Tekintettel a páratartalomra, csigák ezrei lepik el majd a patakpartot, tessék szíves óvatos lábbal lépdelni: a völgy kabalaállata ugyanis maga az éti csiga, utalva korunk legnagyobb hiánycikkére, a lassúságra. Csigabuszok hordják majd tehát csigalassúsággal az embereket a Palya-udvartól a Kaláka-versudvaron át az Ősök Házában létesített Hangvető színpadig, a jazztől hangos Malompart vendéglőig és a világbajnok folkkocsmáig, nevezetesen a Kobuci kertig. És miközben a fesztivál fővédnöke – a közönség maga – belassul, a falvak lakói a szervezőkkel együtt éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy nekünk jó legyen, hogy tisztaság és rend legyen. Mert ne feledjük: mi itt vendégül vagyunk látva.
Szomorúan konstatáltuk, hogy finanszírozási és szervezési nehézségek miatt az idén kimaradt Monostorapáti, Öcs és Pula, illetve néhány kedvenc nagyszínpadunk, de az, hogy az idén Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend kisebb helyszíneire korlátozódik a fesztivál, talán közelebb hozhatja a helyieket a rájuk szabaduló kultúrhordával, miszerint velünk, akik a semmivel meg vásárolható idillért és testközelbe hozott kultúráért utazunk a medencébe.
A redukció ellenére is összesen több mint ezer program – köztük Palya Bea privát galaxisa, az Alexandra könyvudvar pódiumbeszélgetései és koncertjei, valamint Hobo retrospektív sorozat is – lesz a völgyben, a taliándörögdi Hangvető világ- és népzenei udvaron a műfaj hazai sztárjai zenélnek esténként. A templomokban egyházzene és régi zene csábít meditációra, ezenkívül a Művészetek völgyében további ötven helyszínen lesznek kiállítások. Vigántpetenden Bokréta és biciklilánc címmel szervez magyar néprajzi filmfesztivált a pesti DocuArt Dokumentumfilmes Központ és a Néprajzi Múzeum. A Sebő Ferenc vezette zsűri mintegy 100 film közül választ győztest. Ugyanitt a pécsi egyetem médiatudományi tanszéke vasárnap Valóság-változatok címmel tart egész napos dokus vetítéssorozatot.
A programokat persze képtelenség itt összefoglalni, ennek a pár napnak a lényege – jó esetben – a tanulás. Vagyis a készségfejlesztés. Folytonos kesergés helyett elsajátíthatjuk, hogy hogyan kell örülni annak, ami van. Amink van.
Ahogy tavaly is írtam, megtanulhatunk figyelni. Azokra a gazdálkodókra, akik a folkkocsmából hazamenet kapával jönnek szembe pirkadatkor, hiszen a munka nem áll meg. Azokra a sokat látott, nyugdíjas bányászokra, akik kikezdhetetlen türelemmel intik csendre az opálos szemű kamaszokat a kapolcsi éjszakában.
Az idős nénikre, akik most, a sátorcövekek között ballagva is kiviszik a virágot a temetőbe – a Művészetek völgye háttere nem díszlet, hanem a magyar valóság, amely addig fogadja be a zajos fesztiválközönséget, amíg a fesztiválközönség a szívébe a helybelieket.
origo.hu
A földön rugdosta a buszsofőrt egy férfi Miskolcon
