Kalandok helyben

Hegyi Zoltán
2010. 12. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

E lapokról ötezer év néz le reánk. Így kezdődik a bevezető, amelyet Hamvas Béla írt az Anthologia Humana elé. A könyv szövegei meditációs objektumok, Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinájától René Guénon Mindent látó szeméig. Ez az írott szó szárnyain tett spirituális, szakrális időutazás jutott eszembe valami miatt, amikor kezembe vettem a Geographia Kiadó Életre szóló kalandok – 500 lélekemelő utazás a világ körül című vaskos kötetét. Mert azokat a szavakat valahol kimondták és leírták, és nyilván nem mindegy hogy hol, hiszen másként nem beszélhetnénk a hely szelleméről. És mert utazni jó. Bár a buddhista szerzetesek szerint egyáltalán nem szükséges, sőt szerintük az olvasás sem a legfontosabb fázis, de attól még az is jó.
Ezzel a könyvvel ügyes kis kompromisszumot köthetünk a sorsunkkal, elegánsan elengedhetünk egy látogatást a kolumbiai sókatedrálisba, viszont néhány perc alatt megtudjuk, hogy a Bogotától negyvennyolc kilométerre fekvő bánya még ma is működik, és hogy a monumentális föld alatti templomban akár tízezer hívő is elfér. Megszentelt tájak, megalit emlékek, kegy- és menedékhelyek, zarándokutak, romok és napi használatban lévő épületek követik egymást, szertartások színei villannak fel Jamaicától Bukovináig. A kötet szerkesztői természetesen azokra is gondoltak, akik mégiscsak belevágnak és ott akarnak lenni, ahol még hallani az imák visszhangját a kövek között. Őket időzítési és tervezési ajánlatok segítik az eligazodásban, ilyenkor a National Geographic hangulat szolidan átúszik Lonely Planetbe. Ami persze hasznos, mert például ha valaki a hajdan pompázatos Akszúmi Királyság központját szeretné meglátogatni, jó, ha tudja, hogy egyrészt Etiópiában található, viszont június és szeptember között szinte megközelíthetetlen a súlyos esőzések miatt. Ellenben januárban és novemberben nagy fesztiválokat tartanak, ahol némi Bob Marley-zene a fülben alighanem sokat dob az amúgy is felfokozott hangulaton. Itt van egyébként a Tízparancsolat-kápolna is, amelyről az etiópok váltig állítják, hogy benne őrzik az eredeti Frigyládát, de ezt elég nehéz ellenőrizni, tekintve, hogy senki ember fia be nem teheti oda a lábát, talán még Spielberg sem. A könyvben látható épületek tervezői és kivitelezői, ha tudatosult bennük, ha nem, az örökkévalóságnak dolgoztak. Gaudí például 1882-ben kezdett hozzá a Sagrada Familiához és negyven év után sem tudta befejezni. Elkészült viszont többek között a Születés Kapuja, valamint a Szenvedés Kapuja is. És akárcsak Michelangelo, tudta, hogy mit miért tesz. A kapuk lábánál álló teknős alakok a világegyetem stabilitását jelképezik és mivel rendnek kell lenni, a tengerhez közelebb lévő szobor egy tengeri teknőst, a hegyekhez közelebbi pedig egy szárazföldit ábrázol. Gaudí minden apró részlettel üzent valamit, amit valaha mindannyian tudtunk, csak elfelejtettük a nagy haladásban. És amikor megkérdezték tőle, hogy rendben mester, mégis mikor készül el végre a katedrális, így felelt: „A megrendelőm nem siet.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.