(mi a szisztéma )

Én nem tudom, hogy a szerviz szó eredeti jelentése mennyiben változott meg az idők során. Amikor a „szerviz” szóba jön, elsősorban a gépkocsik és más gépezetek javítására asszociálunk. Jómagam három év óta egy kis Toyota Aygóval járok, amelynek szervizelését a Reálszisztéma Autókereskedelmi Kft. végzi. Ez egy eléggé nagyszabású intézmény, maga az elnevezés pedig megnyugtatóan vonzó, mivel a precizitás és gondosság hangulatát kelti. Egy ilyen cégnél az ember aligha gondol kisstílűségre, azt hiszi, hogy maga a szisztéma a vevők kényelmét szolgálja, gyors és biztonságos. Ebben a tudatban vittem el gépkocsimat a hároméves szervizre előzetes egyeztetés alapján. Eddigi tapasztalataimból kiindulva egy- órányi várakozásra számítottam, bár ezúttal volt egy külön kérésem is: a jobb első lökhárító egy kis műanyag alkatrészének törése miatt javításra szorult. A munkafelvételi pultnál közölték velem, hogy ez a legószerű alkatrész nincs raktáron, meg kell rendelniük Bécsből, két nap múlva érkezik meg. A kötelező szervizelést elvégezték, végül felhívták a figyelmemet arra, hogy az Aygo vízpumpája szivárog, s jól teszem, ha nyár elejéig megcsináltatom. „Csinálják meg most – kértem naivan –, ha már egyszer úgyis itt vagyok.” „Nincs raktáron vízpumpánk sem, meg kell rendelni azt is.” „Jó – mondtam – rövidesen jelentkezem, s akkor egyúttal lebonyolíthatjuk a lökhárítójavítást is.” Ebben maradtunk.
Egy héttel később felhívtam a karosszériaszervizt, hogy rendeljék meg a műanyag alkatrészt. Azt a választ kaptam, hogy előleg nélkül nem tudják megrendelni, menjek ki újra személyesen a szervizbe. (A tartozék beszerzési ára kb. háromezer forint.) Felhívtam a vízpumpával foglalkozó ügyintézőt is, akitől hasonló választ kaptam, jöjjek ki és fizessem be az előleget. Kimentem. A vízpumpára befizettem tízezret, a karosszériás a háromezer forintos, a kocsi jobb első részébe helyezendő műanyag bigyót megrendelte saját felelősségére. Ezután egyeztettünk: a két munkálatot négy nappal később egy füst alatt elvégzik.
Az adott időpontban megjelentem. Ez immár a harmadik látogatásom volt a szerviznél. A karosszériával foglalkozó – valóban előzékeny – úr húszpercnyi várakozás után, némi zavarban közölte, hogy nem a jobb oldali bigyót küldték el Bécsből, hanem a bal oldalit, s az nem kompatibilis. Ezek után felajánlotta, hogy a számomra szükségtelen alkatrészt önköltségi áron megvehetem. Ez nem látszott reális szisztémának. Némi idegesség jeleit mutathattam, mire ő azt javasolta, hogy az alkatrész megérkezése után a lakásomhoz jönnek, elviszik a kocsit és visszahozzák, vagy a helyszínen megjavítják. Ez az ajánlat korrektnek látszott.
Hazabuszoztam, hogy három óra múlva visszabuszozzak az Aygóért, addig tartott a vízpumpacsere. A karosszériás – előleg nélkül – megrendelte a jobboldali műanyag bigyócskát. Nem az ő viselkedésüket, szolgáltatásukat furcsállom, mindannyian udvariasak, sőt előzékenyek voltak, hanem magát a szisztémát, ami ebben az esetben pitiánernek tűnik. Ha egy nagy cég képtelen arra, hogy törzsvásárlói és megrendelői iránt némi bizalmat áruljon el, önnön kockázatára szerezze be a szükséges alkatrészeket, az szomorú.
Hogy érdemes-e ezt a szisztémát a Reálszisztéma és más hasonló vállalkozások pitiánersége helyett nagyvonalúságot tanúsítva alkalmazni, én nem tudom…