Nemrégiben nyilvánosságra hozta a parlament alkotmány-előkészítő bizottsága az új alaptörvény szabályozási elveit, amelyekről a következő hónapokban vitázik az Országgyűlés. Az alkotmány csupán néhány mondatot ír majd az igazságszolgáltatásról?
– Az új alaptörvényben minden bizonnyal helyet kapnak az igazságszolgáltatás működésének garanciális szabályai, emellett az alkotmány felsorolja a bírósági szervezet főbb elemeit. A legfontosabb paragrafusokat tehát a jövőben is az alkotmány tartalmazza, ám a részletkérdéseket külön jogszabály, a bíróságokról szóló sarkalatos törvény rendezi.
– Az ügyészség alkotmányos helye nemrégiben megfelelő körvonalakat kapott, a bíróságoknál azonban számos nyitott kérdés van. Például: a Kúria irányítja-e a jövőben a harmadik hatalmi ágat?
– Jogtudósok felvetették a Kúria viszszaállításának gondolatát. Az elképzelés egységes szervezeti keretek között helyezné el az Alkotmánybíróságot, a Legfelsőbb Bíróságot és a közigazgatási bíráskodást, és az új igazságügyi képződmény élén a Kúria állna. Ez a terv egyelőre csak egy az ítélkezés átalakításáról szóló elgondolások között. A Kúria felállításának lehetőségéről az új alkotmány márciusban kezdődő vitájában dönt majd az Országgyűlés. Ha a képviselők egyetértenek a felvetéssel, meg kell határozniuk például, hogy a Kúria mely szervezetek feladatait vegye át, a létrehozandó testületet hány tag alkossa, és a tagokat a parlament, a bíróságok vagy a köztársasági elnök delegálja-e.
– A parlamenti vitában sok szó eshet az önálló közigazgatási bíráskodás kialakításáról is.
– Ezt a felvetést az alkotmány-előkészítő bizottság fogalmazta meg, azt javasolva: szervezzük a közigazgatási bíróságokat egységes rendszerbe, és teremtsük meg önállóságukat. Manapság a közigazgatási bíróságok a megyei bíróságokon működnek. Feladatuk, hogy megvizsgálják a különböző állami, önkormányzati hivatalok és szervezetek vitatott határozatait. A bíróságok leginkább formai szempontok alapján elemzik a közigazgatási döntéseket, vagyis a tartalmukkal kevéssé törődnek.
– Miképpen változhatna meg a mostani szisztéma?
– Az önálló, egységes közigazgatási bírósági rendszer kontrollt gyakorolna az állami döntések felett, és felülvizsgálná a közigazgatási szervezetek határozatait. Emellett új feladatokat is kaphatna. Az elmúlt évek megmutatták: a társadalom nem tűri tovább, hogy a politikusok, az állam vezetői felelőtlenül gazdálkodjanak a közvagyonnal, előnytelen szerződésekkel magánzsebekbe irányítsák a közösség pénzét, és korrupt ügyletekkel megrövidítsék a lakosságot. A javaslat értelmében ezért az önálló közigazgatási bíróságokhoz kerülne minden olyan eset is, amely felveti a közérdek sérelmét. A közigazgatási bíróságok tehát közérdekvédelmi bíráskodást folytatnának. Az ítélkező fórumok ellenőriznék az egyes állami, önkormányzati döntések célszerűségét, indokoltságát, emellett megvizsgálnák a közpénzek felhasználásának mikéntjét, és akár a politikusok felelősségének kérdésében is állást foglalhatnának.
– Kérem, említsen egy példát.
– A fővárosi önkormányzat egyik cége korábban 300 forintot fizetett a 15 forintért megvásárolható villanykörtékért. Nyilvánvaló, hogy a szerződés tetemes kár okozott Budapestnek. Ebben az ügyben nem két magáncég vitatkozott, hanem a köztulajdonban álló társaság egyszerűen elherdálta a polgárok adóbefizetéseiből származó forintokat. A közigazgatási bíróság megvizsgálná az ilyen ügyek részleteit, döntene az efféle szerződések jogszerűségéről és érvényességéről, és arról is: felelős-e politikus, állami tisztségviselő a történtekért.
– Az állami szerződések célszerűségi ellenőrzése és a politikusok, tisztségviselők felelősségének megállapítása mellett kapnának más feladatokat is az újonnan létrehozandó ítélkező fórumok?
– A javaslat értelmében a közigazgatási bíróságokhoz tartoznának a közigazgatásban dolgozók munkaügyi perei. A közszféra munkaügyi jogvitái – akárcsak az állami szerződések miatti nézeteltérések – különböznek a versenyszféra jogvitáitól. A közigazgatásban ugyanis nem magánfelek kötnek munkaszerződést, hanem az állam kinevezi saját tisztviselőit. A közigazgatási bíróságokat egy újabb javaslat a közbeszerzéseknél felmerülő jogi problémák rendezésével is megbízná.
– Ez azt jelenti, hogy megszűnne a Közbeszerzési Döntőbizottság?
– Közbeszerzési ügyekben jelenleg első fokon a döntőbizottsághoz lehet jogorvoslatért folyamodni, és csak ezt követően kerülhet az ügy a bíróság elé. A közbeszerzést érintő javaslat megfogalmazói szerint a döntőbizottság a jövőben a jogviták elbírálása helyett általános iránymutatásokat adhatna ki, és így segíthetné a közbeszerzési pályázatok értékelését. A jogorvoslat viszont kizárólag a közigazgatási bírósághoz tartozhatna. Más elképzelések arról szólnak: ez a bírói fórum döntsön az úgynevezett köztávolságtartás elrendeléséről is. A fogalom annyit jelent, ha valakiről egyszer bebizonyosodik, hogy közpénzzel visszaélt, akkor az illető később semmilyen módon, sem pályázaton, sem munkavállalóként, sem beszállítóként nem juthat állami összegekhez.
– A közigazgatási bíróságok a korrupció felszámolásában is részt vehetnének?
– Természetesen. Ezek az ítélkező fórumok vizsgálnák meg a kétes állami szerződéseket, a közpénzek vitatott elköltését, és kitérhetnének az ügyletekben részt vevő politikusok, állami és önkormányzati tisztségviselők esetleges felelősségére is. A büntetőjogi következményekről persze – a közigazgatási fórum megállapításaira támaszkodva – a büntetőbíróság döntene.
– A közigazgatási bíróságok mikor és hány fővel kezdhetnék meg munkájukat?
– Jelenleg kevesebb mint száz közigazgatási bíró dolgozik az országban. Ha az Országgyűlés az önálló közigazgatási bíróságok felállítása mellett dönt, akkor ez a szám nagyságrenddel magasabb lehet. Leszögezném ugyanakkor, hogy a közigazgatási bírósági rendszer kialakítása csupán egy javaslat, amelyről jövő tavaszszal, az alkotmány vitájában dönt az Országgyűlés. Ha a képviselők elfogadják az elképzelést, megítélésem szerint még ebben a kormányzati ciklusban megalakulhatnak a közigazgatási és közérdekvédelmi bíróságok.
– A közpénzeket fokozottan védő új bírósági rendszerre tehát egy-két évet még biztosan várni kell. Addig is milyen intézkedésekkel igyekszik a kormány visszaszorítani a korrupciót?
– Nulladik lépésnek az elszámoltatást nevezném. Elengedhetetlen, hogy a kormány felderítse a mögöttünk hagyott évek üzelmeit, felelősségre vonja a visszaélések elkövetőit és minderről tájékoztassa a polgárokat. A társadalom bizalmát ugyanis csak így szerezhetjük vissza. Az esetek felgöngyölítéséhez persze szükséges az igazságszolgáltatás megerősítése. A bíróságok nemrégiben hárommilliárd forinthoz jutottak, az ügyészség pedig kifejezetten a korrupció elleni fellépéshez egymilliárd forintot kapott. Az anyagi forrás mellett bővültek a vádhatóság nyomozati jogosítványai is.
– Milyen jogosítványokra gondol?
– A rendőrség – megfelelő engedély birtokában – titkosszolgálati eszközöket is bevethet egy-egy bűncselekmény felderítéséhez. A hivatali bűntettek súlyosabb eseteit ugyanakkor az ügyészségnek kell feltárnia, s ezekben az ügyekben kizárólag a vádhatóság nyomozhat. Ám nyomozásainál az ügyészség eddig nem kérhetett engedélyt ahhoz, hogy titkosszolgálati módszerekhez folyamodjon. A kormány nemrégiben változtatott ezen a helyzeten, s megadta az ügyészségnek azt a lehetőséget, ami a rendőrséget már régóta megilleti. Így a jövőben – engedéllyel – a vádhatóság munkatársai is bevethetnek titkosszolgálati eszközöket.
– Ha már a titkosszolgálatot említette: mit tehet az a polgár, aki valamilyen okból nem kapja meg a Történeti Levéltártól azokat az iratokat, amelyeket a korábbi rendszer titkosszolgálata készített róla?
– A kormány szeretné kiteljesíteni az emberek információs önrendelkezési szabadságát. Megítélésem szerint e jogosultság magában foglalja azt is, hogy akiket annak idején megfigyeltek, lehallgattak, maguk dönthessék el: a róluk szóló titkosszolgálati jegyzőkönyveket más is megismerheti, vagy épp ellenkezőleg, azokat az iratokat senki sem olvashatja el. Úgy hiszem, erről a fontos kérdésről nem valamely államhatalmi szervezetnek kell rendelkeznie, hanem azoknak a polgároknak, akiket megfigyeltek, akikről feljegyzéseket készítettek.
– Törvény garantálja majd, hogy az érintettek biztosan megkapják a róluk szóló jelentéseket?
– Természetesen. Az igazságügyi miniszter a jövő év november végéig terjeszti be az Országgyűléshez az erről szóló jogszabályt. Mostani terveink szerint a törvény rögzíti majd, hogy az ügynökök beszervezéséről szóló iratokat a történészek, a kutatók ezután is tanulmányozhatják. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a titkosszolgálat a diktatúra időszaka alatt törvénytelenül gyűjtött adatokat azokról a személyekről, akik valamiért nem tetszettek a hatalomnak. Egyeseket például csak azért hallgattak le hónapokig, mert hittanra járatták a gyermeküket. Az így elkészített jegyzőkönyvekben számos személyes adat lehet. A titkosszolgálati iratok nem- egyszer arról szólnak, hogy az illető súlyos betegségben szenvedett, bizonyos időszakban az alkohol rabja volt, vagy családjában komoly ellentétek feszültek. Ezeket az információkat ma bárki megszerezheti és akár vissza is élhet azokkal. Úgy vélem, a jogállam nem nyithat teret annak, hogy az évtizedekkel ezelőtt illegálisan megszerzett információkat ma kétes módon felhasználják. Ezért tartom szükségesnek, hogy a megfigyeltek maguk dönthessék el: a nyilvánosság elé tárják-e a róluk szóló iratokat, vagy örökre eltüntetik azokat. A jogszabály részleteiről történészekkel, kutatókkal, a szakma képviselőivel hosszas egyeztetéseket folytat majd a minisztérium.
origo.hu
Elgázolt a vonat egy embert Tatabányán
