Pénzügyi terrorizmus

Önbeteljesítővé válhat a hitelminősítők vészforgatókönyve, amelyre több európai ország durva és sok esetben indokolatlan leminősítését alapozták. Az eurótól ismét szabadulnak a befektetők, és pénzüket nem az államcsőd elkerüléséért küzdő Egyesült Államok dollárjaiba, hanem aranyba és svájci frankba menekítik. A hitelminősítők kiváltotta pánikhangulatban tegnap már 233 forint körül járt a frank árfolyama, és ismét a bizalmatlanság uralta a tőzsdéket.
Európának a nagy amerikai hitelminősítők diktálnak, akik a tengerentúlról megfogalmazott „véleményeikkel” tartják sakkban az egész euróövezetet. Az írek és a görögök után a múlt héten a portugálok államadósságát süllyesztették a bóvli kategóriába – erősen megkérdőjelezhető indokokkal, majd Olaszországra is megadták a kilövési engedélyt, ami felért egy kegyelemdöféssel az euróövezet amúgy is ingatag helyzetében.
A leminősítéseket az Európai Bizottság felháborodással fogadta, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) pedig bírálta, mert a lejjebb sorolás önbeteljesítő próféciaként működve nemhogy segítene, sokkal inkább az államcsőd felé taszíthatja a leminősítetteket. Az államkötvényeik eladhatatlanná válnak, vagy csak kitermelhetetlen kamat mellett találnak gazdára. Ez nem más, mint terrorizmus – kommentálta a hírt Luis Mira Amaral, Portugália volt ipari minisztere, és az események ismeretében elmondható: valóban terrortámadáshoz hasonlítható, amit a hitelminősítők művelnek az eurózónával. A görög, portugál, ír és olasz államkötvényekből az eurózóna-tagállamok bankjai jócskán bevásároltak, így egyetlen állam bedőlése is százmilliárdokban mérhető károkat okozhat az egész zónának. Elegendő volt egy helyen meglékelni a hajót ahhoz, hogy a valutaövezet egésze sülylyedni kezdjen. Kibővítették az európai stabilitási alapot, be kellett engedni a Nemzetközi Valutaalapot (ami már önmagában is óriási presztízsveszteség), az Európai Központi Bank pedig számolatlanul vásárolja a bóvlinak minősített kötvényeket.
Mindez azért történik, mert a tengerentúlon néhány hitelminősítő guru összehajolt, és a 2013 után (!) fellépő állítólagos kockázatokra hivatkozva belerúgott néhány, valóban sérülékeny államba. Az ennek nyomán kialakult bizalmatlanságban megerősödött frank irdatlan károkat okoz már Svájcnak is. A magyar családok és vállalkozások háromnegyede vett fel devizában kölcsönt 2004 és 2010 között, nyolcvan százalékuk svájci frankban. Könynyen megtehették, mert a kockázatokra sem a bankok, sem a pénzügyi felügyelet, sem pedig a Pénzügyminisztérium nem hívta fel kellő mértékben a lakosság figyelmét. (Sőt a pénzügyi felügyeletek volt elnökét még magas állami kitüntetésben is részesítette áldásos munkájáért Bajnai Gordon exkormányfő.) Mindez nyilvánvalóan nem mentesíti a felelősség alól magát a hitelfelvevőt, de nem változtat a tényen, hogy jelenleg 4800 milliárdnyi svájci frankban jegyzett hitelt kell még törleszteniük a háztartásoknak. A kedvezményes forinthitelek leépítésével a szocialista–szabad demokrata kurzusok alatt 33-szorosára nőtt a devizahitelek aránya, ami a devizában felvett államadóssággal megfejelve gazdasági veszélyzónába sodorta az országot.
Jobb nem belegondolni a svájcifrank-árfolyam tartós elszabadulásának következményeibe. Mivel a legtöbb szerződést 150–160 forintos árfolyamon kötötték, az adósok negyede késve vagy egyáltalán nem képes törleszteni már most sem, s ez százezer ingatlanszerződést érint. Százezer családot, százezer otthont. Ezzel párhuzamosan a bankok éppen a bedőlési kockázatokra hivatkozva nem hitelezik a kis- és középvállalkozói szektort, ami óriási viszszahúzó erő a kilábalás szempontjából. Kötve hiszem, hogy az előző ciklus vezetői közül bárki akár egyetlen bajba jutott családtól is bocsánatot kérne, amiért (bűn)segédkezett a magyar gazdaság ilyen mértékű kiszolgáltatásában.