Csatalovak, trombitaszó

Két hete Geoff Huegill és Leisel Jones is egy-egy ezüst- és bronzéremmel zárta az úszók sanghaji világbajnokságát, bizonyságul szolgálva arra nézve, hogy nem beszéltek a levegőbe, amikor visszatértek a medencébe és megcélozták a londoni olimpiát. De a jövő évi ötkarikás játékok még jó néhány olyan klasszisnak mozgatja meg a fantáziáját, aki már szekrénybe tette az úszósapkát. Vagy éppen sufniba a kajaklapátot és a puskát.

2011. 08. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Geoff Huegillt nem sorolhatjuk az úszósport halhatatlanjai közé, de azért tisztességes eredménylistával bír. Háromszoros világbajnok, a sydneyi olimpiáról van ezüst- és bronzérme, Athénban viszont már semmit sem nyert, és vissza is vonult. 2010-ben aztán újra ott toporgott a rajtkövön az Újdelhiben rendezett Ázsiai Játékokon, ahonnan haza is vitt két aranyat és egy ezüstöt. Ausztráliában ő lett az év sporthőse, díjat kapott, ám ez nem csak a három érmének szólt, sokkalta inkább a nem mindennapi kitartásának. Huegillnek ugyanis a jólétben igencsak elszaladt a súlya: ha mérlegre állt, a mutató meg sem állt a 138 kg-os jelzésig. Hősünk azonban negyvenöt kilót ledobott magáról. „A skót Hannah Miley (a női 400 vegyes Európa-bajnoka, Hosszú Katinka nagy ellenfele – a szerk.) negyvenkilenc kilót nyom, így az én barátom majdnem egy Mileyval lett soványabb” – sütötte el a poént Ian Thorpe, a nemzet Thorpedója.
Ha valaki, ő aztán ott van minden idők legnagyobb úszói között, és persze most nem a jetit idéző 52-es lábméretére célzunk, hanem a Sydneyben és Athénban bezsebelt öt aranyára, három ezüstjére, egy bronzára, s ne feledjük 11 vb-címét se. Thorpe 2006 novemberében jelentette be a visszavonulását, ám – bizonyára cimborája sikerén is felbuzdulva – idén februárban ő is azzal állt ki a nyilvánosság elé, hogy ott akar lenni Londonban, s éppenséggel nem turistaként. Bevallotta, hogy már tavaly szeptemberben elkezdte a munkát, de a terveit akkor még mindenképpen titokban akarta tartani. Hogy senki se fogjon gyanút, nyolc különböző uszodába járt edzeni.
A háromszoros olimpiai bajnok Leisel Jones nem konspirált ennyire, igaz, ő nem is hagyott ki, csak egy évet a pekingi játékok után. 2010 márciusában döntött úgy, hogy nekidurálja magát. „Én lehetnék az első ausztrál úszó, aki négy olimpián vett részt, és ez különleges motiváció számomra” – jegyezte meg Jones, aki már a sydneyi olimpián ott volt, és 15 évesen két ezüstöt szerzett. S most Huegill-lal együtt máris visszaküzdötte magát a nemzetközi elitbe.
Tavaly szeptemberben honfitársnője, az ugyancsak háromszoros olimpiai, de nyolcszoros világbajnok Libby Trickett is kedvet kapott a visszatéréshez. S ha egy üzlet beindul: februárban, a Thorpe-bejelentés után a négy évet kihagyott Michael Klim (neki „csak” két ötkarikás aranya van) is bejelentkezett. Miként Jonesnak, London neki is a negyedik olimpiája lehetne, pedig ő Pekingben sem volt ott.
Az ausztrál kompániából Jones 25, Trickett 26, Thorpe 28, Huegill 32, Klim 34 éves, de még utóbbi is csak siheder az amerikai Janet Evanshez képest, aki 39 évesen vette a fejébe, hogy kijut a londoni olimpiára. A női 400 és 800 méteres vegyes úszás egykori egyeduralkodója tizenöt év kihagyás után térne vissza, merthogy az 1996-os játékok után lelépett a színről. Atlantában a medencében már nem termett számára babér, viszont a megnyitóünnepségen ő nyomta Muhammad Ali kezébe a fáklyát, hogy az fellobbanthassa a lángot. A ma már kétgyermekes családanya június elején jelentette be, hogy fél éve keményen edz a jövő évi amerikai válogatóra.
Óhatatlan a párhuzam Mark Spitz próbálkozásával. Spitz Michael Phelps feltűnéséig kilenc olimpiai bajnoki címével a földkerekség legeredményesebb úszója volt, a számára hét aranyat (mindet világcsúccsal) hozott 1972-es, müncheni olimpia után visszavonult, és az 1992-es (!), barcelonai játékokra szeretett volna kijutni. Negyvenegy évesen azonban a válogatóra sem tudta teljesíteni a nevezési szintet. Evanst mégse írjuk le, mert Dara Torres példája is előttünk lebeg. Neki az 1984-es volt az első olimpiája, és úgy tűnt, hogy a 2000-es lesz az utolsó. Ám 41 évesen viszont láthattuk Pekingben is, mi több, 50 gyorson úgy lett ezüstérmes, hogy egyetlen századdal kapott ki! S még a 4x100-as amerikai gyors- és vegyes váltóval is a második helyen zárt. A slusszpoén pedig még hátra- van, mert az amúgy négyszeres olimpiai bajnok úszónő állítólag Londonra is készül.
Maradva az úszásnál, de Európába ugorva, júniusban Laure Manaudou is csatlakozott a visszatérők táborába. A franciák olimpiai bajnoka 24 évesen már többet élt meg, mint más egy egész élet során. Az athéni játékokon nyert aranyat, ezüstöt, bronzot is, majd az Európa-bajnokságokon szakajtónyi aranyat, ám nem csak az eredményeivel szolgáltatott témát. A 2007-es debreceni rövid pályás Eb-n azzal is, hogy dulakodásba keveredett akkori élettársával, egy olasz versenyzővel, repült az eljegyzési gyűrű, majd állítólag emiatt bosszúból kerültek fel róla intim képek az internetre… Pekingben leszerepelt, vissza is vonult, tavaly áprilisban kislánya született egy francia úszótól, most pedig újra edz. „Aki egyszer belekóstolt az olimpia hangulatába, újra akarja élvezni” – bökte ki.
Birgit Fischer hat olimpia hangulatába is belekóstolt, és sértődés ne essék, úgy lehet az ötkarikás játékokkal, mint az öreg csataló, ha meghallja a harcba hívó trombitaszót. A Die Weltnek júliusban adott interjújában maga is úgy fogalmazott: a versenyláz nem hagyja nyugodni, és Londonban ötvenévesen is megméretné magát. A sportág immár kajak-kenu, de ezt talán mondani sem kell a nyolcszoros olimpiai bajnok német idol esetében, aki már 1980-ban, Moszkvában is integethetett a dobogó tetejéről. Fischer eddig már kétszer tért vissza, az 1988-as és a 2000-es olimpia után is három évet pihent. Nem is értjük, hogy a pekingi játékokat miért hagyta ki… Leginkább a 200 méteres táv villanyozza fel, ami új szám lesz Londonban. „Ha igazán hozzákezdek, akkor egész életem egyik legkomolyabb kihívásának tartom” – mondja.
A teljesség igényére ezúttal nem törekedő cikkünk végén említsük még meg a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) májusi, sokat sejtető közleményét. Eszerint a román szövetség kérvényezte Catalina Ponor és Marian Dragulescu újrafelvételét a FIG rendszerébe. Ez a visszatérés első kötelező lépcsőfoka, a két versenyzőt immár újra felkereshetik a doppingellenőrök. A még mindig csak 23 éves Ponor az athéni olimpia sztárja volt, csapatban, gerendán és talajon is aranyérmet szerzett. Sérülései miatt 2007 év végén visszavonult, most viszont ő is Londonra készül. Miként a nyolcszoros vb-1., a tornaszerektől már többször elköszönt, 30 esztendős Marian Dragulescu és az amerikaiak athéni összetett bajnoka, a 28 éves Paul Hamm. Utóbbi már Pekingben is nagy visszatérő lehetett volna, ha a felkészülés hajrájában nem töri el a kezét. Rá azért ne mondjuk, hogy vén csataló, a bájos, törékeny Ponorra pedig még kevésbé…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.