A dorogi csodától az Aranycsapatig

Az életemet fentről a Jóisten irányította, mert a legnehezebb pillanatokban is mindig talált megoldást, amivel elkerülhettem olyan eseményeket, amelyeknél nekem már nem voltak reményeim. Ez végigkísérte az életemet egészen gyerekkorom óta, azóta, hogy leestem a vonatról Dorogon. Nem a kerekek alá, hanem mellé estem, és ott kezdődött a csoda – mondja merengve Grosics Gyula a kamera előtt, miközben a zárókockák peregnek. Az Aranycsapat kapusa ezzel keretbe is foglalja a róla készült, Keresztlécen című portréfilmet.
Azt a kevésbé ismert történetet ugyanis a film legelején ismerjük meg, miszerint kisgyerekként, a házukhoz közeli vasúti állomásra tévedve felugrott egy tehervonatra, ami hirtelen elindult. „Édesanyám megérezte, hogy történni fog velem valami, kirohant, látta, hogy megy a vonat, én ott állok a lépcsőn. Rám kiabált, hogy ugorjak le. Leugrottam, és a kerekek tizenöt centire zakatoltak el a fejem mellett.”
Arra homály borul, hogy a családban szigorúan fogott, és édesanyja által papnövendéknek szánt legény a borzongató vasúti kaland okán milyen fenyítésben részesült, két nagy pofonról ellenben tudomást szerzünk. Ezek azért csattantak el az édesapa kezei által, mert a 14 és fél éves fiú a vasárnapi nagymise helyett Ókomáromba utazott a dorogi futballcsapattal. Mindenesetre az addigi szorgos labdaszedő megkezdte labdarúgó-pályafutását. Hét év múlva aztán Grosics Gyula már ott van a magyar válogatottban, 1947. augusztus 20-án az Üllői úton Albánia ellen mutatkozik be. Pályafutása során nyolcvanhat találkozón vigyázza a nemzeti csapat kapuját, és az Aranycsapattal sorjáznak a diadalok. Legyen elég most csak az 1952-es helsinki olimpia megnyerését, majd a következő évből az évszázad meccsét, a londoni 6:3-at megemlíteni, amelyek Szepesi György rádiós közvetítéséből és a fakó, de számunkra oly kedves képkockákból elevenednek meg előttünk.
Ám a fájdalmasakat sem lehet felejteni, és az idén a Nemzet Sportolójává választott Grosics Gyula sem tudja: „Ha behunyom a szemem, akkor milliméterre pontosan el tudom mondani, hogyan esett a harmadik gól, mit csinált Rahn a labdával, és mit csináltam én…” A dokumentumfilmben ez az egyetlen gól, amit Grosics kap. Nagyon hibáztatni sem lehet, amiért a berni Wankdorf-stadionban a meccs 84. percében a német csatár 14-15 méteres lövése utat talál a jobb alsó sarokba. Ám négy és fél évnyi veretlenség után ezzel a góllal veszítettük el 3:2-re az 1954-es vb-döntőt, ami már-már mohácsi csapásként hatott a nemzetre.
A filmben Grosics Gyula beszél a kommunista rendszerrel való feszült viszonyáról, a későbbi években ért megpróbáltatásairól, az Államvédelmi Hatóság ellene folytatott eljárásairól. Ám látjuk, talán még ezek sem hagytak olyan mély nyomokat benne, mint az a bizonyos berni döntő.
(Keresztlécen – magyar dokumentumfilm. Kő András A Grosics című könyve alapján. Producer: Kálomista Gábor. Rendező: Csillag Manó.)