Úgy gondolom, az ember csak azt szeretheti, amit valóban ismer – jelöli meg a történések kiindulópontját Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó, aki immár közel három évtizede kezdte tanítani a legfiatalabb korosztályokat. Tizenöt évig tanított Veszprémben. – Azt tapasztaltam, hogy a veszprémiek nem igazán ismerik a városukat – idézi fel a fő motívumát annak, miért is fordult egyre inkább a hagyományok ápolása felé. Örömmel fogadta a feladatot, amikor 2007-ben a város önkormányzata felkérte egy veszprémi helytörténeti olvasókönyv elkészítésére. A kötet hamarosan meg is jelent, s 2008 óta használják a város iskoláiban. Hamarosan Esztergom polgármesterétől is felkérést kapott, hogy ezúttal középiskolások számára írjon helytörténeti kötetet, az egész egykori Esztergom vármegyére kiterjedően.
– Nagy gyűjtőmunkát jelentett ez a Duna mindkét oldalán – mondja Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó –, ráadásul a Duna szlovákiai oldalán sokkal nehezebb volt a forrásokat összegyűjteni. Éppen ezért két esztergomi történelemtanárt is bevontam a munkába, igyekeztünk megtalálni azokat, akik az emlékezet élő forrásait jelentik. Sok anyagot találtak az esztergomi Prímási Levéltárban, köszönhetően a könyv egyik lektorának, Hegedűs Andrásnak, a levéltár igazgatójának. A két másik lektor Csombor Erzsébet, a megyei levéltár és Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója volt, mindkét intézményből szintén gazdag fotóanyagot, irodalmat kaptak, így történhetett, hogy a több mint négyszáz oldalas könyvben sok száz fotó, grafika, táblázat szerepel, amelyekhez irodalmi szemelvények és a diákoknak szánt feladatok társulnak. A lektorokkal – az említettek mellett Trencsényi Lászlóval, az ELTE docensével – való folyamatos kapcsolattartás mellett a gyűjtőmunkában az jelentett különösen nagy segítséget, hogy a trianoni majd a második világháború utáni döntésekkel kettévágott terület ma, az Ister-Granum Eurorégiónak köszönhetően újra egyre szervesebb egységet alkot, ami megkönnyítette az egyes településekkel való kapcsolattartást, információszerzést.
– Az egykori vármegye minden egykori településének történetét természetesen nem mutathattuk be teljességében – érzékelteti a vállalkozás dimenzióit a szerző –, nem monográfiát írtunk, inkább arra törekedtünk, hogy a „nagy” történelem eseményeit végigkísérve kiemeljük a fontos helyi vonatkozásokat. Miután a felkérés tankönyvre szólt, alapvető feladat volt, hogy a történelemmel párhuzamosan taníthassák az anyagát, sőt, irodalmi, zenei, képzőművészeti témák tárgyalásakor is használható legyen – hangsúlyozza a tanárnő. Sokoldalú feldolgozásra, tárgyilagosságra törekedtek a kötet készítői, akik számára a legnagyobb dilemmát természetesen a XX. századi események jelentették, de, ahogyan a lektorok fogalmaztak, mértéktartó, világos beszéddel mutatják be azoknak az évtizedeknek a történetét is, amelyeknek élő tanúi alapvető kérdésekben még ma is egymást kizáró véleményeket fogalmaznak meg.
Hogy azután mennyire segít a kötet abban, hogy a következő generációk tagjai ne egymás mellett elbeszélve fogalmazzák meg a véleményüket arról, ami szűkebb régiójukban történt, s ami az ő jelenüket és jövőjüket is meghatározza majd, nem kis részben attól függ, hogy valóban eljut-e a kötet a diákokhoz. – Most mérik fel az igényeket – mondja Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó –, mindenesetre mióta az első híradások megjelentek a könyvről, egyre több helyre hívnak, és nemcsak az adott régióban, a volt Esztergom vármegye Dunán inneni és túli településeire, de távolabbi városokba is.
Nem mellesleg pedig újabb megbízásokat kapott a szerző hasonló munkák elkészítésére. Törökszentmiklósról az óvodától a középiskoláig több korosztály számára szóló helytörténeti tankönyvcsalád elkészítésére kérték föl, helyi szakemberek bevonásával, s reményei szerint Sopron számára is hamarosan belekezdhet egy hasonló könyv elkészítésébe, Veszprémben pedig a korábban megjelent kötet középiskolás változatának az előkészítése folyik.
origo.hu
Nem a gyerekmedencében történt a tragédia – megszólalt a Palatinus
