Újraírt múlt

Kilencven éve a Kínai Kommunista Párt még az októberi forradalom eszméit követő kis csoport volt, amely eszközökben nem válogatva tudott megerősödni a kaotikus vidéki Kínában. A császárság összeomlása, a kínai polgárháború, a nyugati megszállás idején képes volt maga mögé állítani – szép szóval vagy gyakrabban gátlástalan erőszakkal – a parasztságot, végül 1949-re Kína ura lett. A Kínai Népköztársaság történelme cseppet sem kellemes olvasmány, a nagy ugrás elmebajos kísérletéről vagy a Mao Ce-tung (Mao Zedong) által saját hatalmának megmentése érdekében kiagyalt kulturális forradalomról azonban Kínában ma már látványosan megfeledkeznek. Főleg annak fényében teszik ezt, hogy a jelenkor népköztársasága csak a formát tartotta meg, az ideológiai tartalmat elhagyta. A Kínai Kommunista Párt ma már egyáltalán nem kommunista, hanem sajátos piacgazdasági törvényeket szem előtt tartó klub, amely a hatalmát az általa nyújtott viszonylagos jólét révén tartja fenn. A kilencvenedik születésnapra időzített ünnepségeken a milliók haláláért felelős párt múltját újraírják, más megvilágításba helyezik. Tehetik, hiszen ez a párt már nem az a párt, csak a neve maradt meg, no meg a kínai jellegzetességekkel bíró szocializmus üres dogmája.