Különösen az fájt az uniós utasításra bevezetett megszorításokban a munkavállalóknak, hogy a jövő évi költségvetésben 3,5–10 százalékkal csökkentik a havi 1500 eurónál többet kereső közalkalmazottak fizetését, megemelik az áfát, megkurtítják vagy teljesen megszüntetik a szociális támogatásokat és segélyeket, és nagy pofon az egész életet végigdolgozó nyugdíjasoknak, hogy befagyasztják egyetlen biztos havi jövedelmüket is. A tavaly ősz óta már csak kisebbségben kormányzó szocialista José Sócrates 2005-ben még azzal az ígérettel kapott bizalmat szavazóitól, hogy egy időre még meg kell húzni a nadrágszíjat, aztán minden jobb lesz.
De éppen az ígéretek ellenkezője történt, ezért november 24-én még a szocialista szakszervezet, az UGT is csatlakozott a kommunista befolyású CGTP-hez. Az előző, még 1988-ban meghirdetett első általános sztrájk a jelenlegi államfő, Aníbal Cavaco Silva liberális foglalkoztatási törvénye ellen irányult. Akkor csak a CGTP mozgósította a tagság 85 százalékát, most viszont csak megközelíteni, megismételni nem tudták az akkori támogatottságot. A grémiumok azt várják a szerintük sikeresnek tekintett tiltakozás után, hogy a szocialista kormány visszavonja a megszorító intézkedéseket. Sócratesnek azonban ebben már nincs mozgástere, ezért keresi a megegyezést legnagyobb ellenzékével, a jobbközép szociáldemokratákkal (PSD), mert szerinte egyedül a nagykoalíció a megoldás a jelenlegi többszörös – gazdasági-pénzügyi-politikai – válságra.
A hazai és külföldi elemzők is furcsállják, hogy a jobbközép szociáldemokraták már többször leválthatták volna a szocialistákat, de mindig visszatáncoltak a lehetőség elől. Pedig ha túl sokat várnak, jelöltjük, Aníbal Cavaco Silva január végi újraválasztása láthatja kárát. A spekulánsok közben óriási nyomást gyakoroltak a lisszaboni tőzsdére és a legfontosabb portugál pénzügyi papírokra, de Portugália váratlan segítséget kapott a német kancellártól, Angela Merkeltől, aki arra buzdította az EU kormányait, hogy bátran lépjenek fel a spekulánsok ellen. Az államcsőd veszélye egyelőre elmúlt, de még mindig valószínű, hogy az IMF 1977 és 1983 után harmadszor is „megsegíti” Portugáliát. Ráadásul kísért a múlt, mert Portugália éppen 50 éve lépett be az IMF-be, amelyért a valutaalap nagyon magas árat kért: jelentős részt a töredékére apadt portugál aranytartalékból. A csatlakozási tárgyalásokat levezénylő portugál jegybank akkori elnöke, az agg Manuel Jacinto Nunes azonban még mindig hiszi, hogy ezúttal nem lesz szükség az IMF-re.
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
