Nem kereste. Micsoda ítélet. A kiállításon csak olyan tárgyak szerepelnek, amelyekért soha nem jelentkezett senki. Tárgyak, amelyekre legyintettek. Egész valószerűtlen, mennyi minden esik ebbe a kategóriába. Olyan holmik is akadnak a felhozatalban, amelyekhez szinte képtelenség utólag történetet írni. Például: hogyan veszít el valaki egy műanyag gerincmerevítőt? Egy Camping kerékpárt? Mécsestartókat? Vagy egy műfogsort? Egy kardot? Teáskannát, csészéket? A kannás bor még valamennyire érthető, bár nem sok hiányzik az üvegből.
A tárgyak szép, poroszos pontossággal meg is vannak cédulázva, többnyire a lexikonban is hozzájuk tartozó szócikkekkel, az összkép pedig arról árulkodik, hogy Budapest – legalábbis a szétszórt halmazba eső – lakossága roppant intellektuális. Rengeteget olvasunk, a magyar és a világirodalom legjavát, idegen nyelveken is művelődünk, fogékonyak vagyunk a keresztény tanításra, legalábbis ezt mutatja az elkallódott hatdarabos Biblia-sorozat is. Az elhagyott limlomok között bőven akad grafika is; az egyik polc kizárólag vázlatmappákkal van tele, így a kupac nemes egyszerűséggel a „művészmappák” nevet kapta.
– Szétszórt művészek, persze – legyint a látogató. No de azért az már elég nehezen magyarázható meg, hogyan hagy valaki kettős létrát, számítógépet és babakocsit (!), fejszét a buszon, villamoson. A fegyvereknek egyébként külön szekrény jutott a kiállításon. Tartalma alapján jó páran késekkel, karddal, sőt időnként buzogánynyal felvértezve érzik magukat biztonságban a BKV-n, de a dohányosok elhagyott relikviáiból (papír, cigarettahüvely, töltő és dohány) is komoly tabló rajzolódik ki. A lényeg talán a balkáni utóízű, mégis roppant otthonos összkép, a rólunk, budapestiekről felskiccelt groteszk torzó.
Ki gondolná, mennyi minden lapulhat a mozgólépcsőn mellette kapaszkodó zsebében a jegyen kívül!
(Talált tárgyak kiállítása – Földalatti Vasúti Múzeum, augusztus 31-ig.)
origo.hu
A honvédelmi miniszter üzent a magyar katonákat becsmérlő Magyar Péternek
