Hírek és tények

Valamiért mindenki szeretne a világ dolgaiban járatos tájékozott embernek látszani. Azzá válni kevés esélyt nyújt a modern világ, ám a látszat mindenki számára könnyedén elérhető. A cél elérésére mindennél hasznosabb és alkalmasabb eszköz a televízió, abban is a különböző csatornák híradói. A közszolgálat. Mert a közszolgálatiság lényege abban áll, hogy nemcsak szórakoztat, hanem lelki, szellemi tartalmakkal is gyarapítja az állampolgárt, még akkor is, ha azon tartalmak egyike-másika tömény butaság. A híradókból ismerjük meg az éppen aktuális ügyek legfrissebb fejleményeit, amelyek rendszeres és alapos elsajátítása nélkül a „tájékozott ember” kitüntető címkéről ne is álmodozzunk. A tájékozottságot pusztán tanulással csak részben lehet elérni, mert hiába szerzünk több diplomát, ha kihagyjuk egy nap a híradót, másnap a társaságban meg sem tudunk mukkanni. Persze tájékozódhatunk a rádiókból és az újságokból is, ám ezeknél a televízió sokkal plasztikusabb és könnyebben befogadható. A családi, baráti, munkahelyi, utcai beszélgetések alapanyagát jelentős mértékben a híradók szállítják, ezért is roppant fontos, hogy az elhangzó hírek igazak, hitelesek, ugyanakkor színesek legyenek, amelyeket könnyen lehet továbbtárgyalni. Kivételt képeznek a celebekről szóló hírek, amelyek attól kapnak közfigyelmet, hogy tökéletesen érdektelenek.
De térjünk vissza a „komoly” hírekhez és hírműsorokhoz, a celebekről szóló tudósítások többsége amúgy is reklám és/vagy kitaláció, szemben a közszolgálati hírekkel, amelyek szóról szóra megbízhatók. Például azt mondta múltkor az m1 híradójának műsorvezetője, hogy vízi mentésre használják a Balaton leggyorsabb hajóját, amelyik tíz perc alatt bárhova odaér. Feltételezve, hogy ez a „bárhova” csak a Balaton vízfelületére vonatkozik, a hajónak 200 kilométernél nagyobb óránkénti sebességet kell elérnie, ami vízi jármű esetében nem lehetetlen ugyan, de semmiképpen nem javasolt, mert ön- és közveszélyes. Így nem tudtunk felhőtlenül örülni a Balaton újonnan szolgálatba állított, leggyorsabb hajójának, mert hiába a tiszteletre méltó, nemes szándék, a respektábilis teljesítmény, ha a célnak nem felelhet meg, hiszen több bajjal járna, mint haszonnal.
De az élet már csak ilyen, tele van váratlan és kiszámíthatatlan veszedelemmel. A TV2 Tények című műsorában közölték nemrég a félelmetes felfedezést: bombát találtak a kutasi temetőben. Az ilyen és hasonló jelentések mindennaposak, ám a Tények hírének folytatása, miszerint ha felrobbant volna, 50 kilométeres körzetben mindent elpusztít, hátborzongató volt! Először azt hittem, rosszul hallottam. De a bemondó hölgy és a helyszínre kiküldött riporter is többször megerősítette az 50 kilométert, ami egy II. világháborús bomba esetében eddig lehetetlennek hitt hatóerő, hiszen sokszorosa a Hirosimára ledobott atombombának. Ha ez az iszonyatos pusztító hatás véletlenül aktivizálódik, akkor Kaposvárnak, Nagykanizsának, Komlónak, Szigetvárnak, Nagyatádnak annyi, de talán még Pécsett is betörnek az ablakok.
Ezek szerint a németek mégis elkészítették a csodafegyvert, csak valami rejtélyes okból ottfelejtették a kutasi temetőben. Azóta is töröm a fejem, hogy a tűzszerészek miként semmisítették meg? Honnan szereztek 50 kilométernél is hosszabb gyújtózsinórt, nem beszélve arról, hogy olyan mély gödröt kellett ásniuk, amelynek az alján feltétlenül olajat találtak volna. Reméltem, hogy az Aktív című magazin visszatér ezekre a kínzó kérdésekre, s tisztázza azokat, de a szerkesztők sajnos elmulasztották. Így a lakosság tájékozottságában némi hiátus támadt, de néhány fontos funkcióját a híradás így is betöltötte. Igazán szórakoztató volt, és beszédtémát is adott.