Míg a Fidesz a mandátumát a félelem mérgező kútjába mártja, addig az MSZP a tisztességre, a társadalmi integrációra és a reményre építi az üzeneteit. Ezt Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialista Párt elnöke látja így. Ön hogyan látja?
– Ahhoz, hogy valaki ilyen diagnózist adjon, nyilván egy olyan dánnak kell lenni, aki félévente legfeljebb egyszer látogat el Magyarországra, és az, hogy Nyugaton főleg a baloldali erők ilyen vakságban szenvedjenek. Éppen annak a szörnyű nyolc évnek a hagyatékát számoljuk fel, amelyet a katasztrofális kormányzás maga után hagyott, és tesszük mindezt egyébként a nyugat-európai baloldal folyamatos lejárató akciói mellett. Eközben ők a kettős mércével és egyéb módszerekkel lerombolják az Európában való hitet Magyarországon. Ugyanis ha az ilyen baloldali véleményeket Magyarországon Európával azonosítják – mint amit az ilyeneket mondók szeretnek sejtetni –, vagyis azt hiszik, hogy ez Európa véleménye, nem pedig egy pártpolitikai vélemény, és a magyar polgárok ezzel szembesülnek, akkor mit szeressenek Európán? A mi dolgunk persze ennek a helyre tétele.
– A választók által tavaly nem igazán kitüntetett SZDSZ nevű egykori neoliberális párt olyan prominens figurái, mint Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Kenedi János és Tamás Gáspár Miklós arra hívták fel a Tom Lantos Intézet megnyitójára Budapestre érkezett Hillary Clinton amerikai külügyminiszter figyelmét, hogy „hazánkban autokratikus rendszer épül”. Miért Washingtonhoz fordulnak ezek az emberek? Mert tudják, hogy például Pekinggel szemben az beleszól belügyeinkbe?
– Kik ezek?
– Míg Balázs Péter volt külügyminiszter az uniós elnökségről a Népszabadságban megvont mérlegében fél sikerről beszél, a HVG inkább kudarcról, az unió három intézményének vezetője, Barroso bizottsági, Van Rompuy EU-tanácsi és Jerzy Buzek európai parlamenti elnök lépten-nyomon gratulálnak. Nem lehet, hogy az utóbbiak nem értenek ahhoz, amiről beszélnek?
– Teljesen egyértelmű, hogy a magyar elnökség siker. Méghozzá mindazon előzmények alapján, amik itt történtek, a Magyarországot ért övön aluli támadásokat is beleszámítva, még meglepőbb, hogy ilyen nyilvános és nem nyilvános elismerésben részesülünk. A siker elismerése alól még a magyar szocialisták sem tudták kivonni magukat, hiszen az elnökük nyilatkozta több alkalommal itt, Brüsszelben és Budapesten is, hogy a magyar elnökség szakmai siker volt. Sőt, most már azokat a sikereket akarják behajtani, amelyek szerintük az ő idejükre estek a folyamat előkészítéséből. Mi ebből csak a késéseket kaptuk örökül.
– Beszélgetésünk napján a francia katolikus lap, a La Croix is értékelte a magyar uniós elnökséget, és azt írja, Magyarország inkább kielégítően végezte munkáját. Majd azt, hogy Orbán Viktor egy kijelentést tett, amely szerint „Nem Európában, hanem Magyarországban hiszünk”. Ezt mikor mondta a miniszterelnök?
– Én nem tudok ilyen nyilatkozatról. De Európa akkor sikeres, ha egyszerre hiszünk Magyarországban és Európában.
– Ha ez a francia lap – az én fogalmazásomban – lehazudja a csillagot az égről, mint ahogyan laptársai teszik velünk kapcsolatban Európa-szerte, és Európa közvéleményében e forrásokból származó hazugságok rögzültek, nem lehetett volna több cikkel és helyreigazító levelekkel felvenni a harcot a szándékosan félretájékoztatók ellen?
– Európában és Magyarországon sem így működik a sajtó. A helyreigazítás mindig a gyengék menedéke. Ilyen médiatúlerővel szemben helyreigazításokkal, ilyen típusú hagyományos technikákkal nem lehet élni. Egyszerűen nem teszik közzé őket. Számos helyreigazítást, válaszlevelet küldtek az elmúlt időszakban nagyköveteken, politikusokon keresztül; kollégáink és magam is. Tehát az újságírói etika külföldiekkel szemben nem egészen úgy működik, mint nálunk. Olyat sem tesznek vagy mernek megtenni, mint ami velem történt nemrégiben. Egy európai internetes portálnak, a több nyelven, közöttük magyarul is megjelenő Euractive.com-nak adtam interjút, amelyben majdnem minden egyes mondatom után odaírta a riporter, hogy az, amit állítok, nem úgy van. Amikor reklamáltam, azt a visszajelzést kaptam, hogy miniszteri rangon alul másoknak sem teszik lehetővé a helyesbítést. Meglepő módon írásban kaptam, hogy az embereket bánásmód szerint miniszterektől felül- és azokon alulállókra osztják
– Göncz Kinga EP-képviselő, exkülügyminiszter arra ösztökélte néhány hónapja az EU-t, hogy az sújtsa szankciókkal Magyarországot. Önök miért nem javasolták ugyanezt 2006 őszén, a Gyurcsány-kormány idején, amikor annak rögtönítélő bíróságai bizonyítékok nélkül, a sztálini időkre emlékeztető kirakatperekben ítélték el futószalagon a vadállati üzemmódba parancsolt rendőrség által félholtra verteket?
– Mi az Európai Parlamentben is felhívtuk arra a figyelmet, ami Magyarországon történt. Arra viszont soha nem fogunk felszólítani senkit, hogy Magyarország ellen szankciókat léptessenek életbe, mert ezeket a kérdéseket nekünk kell rendezni. Ami 2006-ban történt, az durva sérelme volt a magyar demokráciának és alkotmánynak, amit mi mindenhol szóvá tettünk. A nyugat-európaiak azonban nem sokat tettek. Nekik is szelektív az érzékenységük.
– Az Európai Parlamentben a magyar alaptörvénnyel kapcsolatos vitában azzal is támadták önöket a szocialisták, liberálisok és kommunisták, hogy nem rendeztek arról népszavazást, és hogy rövid volt erről a vita. Miért nem kérdezték meg tőlük, hogy az uniós életet irányító lisszaboni szerződésről miért nem írtak ki szocialista elvtársaik népszavazást Magyarországon sem?
– Azok, akik ezt követelik, valószínűleg a saját országukban sem rendeztek népszavazást az alkotmányukról, tehát ismét kettős mércéről van szó. Az elmúlt 20 évben 23 új alkotmány született Európában, főleg a volt kommunista országokban, és ezek közül mindössze tízben volt referendum. Vagyis nincs ilyen mérce. A magyar alkotmányból éppen a szocialisták törölték a népszavazásra való felhívást. A legabszurdabb az volt, amikor az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságában az egyik német kommunista képviselő követelte, hogy legyen népszavazás a magyar alkotmányban, miközben tudjuk, hogy a német alaptörvényben szövetségi szinten ez nincs.
– Milyen választ ad arra az „örökzöld” kérdésre, hogy a magyar uniós elnökség munkájára mennyire ült rá az unióban folyó politikai támadás?
– Nem vetett rá árnyékot. Itt, az Európai Parlamentben ez teljesen nyilvánvaló. Arról van szó, hogy ugyan a Néppárt a legnagyobb párt Európában, de a liberálisok, kommunisták, zöldek és szocialisták együtt lenyomnak bennünket. Franciaországot és Olaszországot is támadás érte az elmúlt időszakban. Mindkét országot néppárti kormány vezeti. Támadták a bolgárokat, Boriszov miniszterelnök reformjait, mert ott is néppárti kormány van. Tehát minden olyan ország ellen, ahol tisztán néppárti a kormány, rendszeresen fogadnak el különböző határozatokat, amelyekhez megvan a többségük. Nekik természetesen az volt a céljuk, hogy a magyar elnökséget politikailag lehetetlenítsék el. Kész csoda, hogy a fél év alatt eddig csak két határozatot fogadtattak el.
– Megszavazzák a magyar kormányt folyamatosan támadó Martin Schulz szocialista frakcióvezetőt a néppárti Jerzy Buzek helyére, hogy ő vezesse az Európai Parlamentet?
– Mi vagyunk a Néppárt, és következésképpen a Néppárt által megkötött szövetségnek mi is részese vagyunk. Ebben a különleges és speciális helyzetben mérlegelnünk kell azt is, hogy ilyenkor mennyiben ragaszkodjunk speciális szempontjainkhoz. Hozzátéve, hogy nagyon komoly politikai erőként igenis befolyásolni tudjuk az eredményt.
– A magyar elnökség óriási sikere a horvát csatlakozás lényegében ténnyé tétele. Mennyi jóindulatot generál a zágrábi kormánynak nyújtott nagy segítség abban a horvát népben, amely többségében már nem akar az unióhoz csatlakozni?
– Horvátország benyújtotta az unióhoz csatlakozási kérelmét, tehát nekünk egyértelmű volt a dolgunk egy baráti országgal egy bővítésellenes EU-ban. Vagyis ez a horvát politikusok dolga. Egyébként Horvátországnak már régen tagja kellene lennie az uniónak, hiszen érettsége, fejlettsége nagyobb, mint nem egy újonnan csatlakozott tagországnak. És ez kétségtelenül hozzájárult a horvát társadalomban a csatlakozási eufória lehűtésében.
– Támogatja Törökország csatlakozását?
– Nem. És ebben a magyar külügyminisztériummal is ellentétes az álláspontom. Ha a jelenlegi szabályokat alkalmaznánk a török belépés után, akkor Magyarországon nem maradna az EU által támogatott régió. Vagy talán egy maradna. Nem beszélve arról, hogy még igen sok nagy súlyos problémát az uniónak nem sikerült rendeznie. Ilyen a romák, a vendégmunkások és a bevándorlók kérdése.
– Ön szerint melyik volt a magyar elnökség három-négy leginkább említésre méltó teljesítménye?
– Lehet, hogy meglepődik, de én a napi ügyek kezelését tekintem annak. Hány olyan országot láttunk már, amelynek miniszterelnöke nagy lendülettel jelentette ki Brüsszelben, hogy megváltoztatják a világot, majd féléves elnökségük után nem történik semmi, és még a napi ügyek sem mennek előre. Vagyis pontosan olyan területen nyújtottunk fantasztikus teljesítményt és vittük előre az ügyeket, ahol a legkevesebbet várták tőlünk. A magyar elnökség, illetve adminisztráció ebben végzett irdatlan nagy munkát. És ennek eredményeként a jövőben talán jobban odafigyelnek ránk, mint tették azt az elnökség előtt. Azután persze az egyes témák, mint a nekünk nagyon fontos Duna-stratégia, a szintén igen nagy ívű romastratégia, amelyben a nyugati országok részéről sokszor nem látom a megvalósítási szándékot. És persze a horvát csatlakozás, amely az egész térség stabilitása szempontjából igen fontos sikernek könyvelhető el. Mindezeket eget verő válságok közepette sikerült végrehajtani.
origo.hu
Menczer Tamás: Elég bátor vagy, Peti? - videó
