Klicskóra nincs orvosság

Szombaton este Hamburgban mind a négy jelentős profi bokszszervezet nehézsúlyú világbajnoki öve egy családba került: a WBC-nél uralkodó Vitalij Klicsko nagy örömére öccse, Vlagyimir a WBO- és az IBF-cím mellé megszerezte a WBA-ét is, miután magabiztosan kipontozta David Haye-t. A kommentárok a történelmi tényt főképp érzelmileg közelítették meg, akadt, aki szerint a királykategóriára rossz hatással van az ukrán fivérek fölénye, akik nem érnek fel Alival, Tysonnal és a többiekkel, mások viszont azt mondják, Klicskóék a korábbi legendákat is móresre tanították volna fizikai fölényükkel párosuló egysíkú, de hatékony stílusukkal. Sport7fő című mai magazinunk NBA-s kosárlabdaanyagában is citáljuk azt az alapvetést, hogy a magasság nem tanulható, s nyilvánvaló, Vlagyimirt és Vitalijt kevés kritika érheti azért, mert erősebbek és nagyobbak a vetélytársaknál.
A konkrét mérkőzéssel kapcsolatban azoknak lett igazuk, akik arra tippeltek, a hangzatos verbális harcok, kölcsönös kiütés és megsemmisítés ígérgetése után végül inkább taktikai csata dúl majd. David Haye a Nyikolaj Valujev ellen már bevált „óriásölő” harcmodort vette elő, amellyel a cirkálósúlyból fellépve 2009 novemberében a nehézsúlyú trónra lépett, s szinte végig látványosan, sokat mozogva védekezett. Ám a támadásokra már nem maradt energiája, szinte alig ütött, 290 próbálkozásából 72 talált, Klicsko 509 ütéséből viszont 134. A K. O. lehetősége gyakorlatilag egyszer sem fordult elő, bár Haye-re érthetetlen módon rászámolt egyszer a jó előre kritizált mérkőzésvezető. Gennaro Rodriguez azért Vlagyimirt is megintette fogásért, egyébként pedig hibái érdemben nem befolyásolták a mérkőzés végeredményét. Az arányon lehet vitatkozni, de nem érdemes, s jelzésértékű, hogy a Haye-csapat tagjai sem tették, sőt, a mérlegét 25-2-re rontott angol bunyós az előzmények ismeretében kissé váratlan kedélyességgel pacsizott az ellentáborral. Azért a bőréből nem tudott kibújni, levette a cipőjét és a zokniját, hogy mutassa, három hete történt állítólagos lábujjtörése akadályozta meg a győzelemben. „Nem tudtam mindent beleadni, ez nagyon frusztrált” – hajtogatta. De erre már nem sokan figyeltek… Kérdés, beváltja-e korábbi ígéretét, s veresége ellenére is visszavonul-e az év végén, 31 évesen. Kár lenne, egyrészt mert még van benne spiritusz, másrészt amatőrként (vb-ezüst a legjobbja, 2001-ben a belfasti 91 kilós döntőben csúnyán kiütötte őt a kubai Solis) és hivatásosként sem tett le annyit az asztalra, hogy emelt fővel szögre akaszthassa a kesztyűit.
Az 56-3-as mérlegű, bő hét éve veretlen Vlagyimir pedig három (pontosabban a kisebb IBO-éval együtt négy) vb-övvel a derekán – mivel a bátyjával köztudomásúlag nem bokszol – a szombatinál csak kisebb kihívásokra számíthat a közeljövőben. Bár nyilatkozata szerint Haye sem tette igazán próbára: „Félt tőlem, nem mert küzdeni, hihetetlenül defenzíven bokszolt.” Várjuk a bátrabbakat.