Új utakat törni a jövő felé

Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt kongresszus!
Köszönöm szépen a bizalmat. Nem tudom, emlékeztek-e még, hogy éppen tíz éve tartottunk utoljára kongresszust kormányzó pártként. Gratulálok nektek, hogy kitartottatok, és hosszú menetelés után megérkeztetek, megérkeztünk ide. Tíz évvel idősebbek lettünk, ezen nincs mit szépíteni. A jó hír az, hogy nemcsak hogy idősebbek lettünk, hanem erősebbek és tapasztaltabbak is. Sok küzdelmet vívtunk az elmúlt tíz évben; arattunk sikereket és elszenvedtünk fájó kudarcokat is, de minden küzdelmünkből erőt tudtunk meríteni, mindegyik erősebbé tett bennünket. Gondoljatok 2002-re vagy éppen 2006-ra. Emlékezzetek, amióta a Fidesz megszületett, hányan és hányféleképpen próbáltak lebeszélni, eltántorítani, meggyőzni minket, hogy ne azt képviseljük, amit, hogy hagyjuk a pokolba az igazságot, legyünk pragmatikusak, és álljunk be a sorba. Hol gumibottal, hol fenyegetéssel, hol gumilövedékkel vagy éppen külföldre kiszervezett támadásokkal, lejárató kampánnyal. De nem hagytuk magunkat, minden küzdelmünket végigvittük, minden harcunkat megharcoltuk.
Emlékezzetek, mi voltunk, akik kimondtuk, hogy a szovjet katonák menjenek haza. Kiálltunk a diktatúra kiszolgálóival szemben a szabadságért, demokráciáért, és soha nem árultunk velük egy gyékényen. Minden kétkedővel szemben keresztülvittük a magyar vállalkozók és munkaadók támogatását a Széchenyi-tervvel, megemeltük a béreket, kiharcoltuk a családok számára az otthonteremtés lehetőségét, eltöröltük a tandíjat, és megoldottuk, hogy negyven év munka után a nők elmehettek nyugdíjba. Nemzeti petícióval harcoltunk a megszorítások ellen, felvettük a kesztyűt a hazugságok ellen, és kimondtuk az igazságot akkor is, amikor ezzel választást lehetett veszíteni. Megtanultuk, hogy a győztesnek nem igaza van, hanem dolga és kötelessége, amit el kell végeznie. Megtanultuk, hogy a politika világában nem lehet tévedések nélkül dolgozni, és mi sem vagyunk tévedhetetlenek. Megtanultuk, hogy nem azt kell nézni, ami elválasztja, hanem azt, ami összeköti az embereket. Megtanultuk, hogy nem ideológiákért kell küzdeni, hanem Magyarországért. Nem ideológiák mellett kell kiállni, hanem az emberek mellett, és megtanultuk, hogy ki kell állni Magyarországért a hazai és a nemzetközi baloldallal szemben is.
A hazai és a nemzetközi szocialisták politikája egyszerű, mint a faék. Demokrácia csak akkor van, ha ők vannak kormányon, ha nincsenek, demokrácia sem lehet. Ezért mi kiálltunk Európában is Magyarországért, amikor méltatlan támadások érték hazánkat, és mindenkinek világossá tettük, nem tűrünk beleszólást, nem tűrünk kioktatást senkitől. És kiálltunk az elmúlt egy évben az országért és az emberekért, amikor bankadót és válságadót vezettünk be a korábban megszokott és a külföld által követelt megszorítások helyett. Kiálltunk, amikor békében elköszöntünk az IMF-től. Kiálltunk és ezután is ki fogunk állni, hogy elmondjuk a rendvédelmi dolgozóknak: senki, így ők sem követelhetnek maguknak indokolatlan előnyöket vagy kiváltságokat az adófizetők vagy éppen a nyugdíjasok pénzéből. Kiálltunk és kiállunk az arányos, munka- és családbarát adórendszer mellett, mert tudjuk: azé az országé a jövő, amely képes úgy támogatni a munkát, hogy közben nem bünteti a sikert. Kiálltunk és továbbra is kiállunk azért, hogy Magyarországon is legyen következményük a szavaknak és a tetteknek. Ezért ragaszkodunk az elszámoltatáshoz; aki bűnt követett el az ország ellen, az kapja meg, ami jár érte. Ideológiai, elméleti és értelmiségi párt helyett az emberek melletti kiállás pártja lettünk. A mi politikai credónk tiszta és világos: mi mindig, minden helyzetben kiállunk Magyarországért és a magyarokért bárkivel szemben.
A XXI. század első évtizede alapjaiban rengette meg a világot körülöttünk, és arra kényszerítette civilizációnkat, hogy józanodjon ki hamis illúzióiból és utópiáiból. A földmozgásoknak távolról sincs végük. A válság először csak udvariasan kopogtatott, oda sem bagóztunk, erre betörte az ajtót, beszabadult a házba, végigsöpör mindenen, és gyökerestül felforgatja az életünket. 1990-ben a Nyugat győzelme teljesnek tűnt, de ma, 2011-ben jól látszik, hogy az emberiség történetének egy teljesen új és ismeretlen fejezete kezdődik meg. Nyugaton a helyzet bizonytalan. Tíz éve mindenki hitt abban az utópiában, hogy a piac mindenható, és láthatatlan kezével mindent elrendez, ha az állam nem avatkozik bele. Ma már épeszű ember nem vitatja, hogy az állam szerepének megújítása nélkül nincs esély leküzdeni a ránk zúduló hatalmas bajokat. Tíz éve még az egész nyugati világ féktelenül költekezett hitelekből. Mindenki abban a rózsaszín illúzióban ringatózott, hogy ez a végtelenségig folytatódhat, lehet munka nélkül is gyarapodni. Mára az illúzió léggömbje szétpukkant, és a kezünkben maradt nyúlós rongydarabot szorongatva próbáljuk keresni az útját, hogyan kerüljük el a teljes összeomlást. Tíz éve még maradinak és sovinisztának bélyegezték azt, aki a család és a nemzet fontosságára felhívta a figyelmet. Ma már az egész világ kezdi belátni, hogy a természetes emberi közösségek, különösképpen a család és a nemzet megerősítése nélkül civilizációnk egyszerűen nem képes fenntartani magát.
A vadállat, amit válságnak hívunk, nem más, mint a természet törvényének megnyilvánulása, ami kijózanít, amikor az ember rossz útra téved, és velünk, nyugatiakkal ez történt. A nyugati világ nem állt ki a saját értékeiért, nem állt ki keresztény gyökereiért, nem állt ki a keresztény hagyományaiért. Nincs okunk hát meglepődni azon, hogy ma egy új világrend van alakulóban. Új versenyek kezdődtek, és a startvonalaknál új versenyzők is megjelentek, ráadásul nem éppen kispályás versenyzők. Eddig sikertelen országok válnak sikeressé, és a korábban sikeres országok csúsznak hátra. Országok és nemzetek jutnak koldusbotra, és egész népek kerülnek az adósok börtönébe.
Amikor a régi utak már nem járhatók, mert elsöpörte őket a válság, eszünkbe jut az a bölcsesség, miszerint nincsenek kész utak, az utakat az ember saját magának töri. A politika állandó úttörés, szerencsés időkben hosszabb pihenőkkel, válságos időkben megállás nélkül az. Európának és vele az európai keresztény civilizációnak most erre kell vállalkoznia, új utakat törni a jövő felé. Az is jól látszik, hogy ma két lehetséges út áll előttünk: a teljes megújulás vagy a görög út.
A megújulás az eltökélt és határozott cselekvés, vagyis a döntések útja, nem pedig az elméleti vitáké. A célokat és a feladatokat nem elég kijelölni, a munkát el kell végezni magabiztosan, mozdulatról mozdulatra, szívós nyugalommal. A magyar európai uniós elnökség sikerének titka éppen ebben volt. Elvégeztük a munkát, egyetlen ügyben sem hagytuk, hogy a probléma súlya vagy a pesszimizmus, a kishitűség vagy mások kételkedése elbizonytalanítson bennünket. A támadásokat visszavertük. Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón legyintést, és higgadt, kimért tempóban elvégeztük a munkát. Magyarország szembe találva magát a problémák sokaságával és gigászi méretével nem hátrált meg, hanem tette a dolgát. A kormány nem elméleti recepteket kínált, hanem az ország megújításával gyakorlati, kézzelfogható és működő példát adott Európának. Azzal a felfogással, ahogy az utóbbi hónapokban megújítottuk Magyarországot, két egyszerű és józan tanácsot fogalmaztunk meg az egész kontinens számára. Először is merjünk magunk lenni! Másodszor pedig ne hagyjuk, hogy mások mondják meg, mit tegyünk. Vagyis mi nemcsak Magyarországért álltunk ki, de tudjuk, hogy ki kell állnunk Európáért, a közös célokért, és ki kell állni az európai polgárokért is. Ha Európa ezen az úton megy tovább, akkor van esélye megerősödni és történelméhez méltó helyet elfoglalni az új világrendben. Az európaiaknak azonban tudniuk kell, ezen az úton két harcot meg kell vívni: egyet az adósság ellen és egyet a munkanélküliség ellen.
A válságnak nevezett elszabadult erő újraírja a szabályokat. A kultúra lényege éppen a természet vad erőinek megszelídítése, a szelet visszafújni nem lehet. Sokkal okosabb együttműködni vele, befogni a vitorlánkba, és így megzabolázni. Ha az élet új szabályokat ír, okosabb nem vitatkozni, hanem átállni az új szabályokra. Magyarország kellően szerencsés és bátor volt, hogy idejekorán, talán mindenkinél előbb felismerte ezt a helyzetet. Nem pusztán egy kormányt váltottunk le 2010-ben, hanem egy világot, azt a magyar világot, amely csődöt mondott. Ehhez össze kellett szedni minden maradék erőnket, mert egy világ leváltásához nem lett volna elég az, ami elég egy kormányváltáshoz. Ezért jött létre, ehhez kellett a kétharmad, a kétharmados forradalom. Hajtűkanyart kellett végrehajtanunk, hogy a görög útról letérjünk, ez nehézségekkel járt. Olykor nekipréselődünk az autónk kárpitjának, lehorzsolódik térdünk, könyökünk és homlokunk, de végül mégiscsak épségben túléljük. És legyünk büszkék arra, hogy volt erőnk és szívünk, hogy másokra is figyeljünk, hogy mindenkivel törődjünk, és a válságkezelés legnehezebb pillanataiban sem hagytunk senkit az út szélén, és nem is fogunk.
Ilyen manővereket nem lehet bizonytalanul, teszetosza módon, gatyázva véghezvinni, ezekhez határozott, gyors döntések és cselekedetek kellenek. Fontos volt az is, hogy idejekorán felismertük: a gyakorlatias együttműködéseké a jövő. A világ átrendeződése új versenyeket hoz magával, például a szövetségkötések versenyét. Magyarország sikeresen benevezett ebbe a versenybe. Az Egyesült Államokkal egy meglévő, erős szövetséget mélyítettünk tovább. Európában erősebb a pozíciónk, mint valaha volt. És a legerősebb arab államtól is megérkezett a meghívás, hogy rendezzük azt, amit az elmúlt nyolc év arabellenes politikája Magyarországon elrontott. Természetesen minden szövetségnek, amit kötünk, valós alapokra kell épülnie. Amerikával való szövetségünk alapja a szabadság iránti szenvedélyes elkötelezettség. Európával a nyugati értékek, a kulturális hagyományok, Közép-Európa országaival a közös sors és közös történelem köt össze minket. Kínával a munkaalapú gazdaság és az adósság elleni küzdelem adja a szövetség alapját. Aki Kínával a nyugati értékek alapján akar együttműködni, az olyan elvarázsolt, hogy biztosan felveszik az LMP-be. Az új világban a saját érdekeinkért kötünk szövetséget. Csak akkor, ha az nekünk jó. Magyarország bejelentette azt a törekvését, hogy Közép-Európa legstabilabb és leggyorsabban fejlődő országává váljon. Egyre szaporodnak a jelek, amelyek arra utalnak, hogy jó irányba indultunk meg. Gondoljatok csak bele, a mai viszonyok között, amikor korábban sikeres nyugat-európai országok egymás után kerülnek komoly bajba, mi egy év alatt stabilizáltuk az országot, komoly szövetségeket kötöttünk, sikerrel küzdöttünk Európáért a soros elnökségünk idején, és csökkenteni tudtuk az államadósságot.
Innen üzenjük, senkinek nem fogjuk hagyni, hogy a jövő útjáról letérítsen minket, nem fogjuk hagyni, hogy Magyarország visszasodródjon a görög útra. Készen állunk arra, hogy megvívjuk a Fidesz történetének legnagyobb küzdelmét, megvívjunk a múlt hibáival és azokkal, akik ma is védelmezik a múlt hibáit. Ne legyen kétségetek, vannak, akik vissza akarják fordítani Magyarországot. Vannak, akik jól jártak, miközben Magyarország szenvedett. Vannak, akik jól jártak, miközben milliók veszítették el munkájuk gyümölcsét, kényszerültek felélni tartalékaikat, és sodródtak családostul a tönk szélére. Vannak, akik jól jártak, miközben az embereknek a gatyájuk is ráment, hogy biztosítsák puszta létfenntartásukat. Vannak, akik degeszre keresték magukat azon, hogy az országot a feje búbjáig eladósították. Ne legyen kétségetek, vannak, akik a jövő útjáról a görög útra akarják terelni Magyarországot, arra az útra, amely kényszerprivatizációhoz, az ország vagyonának eladásához, radikális bércsökkentéshez, százezrek elbocsátásához, adóemeléshez, új adók kivetéséhez és elszegényedéshez vezet. Mi a jövő útján végig fogunk menni, akár tetszik ez a múlt embereinek itthon és külföldön, akár nem.
Háborúban állunk az adóssággal, és nem fogjuk hagyni, hogy legyőzzön. Az adósság esetében csak két lehetőség van: vagy mi győzzük le, vagy az győz le minket. Mi meg fogjuk csinálni, mert amíg adósok vagyunk, valójában másoknak dolgozunk, mások keresnek és mások járnak jól a mi munkánkkal. Igen, az úgy lesz, hogy legyőzzük az adósságot, és megszüntetünk mindent, ami Magyarország eladósodásához vezet. Igen, az úgy lesz, hogy visszahívunk a munka világába mindenkit, aki munkaképes, és segély helyett munkát fogunk adni. Igen, az úgy lesz, hogy egyre több munkahelyet teremtünk, és újra érdemes lesz dolgozni és vállalkozni. És az úgy lesz, hogy ezentúl is az emberekkel együtt fogunk kormányozni, minden fontos ügyben meg fogjuk hallgatni őket, kikérjük a véleményüket, és döntéseinknél figyelembe fogjuk venni, amit mondanak. Igen, úgy lesz, hogy felszámoljuk a kiváltságokat, és megteremtjük az érdem szerinti boldogulás feltételeit. Igen, ez így lesz, feltéve, ha ti is így akarjátok, és képesek lesztek kitartani céljaink, az egység, egymás, vagyis végső soron Magyarország mellett.
Itt vannak velünk mindazok, akik itt voltak, velünk voltak az elmúlt tíz év alatt is. Itt vannak velünk a határon túliak, akik csak tőlünk remélhetnek nemzetegyesítést célzó, elkötelezett nemzeti politikát. Itt vannak a kereszténydemokraták, akik jóféle horgonyláncként tartják szövetségünket a keresztény és keresztyén kultúra vizein. Itt vannak az MDF-esek, az igaziak, a nemzeti fórumosok Lezsák Sándor vezetésével, akik a népi politika legjobb hagyományait adják a munkánkhoz. Itt vannak a kisgazdák és a gazdakörök, akik emlékeztetnek bennünket arra, hogy a magyar vidék és mezőgazdaság nélkül nincs jövője Magyarországnak. Itt vannak velünk a munkástagozat tagjai, szakmunkások és segédmunkások, azok, akiket a baloldal rég lerúgott magáról, akiket már rég nem akar egyesíteni, és végképp nem akar győzelemre vezetni. Itt vannak velünk, és emlékeztetnek bennünket arra, hogy a politika értelme, hogy simább, könnyebb, reményteljesebb lehessen az élet, és ne csak a milliárdosok villáiban, de a lakótelepeken, a külvárosokban és az ipari övezetekben is. Legyetek büszkék arra, hogy mi a kétkezi munkából élő emberek, a korán kelők, a munkások pártja is vagyunk. Itt vannak velünk a kulturális tagozat szellemi emberei is, figyelmeztetve arra, hogy szellemi teljesítmény és kultúra, művészek, pedagógusok, orvosok és tudósok nélkül az élet nem lehet tágas és szárnyaló, csak szűk, földhöz ragadt és nyomasztó. Itt vannak velünk a nyugdíjasok Iván László bátyánk vezetésével, és emlékeztetnek minket arra, hogy mi nemcsak a jövő, nemcsak a gyermekeink, hanem a szüleink pártja is vagyunk. És ez nem csupán a nyugdíjasok iránti kötelességeinket jelenti, hanem azt is, hogy védeni kell a hazát, védeni kell a nemzetgazdaságot, védeni kell a közösségi vagyont, mert ezzel az ő életük munkájának értelmét is védjük. És itt vannak velünk