibra Tibor
2010. 12. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A vádegységről. Az ügyész felidézte a vádegység történetét. A jogintézmény alapjait az első magyar büntető törvénykönyv, az 1878-as Csemegi-kódex írta le, amely szerint a hasonló bűncselekményeket, például több emberölést elkövető tettesek ügyeit akkor is együtt kell vizsgálni, ha azok nem kapcsolódnak össze. Ha a vádhatóság több életellenes cselekménnyel is megvádol valakit, akkor később nem ejtheti azt egy-egy esetben, ha kiderül az érintett ártatlansága. A Fővárosi Főügyészség Kaiser perújításában korábbi rablásait vizsgálta, de mivel addigra már a móri bűncselekmények egy részét a számlájára írta, a vádegység kötelme miatt nem választotta külön azoktól.


Perújításának utolsó felvonásához érkezett tegnap a 2002. májusi, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás miatt ártatlanul tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Kaiser Ede. A férfi ellen indított eljárásban az ügyészség és a védelem mondta el perbeszédeit a Fővárosi Ítélőtáblán. Érdekesség, hogy a móri vérengzéssel korábban öszszefüggésbe hozott Kaiser, vélt társa, Hajdú László és a valódi elkövetők egyike, Weiszdorn Róbert ügyeit egyaránt Lassó Gábor büntetőtanácsa tárgyalja.
Kaiser perújításában a Győri Fellebbviteli Főügyészség jár el, a hatóság képviselője perbeszédében élesen bírálta az első fokon döntő Fővárosi Bíróságot, illetve az akkori vádlót, a Fővárosi Főügyészséget. Utóbbiról az ügyész kijelentette, hogy tévesen módosította a vádiratot, amikor kiderült, hogy nem a Hajdú–Kaiser páros követte el a móri vérengzést. Szerinte a Fővárosi Bíróság ebből később téves következtetéseket vont le, majd Kaisert felmentette ugyan a móri vádpont alól, de a bűncselekmény alól nem. Az elsőfokú bíróság határozata csak annyit mondott ki, hogy a vádlott nem járt a bankfiókban, nincs köze a vérengzéshez. Ha a testület a bűncselekmény alól is fel akarta volna menteni, akkor le kellett volna folytatnia a bizonyítást, újra meghallgatni a tanúkat, szakértőket, érintetteket. Ez a Fővárosi Bíróságon elmaradt, ezért a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla – ritka gyakorlatként – újra bizonyításba kezdett, így pótolta az elmulasztott kötelezettségeket. Figyelemre méltó, hogy Lassó Gábor tanácsa ezt Kaiser, Hajdú és Weiszdorn esetében is megtette.
Kaiser Ede ügyében a Fővárosi Főügyészség a vádegységre hivatkozva nem tekintett el a móri vádponttól. A Győri Fellebbviteli Főügyészség képviselője szerint ugyanakkor ez a jogintézmény „nincs kőbe vésve”, azt a korábbi ügygazda is figyelembe vehette volna. Az ügyész visszautasította a védelem korábbi kritikáit, amelyek szerint a hatóságok a móri fiaskó után Kaiserék felelősségének erőltetésével igyekeztek elkerülni a tekintélyvesztést. A vádbeszéd szerint ez már a valódi gyilkosok, a Weiszdorn–Nagy páros elfogásakor megtörtént. Az ügyész úgy vélte, hogy a magyar igazságszolgáltatás ebben a szerencsétlen helyzetben is jól vizsgázott, s a hatóságok beismerték tévedéseiket. A jogász szerint „Kaiser Ede nem bűnös a móri bankrablásban, s ehhez képest csekélység az, ha egy ügyben felbomlik a vádegység”. Az ügyész ugyanakkor egyéb ügyei miatt is veszélyes bűnözőnek nevezte Kaisert, és első fokon kiszabott tizennyolc éves szabadságvesztésének súlyosbítását indítványozta.
Az említett súlyos bűnügyek egyike, egy pénzszállító elleni, a sértett életveszélyes sérülésével járó támadás körülményeinek feltárásával kezdte védőbeszédét Kaiser ügyvédje, Dezső Antal. A jogász felhívta a figyelmet, hogy a rabláshoz használt pisztolyról az ügyészség kijelentette: a fegyver csőre volt töltve, tűzkész állapotban volt, holott a vádhatóságnak erre semmilyen bizonyítéka nem volt. Kaiserék korábbi ügyeiben – a mórihoz hasonlóan – tanúként nyilatkozott a rekordösszegű, huszonötmillió forintos nyomravezetői díj tulajdonosa, Kiglics Attila, aki Weiszdornék elfogása után eltűnt a hatóságok elől. Dezső Antal szerint ennek fényében a férfi szavait nem szabad komolyan venni. A védő kiemelte: ha Kaisert nem vádolták volna meg a móri bűntettel, csak korábbi rablásaiért ítélik el, akkor már közelgő szabadulását várná. A jogász szerint a vádlott perújítása újabb rekordot jelent, mert az egyetlen ilyen ügy hazánkban, amely már négy éve tart. Dezső Antal azt kérte a bíróságtól, hogy a várható büntetés ne csak a vádlotthoz legyen méltó, hanem a magyar igazságszolgáltatáshoz is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.