Kalandok helyben

E lapokról ötezer év néz le reánk. Így kezdődik a bevezető, amelyet Hamvas Béla írt az Anthologia Humana elé. A könyv szövegei meditációs objektumok, Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinájától René Guénon Mindent látó szeméig. Ez az írott szó szárnyain tett spirituális, szakrális időutazás jutott eszembe valami miatt, amikor kezembe vettem a Geographia Kiadó Életre szóló kalandok – 500 lélekemelő utazás a világ körül című vaskos kötetét. Mert azokat a szavakat valahol kimondták és leírták, és nyilván nem mindegy hogy hol, hiszen másként nem beszélhetnénk a hely szelleméről. És mert utazni jó. Bár a buddhista szerzetesek szerint egyáltalán nem szükséges, sőt szerintük az olvasás sem a legfontosabb fázis, de attól még az is jó.
Ezzel a könyvvel ügyes kis kompromisszumot köthetünk a sorsunkkal, elegánsan elengedhetünk egy látogatást a kolumbiai sókatedrálisba, viszont néhány perc alatt megtudjuk, hogy a Bogotától negyvennyolc kilométerre fekvő bánya még ma is működik, és hogy a monumentális föld alatti templomban akár tízezer hívő is elfér. Megszentelt tájak, megalit emlékek, kegy- és menedékhelyek, zarándokutak, romok és napi használatban lévő épületek követik egymást, szertartások színei villannak fel Jamaicától Bukovináig. A kötet szerkesztői természetesen azokra is gondoltak, akik mégiscsak belevágnak és ott akarnak lenni, ahol még hallani az imák visszhangját a kövek között. Őket időzítési és tervezési ajánlatok segítik az eligazodásban, ilyenkor a National Geographic hangulat szolidan átúszik Lonely Planetbe. Ami persze hasznos, mert például ha valaki a hajdan pompázatos Akszúmi Királyság központját szeretné meglátogatni, jó, ha tudja, hogy egyrészt Etiópiában található, viszont június és szeptember között szinte megközelíthetetlen a súlyos esőzések miatt. Ellenben januárban és novemberben nagy fesztiválokat tartanak, ahol némi Bob Marley-zene a fülben alighanem sokat dob az amúgy is felfokozott hangulaton. Itt van egyébként a Tízparancsolat-kápolna is, amelyről az etiópok váltig állítják, hogy benne őrzik az eredeti Frigyládát, de ezt elég nehéz ellenőrizni, tekintve, hogy senki ember fia be nem teheti oda a lábát, talán még Spielberg sem. A könyvben látható épületek tervezői és kivitelezői, ha tudatosult bennük, ha nem, az örökkévalóságnak dolgoztak. Gaudí például 1882-ben kezdett hozzá a Sagrada Familiához és negyven év után sem tudta befejezni. Elkészült viszont többek között a Születés Kapuja, valamint a Szenvedés Kapuja is. És akárcsak Michelangelo, tudta, hogy mit miért tesz. A kapuk lábánál álló teknős alakok a világegyetem stabilitását jelképezik és mivel rendnek kell lenni, a tengerhez közelebb lévő szobor egy tengeri teknőst, a hegyekhez közelebbi pedig egy szárazföldit ábrázol. Gaudí minden apró részlettel üzent valamit, amit valaha mindannyian tudtunk, csak elfelejtettük a nagy haladásban. És amikor megkérdezték tőle, hogy rendben mester, mégis mikor készül el végre a katedrális, így felelt: „A megrendelőm nem siet.”