Pofonok a városháza előtt

Bemutató amatőr meccsek és záró profi derbik között egy nemzetközi csapatbajnoki párharc – ezt a „bunyósszendvicset” tálalták fel szombat délutántól késő estig a győri Városház téren. Mintegy kétezer érdeklődőnek ízlett ez a nyári szabadtéri menü, amelyben a Komarno Sharks, vagyis a magyar válogatottakkal felálló révkomáromi gárda bizonyította, ebben az idényben a BoxingOne csb-sorozat legnagyobb esélyese.

Deák Zsigmond
2011. 07. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Olivér, menjetek már ki a sarokból, nem látjuk rendesen, hogy vered a gyereket! – hallatszott a közönség soraiból, s a Győri Gladiátor ökölvívóklub ifjú reménysége a családi-baráti felszólításra valóban a szorító közepére sasszézva folytatta a „matekot”. Győrben nehezen lehetett volna jobb helyszínt találni egy szabadtéri bokszeseménynek, mint a patinás, immár 111 éves, neobarokk stílusú helyi városházával szemközt, a főút mellett, a folyókkal szabdalt, csodás városközpont tőszomszédságában. Jöttek is az érdeklődők, s ott is ragadtak, bár Bolla Szilárd, a BoxingOne közép-európai csapatbajnokság vezetője hozzátette, az időjárás ezúttal jótékonynak bizonyult: „Legutóbb Galántán szintén kitettek magukért a szervezők, egy szomszédos faluba vitték ki a meccset, sörsátorral, mindennel, erre jött a 14 fokos hideg és a zuhogó eső…”
Ezúttal a meleg lehetett zavaró, de az is inkább fent, a ringben, mert a nézőtér mellett szökőkút és vízszóró kapu segítette hűtést, a csapolt sörről nem beszélve. A házigazda Győri Gladiátor bunyósai családjukat is elhozták, a romániai Gheorghe Nyéki, alias Dzsordzsi például babázásról váltott bokszolásra, amikor eljött az idő. A csb-derbi felvezetéseként korrekten eljátszották a szlovák és a magyar himnuszt is, bár előbbire nem volt oly nagy szükség, hiszen a vendég Komarno Sharks így állt fel: Nagy Krisztián, Varga Miklós, Káté Gyula, Zöld Tamás, Harcsa Norbert, Szellő Imre, Darmos József… Közülük Zöld egyedüliként szlovákiai nemzettársunk, a többiek magyar válogatottak, Harcsa kivételével mindannyian szerepet kaptak a legutóbbi, ankarai Európa-bajnokságon.
Szellő bronzérmet hozott haza a török fővárosból, ehhez képest most nehezen bírt Portéka Tiborral egy inkább indulatos, mint színvonalas meccsen. „Megpróbáltam pihenés közben, rutinból megoldani a feladatot, de nem tudtam mit kezdeni az ellenfél hülye stílusával. Hosszú volt a nap, hatalmas a hőség, baromira elfáradtam” – értékelt érdeklődésünkre a félnehézsúlyú bunyós. Akire további „üdülésként” mától hosszú vb-felkészülés vár. Csakúgy, mint a hatszoros világversenyes érmes Káté Gyulára, aki Nyékivel vívott sokkal minőségibb összecsapást. „Szerintem jól ment, főképp a végén tudtam rendesen keresztbeverni, de a meleg nekem is rosszulesett” – mondta a 64 kilós klasszis, akinek mestere, Szántó Imre még dohogott kicsit, hogy lehetett „csak” 3-1-re kihozni tanítványát. Bár nem ezen múlt az összességében 14-2-es vendégsiker, a pontozók inkább kissé a Cápákat segítették, nehézsúlyban például Bognár Gábor mintha megverte volna a vérző Darmost… Az egyetlen hazai győzelmet így Zámbó Dániel (69 kg) aratta, megérdemelten. Érdekesség, hogy harmadik csapattalálkozójukon ez volt a révkomáromiak első veresége, nem véletlenül állnak a tabella élén.
Az estét a profik zárták, az 1992-ben még olimpiai bronzérmes Béres Zoltán rutinból nyert, a Zúzógépként elhíresült Matolcsi József viszont csak döntetlenre ment. A hozzá hasonlóan kisebb szervezetnél volt világbajnok Kovács „Vipera” Attila annyira sem, igaz, ő nem is bokszolt, csak a nézőtéren „fáradt el”. Hiába, a hőség.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.