A Helikon kiadó gondozásában jelent meg a költő egybegyűjtött műveinek sorozatában a prózai írásokat magába foglaló kötet. Meglehetősen száraz, megszokott, unalmas mondat valamiről, ami talán ezen fogalmak ellentéte.
A gyerekkori kedves zsengék, a megkapó Keleti útinapló 1937-ből, a magánmitológiai töredékek után a két nagy mű. A vers születése, doktori értekezés a művészetek közül a költészetről, a csiszolt üveg tisztaságával. Megmagyarázhatatlanul pontos és zseniálisan könynyed összefoglalása valaminek, ami elvileg képlékeny, és ettől leleplezéstől még mindig titok marad, de olyan, amiről minden érdemes megtudható Weöres ezen írásából.
A másik vezérszöveg a mesternek fogadott Hamvas Béla munkái, valamint a kelet filozófiai hatására született A teljesség felé. A materialista világból való kitörés, a lélek tankönyve, néhol zavaros de éppen megfelelő magánjegyzet a Nagy Vizsgára. Húzóágazattá vált az ezoterikus könyvkiadás, a tonnaszámra megjelenő „megfejtés-könyvek” zöme csapnivaló, ha Weöres, a filozófus olykor gyermekien kinyilatkoztató is, a nagy költő mindig átüt a sorokon, és ez éppen elég.
Szívmelengető olvasmány az összegyűjtött próza további része, Weöres esszéi a régi írókról, egyéb cikkei, előszavai saját kortársaihoz. Egy szeretetre méltó, a fiatal tehetségeket felkaroló, irigység és gőg nélkül támogató, a magyar nyelv ápolására életét komolyan feltevő ember portréja áll össze szemünk előtt ezekből az írásokból, amelyek szintén minden rezdülésükben a nagy művész lényét hordozzák.
(Weöres Sándor: Egybegyűjtött prózai írások, Helikon kiadó, 2011.)
origo.hu
Meghalt Jelenits István
