A spanyol El Mundo a közelmúltban egy-egy érdekes statisztikai adatot emelt ki több kutatóintézet felméréseiből a könyv ismertetésén kívül. A spanyol külügyminisztériumhoz tartozó Real Instituto Elcano, a washingtoni Pew Research Center és a German Marshall Found megállapította, hogy Spanyolország – Törökország mögött – a második olyan európai ország, amelyik a legkevésbé kedveli az Egyesült Államokat. A másik következtetést a World Values Survey vonta le, miszerint a spanyolok az egyik olyan nép – a japánokon, az íreken és az oroszokon kívül –, amelyik kevésbé értékeli a szabadságot az egyenlőséggel szemben.
Az amerikaiakra használt általánosító jelzők közül a hírportál többet is kiemelt a könyvből, csak néhány példa: hazafiaskodás, tudatlanság, arrogancia, a humorérzék hiánya, sótlanság. A szakértő úgy tapasztalta, hogy az Újvilágnak azon a felén nagyon rossz néven veszik, ha a felelős posztot betöltő személyek kimutatják érzelmeiket a nyilvánosság előtt. César García idézi azt az amerikai alapelvet, hogy „meg kell őrizned a hidegvéredet”, és szerinte emiatt a házastársakon töltik ki a visszafojtott érzelmeket. Vagyis ez lehet a magyarázata a sok válásnak és a depressziónak is, hiszen az amerikaiak jelentős része szed antidepresszánsokat. De elítéli a spanyolországi egyetemeken gyakorta tapasztalt tanári érzelem- és véleménynyilvánításokat is, mert szerinte ebben követni kellene az amerikai mintát.
Az Elcano az előző évtized óta is több elemzést közölt az Aznar-kormány (1996–2004) alatti nagyarányú privatizációkról, amikor a spanyol kormány szélesre tárta a kapukat a külföldi tőke, elsősorban az amerikai befektetők előtt. A tőkével együtt belopta magát az amerikai munkamodell is, amelynek első nyomait a spanyolok már a nyolcvanas évek óvatos nyitásakor sem nagyon szíveltek. Ez az érv azonban nem nagyon szerepel a sajtóban, inkább a mindennapi beszélgetésekben hangzik el. Ugyanis az éghajlati különbségek miatt a spanyoloknál, különösen Andalúziában és a belső területeken a nyári hőség miatt a déli órákban nem véletlenül vezették be a sziesztát, azaz az ebéd utáni ejtőzést. Az éghajlatváltozás tényének felismerése óta csak romlott ez a helyzet. A mérsékeltebb égövről importált és a spanyolokhoz képest egészen másképp racionális amerikai munkamodell viszont a munkahelyekre, hivatalokba vitte az étkezést, ezért a szieszta rovására jelentősen lerövidült a pihenés.
Nem túlságosan más a helyzet az óceán túlpartján, a latin-amerikai országokban sem. Az Elcano az új évezred eleje óta közölt biztonságpolitikai tanulmányaiban rendszeresen foglalkozik a latin-amerikai, különösen az akkor kormányozhatatlannak nevezett és ilyennek számító dél-amerikai országokban – például Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban, Bolíviában – tapasztalható és erősödő Amerika-ellenesség okaival. Az elemzők levonták az egyik fő tanulságot: a hidegháború enyhülését elhozó helsinki zárónyilatkozat (1975) után fokozatosan felszámolták ugyan a közép- és dél-amerikai diktatúrákat, de a lakosság még mindig úgy érzi, hogy hiába szűntek meg végre a diktatúrák, a folyamatosan változó politikai pártok és kormányok ellenére semmit sem javultak az ő életkörülményeik. Barack Obama megválasztásával valamennyire csökkent ugyan az Amerika iránti ellenszenv, de elemzők szerint a demokrata amerikai elnök is az egyre korlátozóbb bevándorlási törvény túsza. Ezért vélhetőleg csak akkor változik érdemben az Egyesült Államokba kívánkozók és otthon maradottak véleménye, ha ebben a kérdésben (is) jelentősen módosul a Fehér Ház álláspontja.
Egyébként az Egyesült Államok spanyol ajkú lakossága jelentősen nőtt az utóbbi években, a 2010-es amerikai népszámlálás adatai pedig azt mutatják, hogy mára az USA lakosságának 16 százalékát ők alkotják. Az elmúlt évtizedben ugyanis 43 százalékkal, 50,5 millióra nőtt a létszámuk, miközben a nem spanyol ajkú lakosság összességében véve csak öt százalékkal nőtt.
A fehér bőrű, európai gyökerű lakosság a 2000-ben mért 69 százalékról 64-re esett vissza. Az adatokat még márciusban közölték Washingtonban, és az ehhez csatolt elemzés azt is tartalmazza, hogy a fehér népesség egyre idősebb és jól észrevehetően lassult növekedésének üteme. Ennek ellenére még mindig a fehér bőrű lakosság van többségben az Egyesült Államokban.
origo.hu
Most minden kiderült Magyar Péterről a hangfelvételekből
