Egyelőre csak ködös ígéret a béremelés?

A kormány elsősorban az ellátórendszer átalakításával elérhető megtakarításokból és alternatív forrásokból – például a hamburgeradóból – fedezné az egészségügyi dolgozók béremelését, az érintettek azonban ezt csak ködös ígéretnek tartják. Továbbra sem tudják, hogy mikortól és mennyivel nőhet a fizetésük. Közben a rezidensek kezdeményezésére gyűlnek az ügyvédi letétbe helyezett felmondólevelek.

A Semmelweis-terv értelmében térségi egységekre épülő ellátórendszer és új egészségszervezési intézményrendszer jön létre Magyarországon. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár úgy fogalmazott: megtakarítást remélnek többek között a csoportos közbeszerzési eljárásoktól és gyógyszerbeszerzésektől vagy éppen az energiaellátás központosításától. A felszabaduló forrásokat az egészségügyben főként a bérhelyzet javítására kell fordítani. A béremelés konkrétumait firtató kérdésre Szócska Miklós csak annyit mondott: „dolgozunk rajta, ehhez alternatív forrásokat is kell találni, az egyik elem a népegészségügyi termékdíj, közkeletű nevén a hamburgeradó lehet, amelynek bevezetése szinte biztossá vált”.

Gyűjtik a felmondóleveleket
– Bizonytalan és kiszámíthatatlan ez az ígéret. Mind a megvalósulás időpontját, mind pedig a mértékét illetően – fogalmazott Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke. Hangsúlyozta: nem ködös tervekre, hanem január elsejétől érdemi, kiszámítható béremelésre van szükség. A hatékonyság javulásából az államtitkár szerint is csak 10-20 milliárd forintos megtakarítás várható, amelyből nem lehet olyan mértékű emelést végrehajtani, amely képes lehet itthon tartani az orvosokat. A béremelés forrásaként esetlegesen megjelölt hamburgeradó pedig szintén bizonytalan – nem tudni milyen mértékű lenne, s mely élelmiszerekre vonatkozna –, ráadásul még a bevezetéséről sincs döntés. Papp Magor megjegyezte: nem zajlott érdemi egyeztetés köztük és a kormány között azóta, hogy bejelentették: tömegesen helyezik letétbe felmondólevelüket, amelyeket akkor „élesítenek”, ha év végéig nem sikerül megállapodniuk a kabinettel a bérrendezésről. Közölte: a felmondólevelek folyamatosan érkeznek, de a számukról egyelőre nem adott tájékoztatást.
Nincs a rendszerben olyan mértékű tartalék, amelyből érdemi béremelést lehetne adni az egészségügyi dolgozóknak – reagált Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Mint mondta: ráadásul semmi sem kötelezi a munkáltatókat arra, hogy az esetleges megtakarítást a fizetések emelésére fordítsák. Így például intézményük meglévő adósságait is kifizethetik ebből – tette hozzá. Éger István szerint olyan forrásra van szükség, amelyből a kormány által garantált, előre látható mértékű, érdemi egzisztenciajavulást eredményező béremelés adható.

A gyógyszerpiaci megtakarítás
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke úgy fogalmazott: nyilvánvaló, hogy a rendszer átalakítása a hatékonyság növelésére irányul, s ebből megtakarítás származhat. De tudomásul kell venni, hogy jelenleg is minimálisan 33 milliárd forint a fekvőbeteg-ellátó intézmények adóssága, s így valószínűsíthető, hogy a pénz ennek kifizetésére menne el. Ezért szerinte a Széll Kálmán-tervben szereplő, a gyógyszerpiacot érintő, három év alatt 120 milliárd forintot kitevő megtakarítás jelenthetne pluszforrást a béremelésre. Ezt kellene viszszaforgatni a rendszerbe – mondta –, erre vonatkozó javaslatukat már el is küldték a kormánynak. Ezt egészíthetné ki a hamburgeradóból és az egészségipar fejlesztéséből származó bevétel.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint amikor az államtitkár bejelentését meghallották, azonnali egyeztetést kezdeményeztek, mert szeretnék mélyebben megismerni az elképzeléseket. Noha most már legalább szándék mutatkozik a fizetések rendezésére, első hallásra nem tűnik úgy, hogy ebből a megtakarításból azonnali és érdemi fizetésemelést lehetne nyújtani. Szerinte a struktúraátalakítást külön kellene kezelni a béremelés ügyétől.
Varga Imre, a szakrendelőket képviselő Medicina 2000 elnevezésű szervezet vezetője elmondta: aggódnak, mert amit eddig az egészségügyi rendszerben sikerült megtakarítani, azt a pénzügyi kormányzat mindig elvonta. Ha ez megváltozna, akkor is kérdés, hogy a hatékonyság javításával mekkora összeget lehet megtakarítani, arról ugyanis objektív elemzés nem készült. Abból nagy valószínűséggel nem lehet azonnal érdemi béremelést adni, ahhoz további forrásokra lenne szükség. Márpedig a rezidensek radikális fellépése azonnali beavatkozást indokolna.

Körbeügyelő orvosok
Eközben az orvosok bérezése körül újabb torz jelenségek figyelhetők meg. Ilyen például az a mára több szakmában is általánossá vált helyzet, hogy a hivatalos munkaidőn túl az orvosok egy része – immár vállalkozóként – piaci bérért dolgozik egy másik hazai kórházban, ahol kénytelenek őt jó pénzért alkalmazni, egyébként működésképtelenné válna az osztály. Így az a torz helyzet áll elő, hogy például két altatóorvos vagy sebész hétvégére jutó fizetése között ötszörös az eltérés, pedig ugyanazt a munkát végzik, ugyanannyi időben, s ugyanabban a kórházban, csak éppen az egyikük közalkalmazottként, a másikuk pedig vállalkozóként. Sértődésre nincs ok, a szerepek naponként felcserélődnek, így lesz a rosszul kereső közalkalmazottból a másik napon jól fizetett vállalkozó. Persze eközben a jogszabályban maximált munkaidő betartása ellenőrizhetetlenné válik.