Fellázadt a kubai kormánylap

Az argentin La Nación a múlt héten Fellázadt a Granma! címmel lepte meg olvasóit egyik írásában az uborkaszezon kellős közepén. De nem új utakra indult az 55 évvel ezelőtti kubai forradalmárok jachtja, hanem a róla elnevezett kubai kormánylap érzi szűknek az eddigi mozgásteret.

A francia hírügynökség havannai tudósítója úgy tudja, hogy a Granma! munkatársainak most már elegük van a központi irányításból. Az információk szabad áramlásának akadályozásával vádolták meg az állami hivatalnokokat, akik arra kényszerítik őket, hogy unalmas, rögtönzött és felületes cikkeket közöljenek. Mert kit érdekel, hogy személyesen egy iskolás követel a többiek nevében oktatási miniszterhelyettest – mint „számukra nélkülözhetetlen” posztot? Szívesebben írnának az állami vezetők kényes ügyeiről, amelyek biztos jobban érdekelnék az egyszerű kubaiakat is. De a lázadásról gyorsan kiderült, hogy a kormánylap azért elég erős hátszelet kapott, mert a 2008 februárja óta új állam- és kormányfő, Raúl Castro is bírálta a központi és a helyi állami szervek felelőseit az információk viszszatartása miatt. A lap a négy éve elfogadott párthatározatra is utalt, amely arra utasította a vezetőket, hogy felelős módon tájékoztassák a sajtó munkatársait.
Miközben a kormánylap így füstölgött – egyelőre magában, de ezek szerint hamarosan erősítést is kap –, Dianna Melrose, az Egyesült Királyság havannai nagykövete és Dagoberto Rodríguez, Kuba külügyminiszter-helyettese néhány nappal korábban csendben aláírta egymással a kétoldalú és nem csak kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről szóló szándéknyilatkozatot.
Melrose elmondta a nyilatkozat kapcsán, hogy országát most főleg a kubai idegenforgalmi központok és a kanadai, francia és orosz cégekkel együtt a szigeti golfpályák megépítése érdekli. A brit álláspont ilyetén alakulása pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a britek kihátráltak a svédek és a csehek mögül, mert már csak ők ellenzik következetesen a Kubával való kapcsolatok fokozatos rendezését. Mint ismeretes, az Európai Unió 1996 óta az emberi jogok és a demokratikus berendezkedéshez kötötte a kapcsolatok teljes normalizálását. Azóta érdemben csökkent a politikai foglyok száma a kubai katolikus egyház és a spanyol diplomácia közvetítésével. A katalán La Vanguardia most már valószínűnek tartja, hogy az unió és az egyre kevésbé kommunista szigetország tovább közeledjen egymáshoz.