Bár előzetesen több város, így Genf vagy éppen Kínából Harbin is eljátszott a gondolattal, hogy szívesen megrendezné a 2018-as téli olimpiát, végül csupán Pjongcsang, München és Annecy adott be pályázatot, ami első körben leegyszerűsítette a NOB dolgát. Ezúttal senkit sem kellett kirostálni, s mivel a nevezettek egyaránt korrekt anyagot tettek le az asztalra, be is jutottak a durbani „döntőbe”. A kandidálók májusban, Lausanne-ban bemutatkoztak a NOB-tagok előtt, akik akkor már képben lehettek, mert a szervezet kiértékelőbizottsága, miután februárban és márciusban felkereste a helyszíneket, 115 oldalas jelentést tárt eléjük.
Tegnap elsőként a németek veselkedhettek neki még egyszer, hogy meggyőzzék a döntéshozókat, s igencsak nagy neveket vetettek be. Csatasorba állt Christian Wulff köztársasági elnök, Katarina Witt és Maria Höfl-Riesch (az alpesi síző csillag áprilisban férjhez ment a menedzseréhez) az érvek mellé csábos mosolyt villantott, Franz Beckenbauer pedig arra is emlékeztetett, hogy ő már sikerre vitte Németország pályázatát a 2006-os futball-vb-re is. Természetesen elhangzott, hogy München, az 1972-es nyári olimpia házigazdája lenne az első város, amelyik elmondhatná, hogy nyári és téli ötkarikás játékoknak is otthont adott. S bevonná a rendezésbe az 1936-os téli olimpia helyszínét, a kevesebb mint száz kilométerre fekvő Garmisch-Partenkirchent, valamint a környék másik nagy télisport-központját, Königseet is.
München után az előzetesen esélytelennek tartott Annecy bemutatkozása következett, és akár jelzésértékűnek is tekinthettük, hogy Nicolas Sarkozy államfő nem utazott el Dél-Afrikába, „csak” Francois Fillon miniszterelnök. Olimpiai bajnokok persze itt is akadtak, Jean-Claude Killy egymaga három címet is nyert annak idején, az pedig, hogy a pályázati bizottság alelnökeként a svéd (!) Pernilla Wiberg szólt, kétségkívül kuriózumként hatott. A francia kapocs hozzá többek között az, hogy 1992-ben a szomszédban, az albertville-i olimpián lett aranyérmes óriás-műlesiklásban. Annecy esélyeit kétségkívül rontotta, hogy a pályázati munkája nem volt éppen zökkenőmentes, decemberben a szervezőbizottság élén is kényszerű változás történt, s a NOB és a helyi olimpiai bizottság részéről is kritikák hangzottak el. A prezentáció viszont jól leplezte a problémákat, az pedig, hogy az Alpokban, a hegyek szívében, a Mont Blanc lábánál rendeznének olimpiát, tagadhatatlanul jól hangzott. Miként az érzelmekre apellálás is, miszerint az első, 1924-es téli olimpia helyszínén, az Annecytől háromnegyedóra autóútra levő Chamonix-ban 2018-ban is lennének versenyek.
Dél-Koreának, Pjongcsangnak nincs ilyen múltja – Szöul mindenesetre 1988-ban nyári olimpiát már rendezett –, és Ottavio Cinquanta, a Nemzetközi Korcsolyázószövetség olasz elnöke némi kétséggel a hangjában arra is rákérdezett, hogy hó biztosan lesz-e. Az „Új horizontok” szlogennel kampányoló, főleg a korcsolyasportokban erős koreaiak igyekeztek megnyugtató választ adni, eszerint a régióban februárban mínusz négy Celsius-fok a hőmérséklet, és hóágyúk sora is rendelkezésre áll. Azt nem firtatta senki, hogy az észak-koreai határtól alig több mint száz kilométerre, az ottani demilitarizált zóna mögött mi a helyzet az ágyúkkal, holott sajnos ez is napi probléma… Megtudhattuk, hogy a közlekedéssel nem lesz gond, az incshoni repülőtérről szuperexpressz visz az olimpiai falukba, az impozáns sportlétesítményeket pedig Kim Ju Na, a női műkorcsolyázás regnáló olimpiai bajnoka vetítette elénk csicseregve. Li Mjung Bak államfő is igyekezett hatni a NOB-tagokra, akik aligha tudták magukat függetleníteni a 2010-es és a 2014-es téli olimpia odaítélésénél lezajlott szavazásoktól. Tudniillik az első körben mind a két alkalommal Pjongcsang kapta a legtöbb szavazatot, ám Salzburg kiesése után Vancouvertől 56-53-ra, Szocsitól pedig 51-47-re kikapott.
A 2014-es, oroszországi olimpia után, ha figyelembe vesszük a rotációs elvet, 2018-ra nem Európának állt a zászló, és ez be is bizonyosodott. Jacques Rogge NOB-elnök ugyanis már a szavazás első fordulója után bejelenthette, hogy a XXIII. téli játékoknak Pjongcsang adhat otthont. A dél-koreaiak rögtön megszerezték az abszolút többséget: a 95-ből 63 voksot kaptak, míg München 25, Annecy pedig 7 szavazattal zárt. „Ez az egyik legszebb nap országunk és nemzetünk számára” – rebegte Cso Jang Hoa, a pjongcsangi pályázati bizottság vezetője az eredményhirdetést követően, melyet a dél-koreai delegáció, hangos „Korea, Korea” rigmussal fogadott. A franciákra, németekre rátelepedett a csönd, és Beckenbauer szokatlan érzéssel ismerkedhetett…
origo.hu
Kedves pályázók, akik jelentkeztetek a TISZA Párt álláshirdetésére: csúnyán elbántak veletek, úgy tűnik!
