Korlátozott szolidaritás címmel olvastam rövid tudósításukat, amely a közrádió előtti tüntetésről szólt, a minapi személyi leépítések okán (Magyar Nemzet, július 14.). A képen látható egy mécsesekkel teli rakott koporsó, amibe a tüntetők állítólag jelképesen is eltemették a közszolgálati médiát. A csekély érdeklődést kiváltó rendezvényhez két megjegyzést fűznék.
Egy. Mivel ott szinte a teljes MSZP-s vezérkar megjelent, nyugodt szívvel leírható, hogy a közmédiából elbocsátottak jó része MSZP közeli vagy egyenesen a szocialista párt szócsöve volt, nyilvánvalóan mindvégig pártfüggetlen jelmezbe bújva. Máskülönben nem védené most annyira őket az MSZP. Ez a párt ugyanis az elmúlt húsz év során soha nem a köztévé és a közrádió politikai függetlenségét védte, hanem az ott dolgozó szocialista káderek személyi biztonságát. A rosszemlékű Nap-keltére például még mindnyájan emlékszünk: ami ott közszolgálat címen hosszú éveken át folyt, az a pártatlan és elfogulatlan tévés újságírás sárba tiprása volt. A Nap-kelte (és még jó néhány közszolgálatinak hazudott műsor) az MSZP szócsöve volt, mégsem tüntetett ellene senki sem. Jól beleillett a képbe. Ahogyan az is, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyetlen csettintésre főműsoridőben szónokolhatott a reformjairól a maga kedvére az MTV-ben, meg a többi tévéadón is.
Kettő. Mint Fidesz-szavazó, részint éppen azért voksoltam erre a pártra, hogy nyolcéves következménynélküliség és kormányzati szinten művelt fehér galléros bűnözés után végre tegyen rendet az országban, többek között az állami vállalatoknál is. Az elbocsátottak természetesen szolidaritást érdemelnek, de a legkevésbé sem politikait. (Hallom közben, hogy az MSZP közeli ATV máris jelezte, hogy segít.) A közéleti kettős mérce viszont felháborító, és minden esetben fel kell emlegetni, amikor a baloldal úgy érzi, mindent megtehet ebben az országban, még ellenzékből is.
Vincze S. Tamás
e-mail
origo.hu
Megerőszakoltak és meggyilkoltak egy anyát Soroksáron
