A földkerekség legnagyobb területű országában nem volt könnyű beindítani a futballbajnokságot, de Vlagyimir Iljicsék a múlt század elején nem is ezzel foglalatoskodtak. A nagy múltú orosz klubok közül a CSZKA Moszkvát is csak 1911-ben alapították, a Szpartakot 1922-ben, a Dinamót és a Lokomotivot 1923-ban, s a Szovjetunió 1922-es megalakulása előtt orosz bajnokságról nem beszélhetünk. Ehelyett területi ligák voltak, mint például a moszkvai vagy a kazányi. Utóbbiban azok a csapatok szerepelhettek, amelyek a kazányi vasútvonal mentén helyezkedtek el, a kezdetleges infrastruktúra is behatárolta a lehetőségeket. Az első szovjet bajnokságot csak 1936-ban írták ki.
Miután a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, a következő évtől a korábbi tagköztársaságok már saját nemzeti bajnokságokat indítottak. Az orosz Premjer-liga első kiírásában a hat szovjet élvonalbeli együttes – CSZKA, Szpartak, Torpedo, Dinamo, Lokomotiv és a fővárosi sorból kilógó Vlagyikavkaz –, valamint a szovjet másodosztály legjobb 14 együttese szerepelt. 1993-ban 18, egy évvel később 16 csapatosra csökkentették a mezőnyt, és egy rövid kitérő (1996-ban és 1997-ben újra 18 gárda indult) kivételével továbbra is 16 együttessel rendezik meg az élvonalbeli bajnokságot. Az első tíz évben a Szpartak Moszkva kilenc aranyat gyűjtött be, 2002-től eljött a Lokomotiv és a CSZKA ideje, majd 2007-ben a Zenit Szentpéterváré. 2008-ban és 2009-ben a Rubin Kazany lett az első, tavaly viszont újra a Zenit következett.
A Premjer-liga sajátossága, hogy a zord tél miatt tavasztól őszig rendezik meg; ám ez lassan múlt időbe kerül. Az oroszok úgy döntöttek, követik az európai trendet, így 2012-ben belevágnak az őszi, tavaszi lebonyolításba. Így viszont a 2011/12-es szezon rekordhosszúságú lesz. Már márciusban megkezdődött, és most nem fejeződik be novemberben. Az első nyolc tovább játszik a dobogós helyezésekért, a második nyolc pedig a kiesés elkerüléséért. Mivel a Lucs-Enyergija Vlagyivosztok – az UEFA-tagországok legkeletibb csapata, Moszkvától 15 ezer kilométeres repülőútra – momentán a másodosztályból készül kiesni, és a Szibir Novoszibirszk is rövid látogatást tett az élvonalban, csak Tomszkba kell hosszabb utat tenni, ettől eltekintve az idei bajnokság földrajzi értelemben az európai részre korlátozódik. Még ha Nalcsik, Groznij és Mahacskala városát nem feltétlenül helyezné is mindenki Európa térképére, és a Kaukázus lábánál a hadurak ténykedései, a fegyverropogások sem keltenek EU-konform érzést…
Az viszont kétségtelen, hogy az orosz futballt kontinensünkön egyre magasabban jegyzik, nagyjából azóta, hogy az akkor még létező UEFA-kupát 2008-ban a Zenit nyerte meg. (Már kevésbé friss emlék, hogy 2005-ben pedig a CSZKA szerezte meg a serleget.) A BL legutóbbi kiírásában a Rubin Kazany és a Szpartak Moszkva is a főtáblán kezdhetett, s a Zenitnek is csak egy lépés hiányzott, hogy a csoportkörben szerepelhessen. Az Európa-ligában aztán a Zenit, a CSZKA és a Szpartak egyaránt nyolcaddöntős volt, utóbbi 4-0-s összesítéssel verte ki az Ajaxot, és a nyolc között a végső győztes Porto állította meg. S hogy még egy eredményt említsünk, amire felkapta a fejét a világ: a Rubin 2009 őszén a BL-ben Barcelonában nyert 2-1-re.
A 2011/12 Bajnokok Ligájában a Zenit és a CSZKA lesz főtáblás, a Rubin a harmadik selejtező körbe kapcsolódik be; a 2012/13-as kiírásban azonban az oroszoknak be kell érniük két eséllyel. Az UEFA rangsorában a portugálok eléjük kerülve megszerezték a még három BL-helyet érő hatodik pozíciót; az Európában hetedik legerősebb bajnokságnak számító Premjer-ligából csak a győztes kerül fel a főtáblára, a másodiknak selejteznie kell, a 3. 4. és 5., valamint még egy csapat az Orosz-kupa végkimenetelének függvényében az Európa-ligában próbálkozhat. S ezekre a helyekre sok a jelentkező, számolni kell a Dinamo és a Lokomotiv Moszkvával, s akkor az Anzsi Mahacskaláról nem is szóltunk.
Az erőviszonyokról sokat elmond, hogy a Zenit idén 115, a Rubin 85 millió eurós költségvetésből gazdálkodik, utánuk következnek a moszkvai nagy csapatok, a Lokomotiv 65, a Szpartak 60, a Dinamo 55, a CSZKA 50 millióval, hetedik a Mahacskala 42, nyolcadik a Terek Groznij 35 milliós büdzsével. A mértékadó Transfermarkt.de szerint az utóbbi évben a Zenit és a Rubin 43, a Szpartak 36, a CSZKA 20 millió eurót áldozott erősítésre, a Mahacskala 30 milliót, de ebben még nincs benne a Dzsudzsák Balázsra most kiadott 14 millió. A dagesztániak a veterán brazil világbajnok Roberto Carlosért a Corinthiansnak nem fizettek (a játékos a két és fél éves szerződés aláírásáért 7 millió eurót kapott), Jucilei viszont 10 millióért jött ugyancsak a Corinthianstól, a marokkói Mbark Boussouafa 8 millióért az Anderlechttől, a brazil Diego Tardelli (Atletico Mineiro) és az orosz Samil Lahijalov (Krasznodar) egyaránt ötmillióba került. A legnagyobb volumenű üzletet a Zenit ütötte nyélbe: a portugál Bruno Alvest 22 millióért vette meg a Portótól, s a Premjer Liga történetében még négyen vannak – az ugyancsak portugál Danny és Maniche, valamint a brazil Carlos Eduardo és az ukrán Tyimoscsuk –, akiért valaha többet fizettek, mint Dzsudzsákért (lásd a táblázatunkat). Nagy kérdés, hogy a PSV Eindhovent a hírek szerinti évi 3 millió eurós álomfizetésért otthagyó honfitársunk számára van-e viszszaút egy európai topcsapathoz, mert az Anzsi, legyenek bármilyen komolyak a milliárdos tulajdonos, Szulejman Kerimov törekvései, aligha lesz az. Nemanja Vidics (Szpartak–Manchester United), Braniszlav Ivanovics (Lokomotiv–Chelsea), Milos Kraszics (CSZKA–Juventus) és Martin Skrtel (Zenit–Liverpool) nem járta meg az orosz kalanddal. Igaz, ők Moszkvában és Szentpéterváron szem előtt voltak, Mahacskala pedig, ha a nem is a világ, de éppen Oroszország végén van.
Borscs, barátok, kemény mínuszok. Dzsudzsák Balázs július 4-én az Anzsi Mahacskala ausztriai edzőtáborában csatlakozik új csapatához – a Premjer-ligában augusztus 1., az ottani átigazolási szezon kezdete után léphet pályára –, s vele együtt az orosz élvonalban három magyar játékos lesz. Huszti Szabolcs 2009 elején szerződött a Zenithez, Gaál Miklós pedig négy év permi légióskodás után idén a Volga Nyizsnij Novgorod játékosa lett. A korábban Erwin Koeman kapitánysága alatt válogatott kerettag védőt otthonában értük utol: „Nem vagyok túl jó hangulatban, mert a Volgában eddig csak pár perc játéklehetőséget kaptam, most kerültem volna be a csapatba, de elkaptam valamilyen vírust… A Permben biztos helyem volt, 2008-ban negyedikek lettünk a bajnokságban, bejutottunk a kupadöntőbe, amit csak 11-esekkel vesztettünk el a CSZKA Moszkva ellen, az utóbbi két évben azonban már nem jöttek úgy az eredmények, ezért váltottam. Kisebb csapatok érdeklődtek irántam az angol, a német és a spanyol élvonalból is, ám én remekül érzem magam Oroszországban feleségemmel és a szeptemberben született kisfiunkkal. Életem legjobb döntését hoztam meg, amikor 2007-ben eljöttem a Hajduk Splitből, pedig erről édesapám nagyon le akart beszélni. Tény, az első év nem volt könnyű, mert az orosz játékosok kilencvenkilenc százaléka semmilyen idegen nyelvet nem beszél, én pedig még a cirill betűket sem nagyon ismertem. Azóta viszont már belerázódtam a nyelvbe, megszerettem az orosz kultúrát, a borscs- és a szoljankalevest is, s rengeteg barátra tettem szert. A bajnokság semmivel sem gyengébb a hollandnál, és jóval kiegyenlítettebb, itt az utolsó is bármikor megverhet az elsőt. Ugyan több pengés játékos szerződött már ide, a meccseken még mindig a fizikum és a hajtás dominál. Bevallom, annak nem örülök, hogy átállunk az őszi, tavaszi lebonyolításra, mert errefelé hamar beköszönt a tél, és bizony sokáig marad, még márciusban is kemény mínuszok járnak. A szezon előtt a csapatoknál amúgy megszokott a két hónapos edzőtáborozás, én Törökországban, Spanyolországban és Dubajban jártam, ahol ötcsillagos hotelekben laktunk. A fizetéseket is rendesen utalják, Permben a négy év alatt talán kétszer volt csúszás, s bár a végén hallatszottak olyan hangok, hogy becsődöl a klub, megmenekült. Az elnök lemondott, az alelnök azonban a helyére lépett, s ha kevesebb pénzből is, megy minden tovább. A nagy múltú klubok esetében, ha kiszáll a mecénás, biztosan jön egy másik, ugyanakkor a kisebb, új egyesületeknél tényleg benne van a pakliban, hogy beüthet a mennykő. Ami hagy némi kívánnivalót maga után, az az orvosi háttér. Amikor Permben lett egy komolyabb sérülésem, egyből kiküldtek Németországba, ott is műtöttek meg, majd a két hét rehabilitációt is a németeknél töltöttem. A pénzt nem sajnálták, de tudták, hogy ott jobb kezekben vagyok” – mondja Gaál Miklós, akinek a csapata, a Volga Nyizsnij Novgorod a Sports.ru összeállítása alapján a Premjer-liga tizenhat szereplője közül a 11. legtehetősebb, átszámítva mintegy évi 6 milliárd forintos büdzsével.
A Premjer-liga legnagyobb átigazolásai (euróban)
vételár játékos hova honnan év
30 millió Danny (portugál) Zenit Dinamo Moszkva 2008
22 millió Bruno Alves (portugál) Zenit Porto 2010
20 millió Carlos Eduardo (brazil) Rubin Kazany Hoffenheim 2010
16 millió Maniche (portugál) Dinamo Moszkva Porto 2005
14,5 millió Anatolij Tyimoscsuk (ukrán) Zenit Sahtar Doneck 2006
14 millió Dzsudzsák Balázs Anzsi PSV Eindhoven 2011
12 millió Alekszandr Buharov (orosz) Zenit Rubin Kazany 2010
12 millió Aiden McGeady (ír) Szpartak Moszkva Celtic 2010
…
3 millió Huszti Szabolcs Zenit Hannover 2009
eladási ár játékos honnan hova év
30 millió Danny Dinamo Moszkva Zenit 2008
24 millió Jo Silva (brazil) CSZKA Moszkva Manchester City 2008
21 millió Jurij Zsirkov (orosz) CSZKA Moszkva Chelsea 2009
17,4 millió Roman Pavljucsenko (orosz) Szpartak Moszkva Tottenham 2008
16,5 millió Andrej Arsavin (orosz) Zenit Arsenal 2008
15 millió Milos Kraszics (szerb) CSZKA Moszkva Juventus 2010
12 millió Braniszlav Ivanovics (szerb) Lokomotiv Moszkva Chelsea 2007
12 millió Buharov Rubin Kazany Zenit 2010
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
