Kevesebb helyszínen, változatlan színvonalon zajlik a Művészetek völgye

Hét helyett csak három falu, keskenyebb programfüzet, változó, makacs felhőzet, cserébe befogadható, minőségi kultúrdózis, visszanyert emberlépték, átlátható lüktetés. Még csak félidőnél tart az idei, huszonegyedik Művészetek völgye, de már most érezni: a kényszerű karcsúsítás végtére is javára válhat a nyár – mostanra eposzi állandó jelzővel – legszerethetőbb fesztiváljának.

Nem véletlenül kezdtük el, és nem véletlenül nem hagytuk abba. Ebbe az egy mondatba sűrítette a tavalyi Művészetek völgye előtt Márta István fesztiváligazgató azt a vaskos húsz évet, amit már sikerrel maga mögött tudhat a „Völgy”. Felnőtt egy generáció, amelynek ez a fesztivál többet jelent bő egy hét kultúrkempingnél. Forrásapály ide vagy oda, miattuk sem lehet abbahagyni.
A költségvetés az idén töredékére zsugorodott, a kapolcsi utcákon azonban alig lehet érezni a változást. A falu szívcsakráján, a Malomszigeten most nem vásárosok standjai sorakoznak, a gyep újra szabad élettér, ráadásul egy vidékfejlesztési pályázatból elnyert támogatásnak hála elkészült a Falumalom rekonstrukciója is. Ha a tervek valóra válnak, Kapolcs kellős közepén, az Eger-patak medrében tavaszra újra foroghatnak az egykori Szaller-malom kerekei, az épület tetőterében pedig bárki szabadon böngészhet majd a fesztiválmotor Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyesület huszonegy év alatt felhalmozott dokumentumaiban. Bőven van mire emlékezni.
A letisztulás, öntisztulás éve lehet ez, mondogatjuk egymásnak; a lüktetés, az életérzés mit sem változott, csak mintha most jobban egyben, együtt lennénk, mint az elmúlt években, amikor a programfüzet átböngészéséhez már nem volt elég a puszta lelkesedés. Kapolcs mellett az idén mindössze Taliándörögd és Vigántpetend között oszlanak meg a programok, s ott van még érdekességképp a Csórompusztán berendezett Hello Wood a gigászi méretű, ácsolt logócsigával és az alkotóhét résztvevőinek kiállított munkáival. Fesztivál a fesztiválban, ahol minden a fa körül forog.
Márta István reggelente homlokráncolva fürkészi a felhőket, a nap végére valahogy mégis kiderül, felesleges volt az aggodalom: Kapolcsnak jól áll a júliusi ősz is, elég rákapcsolódni a dolgok ütőerére, a többi történik magától. Minden nap amolyan minőségi kultúrfröccs. Lélekfürdő változó helyszíneken a Kaláka versudvartól a másodszor is háziasszonykodó Palya Bea komoly helyszínné lett udvaráig, az írószövetség programjaitól Taliándörögd – ezúttal családiasra vett – világzenei színpadáig. Meszsze még a vége, s minden nap megerősíti: megéri jövőre „huszonegyre is lapot húzni”.