Gyöngyöspata tanulságai

Tóth Gy. László
2011. 05. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kállai Ernő kisebbségi ombudsman 2008-ban a nyilvánosság előtt kritizálta a rendőrséget, mivel már a nyomozás elején kizárta az etnikai indítékot a pécsi kettős gyilkosság ügyében. Teleki László cigányügyekkel foglalkozó szocialista politikus pedig egy televízióadásban elmondta: kifejezetten reméli, hogy a pécsi gyilkosságnak etnikai indítékai vannak (TV2, Mokka, 2008. november 21.). Mint utólag kiderült, a rendőröknek volt igazuk, cigányok egymás közötti brutális leszámolásáról volt szó.
Hasonlóan furcsa tartalmú írás jelent meg a Népszava 2011. március 23-i számában. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman a Gyöngyöspatán történtekre utalva megjegyezte: amennyiben a „jelenlegi helyzetre nem a támogatás, hanem politikai hecckampány épül, akkor a romák felháborodását nem lehet megállítani, és megkezdődik a szerveződés.”
Nem az első eset, hogy különböző rendű és rangú cigány vezetők az őket ért jogos vagy jogtalan sérelmekre reagálva erőszakos szerveződéssel fenyegetőztek. De ez az első olyan eset, hogy egy jelentős közjogi funkciót betöltő közéleti szereplő arra utal, hogy egy etnikai csoport „felháborodását” nem lehet majd megállítani. Közben a különböző kisebbségvédő és emberjogi szervezetek egyre hangosabban követelik, hogy a magyar állam védje meg a romákat a megfélemlítés ellen. Egy későbbi interjúban Kállai Ernő arról beszélt, hogy számos településen civil szerveződések terrorizálják a cigány lakosságot. Ugyanitt kifogásolja, hogy a korábbi alkotmány helyébe lépő alaptörvényben a „preambulum nem utal az 1100 éves együttélésre, a közös múltra”.
Amikor Kállai Ernő megszólal, tudnia kell, hogy a többségi társadalom burkolt fenyegetése elég kétélű fegyver, hiszen háborús logikával gondolkodva 800 ezer cigány áll szemben kilencmillió magyarral. Azt meg még a legelvakultabb roma jogvédők sem állították soha, hogy a cigányság Árpád vezérrel érkezett a Kárpát-medencébe. A problémák megoldását mindkét fél részéről csak a tények tiszteletén alapuló elemző magatartás segítheti.
A cigány–magyar együttélés lehetséges módozatainak végiggondolásakor nem hallgatható el az a tény sem, hogy a bűnöző életmódot folytató agreszszív cigányok hány településen teszik pokollá a helybeliek életét. Az ártatlan cigányok – köztük gyerekek és nők – életét kioltó gyilkosok számára természetesen nincs mentség, de ez nem teszi meg nem történtté Szögi Lajos meglincselését Olaszliszkán, ahol az „öld a magyart!” felszólítás már ijesztő motívumokról is árulkodott. De nincs mentség Marian Cozma gyáva és aljas megölésére, a megerőszakolt majd felgyújtott Pénzes Henrietta szörnyű kínhalálára, a kiszolgáltatott, védekezésre képtelen, ártatlan idős emberek brutális meggyilkolására és kifosztására. A közvélemény megdöbbenését és felháborodását csak fokozta az elkövetők bíróság előtti érzéketlensége, gátlástalan hazudozása és cinizmusa.
Sehova sem vezet a többségi társadalom előítéletességét okolni a jelenlegi helyzetért. Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben rendőrőrsöt, rendőrautót vagy rendőrkapitányságot – különböző tárgyakkal felfegyverkezve – kizárólag cigány csoportok fenyegettek, illetve támadtak meg. A rendőrség hallgat, miközben hasonló atrocitások egyre gyakrabban érik őket. Legutóbb 2011. április 22-én, délután Dombóváron a tűzoltók védték meg az intézkedő rendőröket, akiktől nagy létszámú indulatos cigány családok követelték verekedésért előállított rokonaik azonnali szabadon bocsátását. Nagy a hallgatás, pedig ezek olyan súlyú ügyek, amikor a törvénytisztelő cigányság képviselőinek elő kellene állniuk valamivel. Az is köztudomású, hogy a kisebbségvédők ideáljának tekintett Amerikában hasonló szituációk csak azért nem fordulnak elő, mert ott az amerikai rendőrök segítségkérés helyett azonnal lőnének… Balliberális körökben Amerikát mégsem tartják náci diktatúrának.
A Gyöngyöspatán történtekkel kapcsolatban a médiumok főként arról tudósítanak, hogy a cigányok félnek. Ezzel szemben az egész incidens során kizárólag magyarokat vertek meg. Gyöngyöspatán az idősebb emberek már évek óta kora reggel járnak bevásárolni, hogy elkerüljék az akkor még alvó cigányokkal való találkozást. Öt évvel ezelőtt húsz-harminc cigány támadt a helyi körzeti megbízottra, akit a kutyája mentett meg a lincseléstől. Ennek ellenére a helyi cigányok egy része azt állítja, hogy mindig a parasztok (értsd: magyarok) kötekednek, a cigányok soha… Sajnos az ország más részén sem jobb a helyzet. Nemesvid község település végnapjairól éppen a Magyar Nemzet 2011. május 7-i számában jelent meg drámai beszámoló.
Ellenben a Népszava (2011. május 2.) egészen másról tudósít: „A fűben egy nő alszik. Egy szép, nyurga lány mellém szegődik. Őt követi egy 17 év körüli fiú és egy kifestett arcú, melltartót viselő – szintén – fiú. De kedves, lágy finom gesztusokkal. Dől belőlük a panasz, félnek.”
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt húsz évben készült romastratégiák mindegyike csődöt mondott, a magukat megváltónak feltüntető aktivisták visszavonultak, a felzárkóztatásra szánt hatalmas összegek eltűntek anélkül, hogy eljutottak volna a valóban nyomorgó címzettekhez. Ez a cigányság politikai képviselőinek felelősségét is felveti, nem beszélve arról, hogy a cigány származású vezető értelmiségiek nagy része is szó nélkül vette tudomásul a történteket. Márpedig a cigány elithez tartozók aktivizálódása nélkül a cigánykérdés megoldhatatlan. De téved, aki a többségi magyar társadalom elleni vádaskodásokban vagy a cigány nacionalizmus élesztgetésében keresi a megoldást. Az egykori SZDSZ-es Horváth Aladár indulatos és sokszor nevetséges fellépései aligha szolgálják a békés egymás mellett élés ügyét. Egyik legutóbbi nyilatkozata szerint a Gyöngyöspatán kialakult helyzet normalizálása érdekében „kezdeményezni fogják, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tárgyalja meg a magyar romák üldöztetését!” Az aránytévesztés mértéke megdöbbentő. De Horváth Aladár invenciózus ember: rossz óráiban egy cigányok által létrehozott „Kis Kurdisztánra” gondol, ahol a cigányok területi autonómiát követelnének maguknak. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye, Kelet-Szlovákia, Ukrajna és Románia egyes területei érintettek. Szerinte „ez a törekvés összhangban van a fiatal nemzetek autonómiatörekvéseivel”, és az sem kizárt, hogy az unió támogatja majd mindezt…
A Gyöngyöspatán történtek egyik érdekes és figyelemre méltó mozzanata, hogy egy hazánkban élő amerikai üzletember a Vöröskereszt bevonásával a ténylegesen senkik által nem fenyegetett, ráadásul rendőri védelem alatt álló cigányok húsvéti evakuálását kezdeményezte és finanszírozta. Nem tudjuk, Richard Field mennyire ismeri a cigány– magyar együttélés több évszázados problémáját és a vidéki Magyarországot, de az általa megfogalmazott álláspont ijesztő tudatlanságról tanúskodik. Szerinte ugyanis Gyöngyöspatán „Az ottani romák ellen fordultak a szomszédaik.” (Népszabadság, 2011. április 26.) Ekkora valótlanságot még a legelvakultabb kisebbségvédők is csak félve mondanak. De Richard Field a hályogkovács bátorságával Balog Zoltán felzárkóztatásügyi államtitkárt sem kímélte. „Balog Zoltán jóakaratú ember, aki azonban nem ér fel a feladatig, hogy megvédje a magyarországi roma kisebbséget. A soros magyar EU-elnökségből eddig eltelt négy hónap alatt az Orbán-kormány semmilyen átfogó romafelemelkedési programot sem tudott felmutatni. Megnézném, hogyan reagálna Balog, ha az ő hátsó kertjében rendeznének gyakorlatot.” (Richard Field, Népszabadság, 2011. április 26.) De vajon Field úr mit szólna hozzá, ha valaki az ő hátsó kertjéből lopná el rendszeresen a mozdítható tárgyakat?
Súlyos aránytévesztésre és szerepzavarra utal, hogy az LMP mecénása a probléma hosszabb távú megoldásán dolgozó Balog Zoltánt minősítgeti, de nem teszi fel az egyetlen releváns kérdést: mi történt a cigányság ügyében az elmúlt húsz évben? Ráadásul 2002 és 2010 között a szocialista MSZP és a liberális SZDSZ kormányzati pozícióból gondoskodhatott volna a romák felzárkóztatásáról. Miért nem történt semmi?
A másik visszataszító mozzanata az ügynek Gyurcsány Ferenc fellépése. A volt miniszterelnök egymillió forintot ajánlott fel a gyöngyöspatai cigányok evakuálására, szállásköltségére stb. Mindezt a tisztesség nevében – a nácizmus ellen, merthogy „nem cigánykérdés van, hanem nácikérdés, és egyre inkább így van és így lesz az egész országban”. De miként léphet fel az a politikus a tisztesség nevében, aki gazdasági tranzakcióinak intézésekor és politikai ténykedésekor teljes egészében figyelmen kívül hagyta az erkölcsi normákat?
Ennél csak azok a közszereplők gátlástalanabbak, akik kivándorlásra biztatják a teljesen képzetlen, többnyire írástudatlan cigányokat. Az elmúlt évtizedben a határok megszűnését követően Nyugat-Európa közvetlen tapasztalatokat szerezhetett a cigányok életviteléről, a társadalmi normakövetés hiányosságaiból adódó problémákról. Amikor Olaszországban és Franciaországban – a közvélemény támogatása mellett – cigányok tízezreit küldték vissza erőszakkal eredeti lakóhelyükre, a liberális jogvédők hallgattak. Nyugat-Európa rendészeti kérdésként kezelte a cigány bevándorlók ügyét, akiknek nem volt más választásuk, mint visszatérni a rasszistának bélyegzett kelet-európai országokba. Aki ezek után Magyarországon kivándorlásra buzdítja a cigányokat, az vagy nagyon elvakult és ostoba, vagy végtelenül cinikus, akit a politikai haszonszerzésen kívül semmi más nem érdekel.
A bűnözés okainak és a felelősség kérdésének felvetésekor a liberális jogvédők rendszerint a szegénységre hivatkoznak. Azt állítják, hogy a magyar társadalom mélyszegénységben élő tagjaira egyformán jellemző az úgynevezett megélhetési bűnözés. A tények egészen mást mutatnak: az azonos szintű mélyszegénységben élők közül a cigány bűnelkövetők száma sokszorosa a nem cigány magyarokénak. A többnyire idős, nyugdíjas magyarok nem járnak a szomszéd kertjébe lopni, nem ők köpdösik és lökdösik az utcán a cigányokat ok nélkül, hanem fordítva. Ennek oka nyilvánvalóan az eltérő szociokulturális gyökerekben és háttérben, illetve az ebből következő kissé eltorzult szocializációs folyamatban keresendő. A nyugati politikai osztály tagjai ezt már évekkel ezelőtt kimondták. A sikeres integráció érdekében, a helyzet megoldását célzó stratégia kidolgozásakor mindezzel szembe kell nézni.

A szerző politológus

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.