Relatív örömök

Sorozatosan érik lenyűgöző sikerek a szocialista pártot. Már a rendkívüli kongresszus is roppant sikeres volt, miként azt Mesterházy Attila alapos és elmélyült elemzésében oly ragyogó logikával leszögezte. Pártértekezlet nem volt még ily sikeres: abból a célból hívták össze, hogy megelőzzék és feleslegessé tegyék a Gyurcsány és platformja által kitalált pártszavazást. Nos, a pártszavazást megtartották, de a kongresszus időben megelőzte, ráadásul vitathatatlanul feleslegesnek is bizonyult a kierőszakolt „demokratikus aktus”. Így a kongresszusi célok nagyobbrészt megvalósultak.
Ám a pártszavazás is világraszóló hatalmas sikert hozott, maga Gyurcsány Ferenc adta ki a minősítést, akinek fergeteges agyából az egész ötlet kipattant, következésképpen az esemény megítélésére illetékesebb személy aligha tapodja ezt a sártekét, ő mondta, hogy érvénytelen volt ugyan, de sikeres. Sőt, ha jól belegondolunk, az érvénytelenség lehetett a siker záloga, hiszen egy érvényes pártszavazás csak a jó ég tudja, miféle beláthatatlan következményekkel járhatott volna. A pártot az érvényes szavazás nem kötelezné semmire, de a bármi módon kimutatott többségi akaratot még szocialistáéknál is kínos semmibe venni.
Ha viszont a szavazás érvénytelen, Gyurcsány diadala teljessé válik, mert élete végéig ágálhat arra hivatkozva, hogy ő képviseli az elsöprő kisebbség álláspontját, de el van nyomva. Méghozzá egy csaló párt által, amelyik egyes embereket többször is beírt a tagnyilvántartásba, sőt még halottakat is felvett a listára azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a pártszavazáson ne legyen meg az érvényességhez szükséges létszám. Jellemző, hogy Gyurcsányban fel sem merül, hogy pártja pontos, korrekt, tisztességes tagnyilvántartást vezetne, s az alapján szervezte a pártszavazást. Persze egy olyan pártról, amelyik a választási csalást demokratikus alapjognak tekinti, s amelyiknek maga Gyurcsány is évekig az elnöke lehetett, naiv ötlet lenne feltételezni, hogy most hirtelen minden ok, jel, átmenet nélkül a becsület útjára lépett, és tiszta választásokat fog szervezni. Ha így cselekednék, megtagadná a hitét, a múltját, az önazonosságát, s szülessék bármilyen végeredmény, sikertelennek érezné ténykedését. Így viszont a siker garantált a győztesnek és a vesztesnek egyaránt, bár nehéz megmondani, hogy a két fél közül melyik minek tekintendő.
Nem is a mi dolgunk ezt eldönteni, a lényeg az, hogy a felek egyként örülnek, ami nagy dolog manapság, ebben a keserű világban. Mert mondhatjuk azt, hogy könnyű nekik örömet szerezni, hogy alacsonyan van az öröm ingerküszöbük, de ez nem lenne helyes, előremutató eljárás részünkről. Most, amikor az EBRD és a Világbank legújabb felmérése szerint 34 vizsgált európai nép közül mi vagyunk a legboldogtalanabbak, minden magyar örömöt meg kell becsülnünk.
Szívünk, lelkünk belesajdul, amikor olyanokat olvasunk, hogy a magyarok elégedetlenek, pesszimisták, nem bíznak a jövőben. Ebbe a lemondó borúlátásba hasít bele a szocialisták pozitív hozzáállásának fénye. Mert ők tudnak örülni a rossznak is, abban is meglátják azt a csekélyke jót, mely felvidítja a kedélyüket. Szinte már-már sajnálni kezdjük, hogy a szocialisták és híveik ilyen kevesen maradtak, ha sokkal többen lennének, mennyivel előkelőbb helyet foglalhatnánk el a statisztikában.
Ám ezt a veszteséget elviseljük valahogy, sőt, inkább örülünk… Egye fene a statisztikát! Mert lehet, hogy boldogtalanok vagyunk – de van okunk az örömre.