Akkortájt kezdett új életet az anyaországban, akkor játszotta első komolyabb filmszerepét, amikor születtem. Az utóbbi három és fél évtizedben aztán nem történt semmi különös: Bács Ferenc tulajdonképpen már azóta hiánytalanul éli és megéli a hivatását, amióta az erdélyi orvoslás helyett az erdélyi színművészet mellett döntött. Munkáját 1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, az Érdemes Művész címet 2001-ben kapta, 2011-ben Kiváló Művész lett.
Négy éve a pesti Uránia kávézójában beszélgettünk Az emigráns premierjéről. Amikor megemlítettem, hogy Mészáros Tibor Márai-kutató szerint Bács Ferenc a filmben még a levegőt is úgy veszi, mint Márai a Szabad Európá-s rádiófelvételeken, csak mosolygott. A szenvedélyes, de szerény művész méltóságteljes mosolyával. Divatos szóval erős aurája van. Mert harmóniában él önmagával és a világgal. Elmerengtem: kevés hozzá hasonló úriembert ismerek. „Egy színész nem látja önmagát, sőt, azt hiszem, ha a színész látja önmagát, akkor abba is hagyhatja. Mert nem azért játszik, hogy önmagát kívülről lássa, hanem hogy a közönségnek teljesen átadhassa, amit érez, amit gondol” – mondta akkor.
Bács Ferenc művészete és orgánuma a magyar kultúrkincs része, a nemzet pedig büszke erre a kincsre. Isten éltesse!
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
