Különböző sorsok hét évvel Athén után

Még nem igazán történelmi távlat, de tegnap volt hét éve, hogy megkezdődött a 2004-es athéni olimpia, talán az utolsó, ahol a magyar sport még nagyhatalomként szerepelt. Versenyzőink nyolc aranyérmet szereztek, pontosabban tízet, de doppingvétség miatt Annus Adrián és Fazekas Róbert győzelmeit megsemmisítették. Összeállításunkban utánanéztünk, mi történt azóta a görög fővárosban babérkoszorút szerzett kiválóságainkkal.

2011. 08. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kezdjük a vízilabdacsapattal, amely azóta is őrzi az olimpiai bajnoki címet. Az athéni gárdából Benedek Tibor már csak az olasz Pro Reccót erősíti, a nemzeti gárdánál segédedzői feladatokat lát el Kemény Dénes mellett. Klubtársa, Kásás Tamás lemondta a válogatottságot, a szintén reccós Madaras Norbert szerencsére nem, mellette Biros Péter, Kiss Gergely, Steinmetz Ádám és Szécsi Zoltán is szerepelt az idei sanghaji vb-n. Gergely István, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás és Molnár Tamás (aki a játékvezetésbe is belevágott) itthon tempózik, Fodor Rajmund legutóbb Szaúd-Arábiában tempózott, s bajnokságot nyert az Al-Ittihad csapatával. „Már kezdtem elképzelni a pólózás nélküli életemet, amikor megtudtam, a szaúdiaknak éppen egy olyan játékosra van szüksége, mint én. Először nemet mondtam, aztán, részben anyagi jellegű megfontolások miatt, megváltoztattam a véleményemet” – mesélte a 35 éves, 364-szeres válogatott irányító. Az athéni csapatból Vári Attila már a civil életben is boldogul, hiszen pécsi levezetés után a helyi városi önkormányzat sportlétesítményeket működtető nonprofit társaságát vezeti.
A kajakosok közül Janics Natasa gyermekáldás előtt áll, de utána visszavenné kezébe a lapátot, amit Kovács Katalin azóta sem tett le. A férfi négyesből Kammerer Zoltán és Vereckei Ákos szintén aktív még, a már visszavonult Storcz Botond szövetségi kapitánykodik, Horváth Gábor a Honvéd szakosztályvezetője. A skeetlövő Igaly Diána bő két év kihagyás után februárban újra kezébe vette a puskát, s bár a most zajlott Eb-n nem sikerült, az őszi belgrádi vb-n megpróbálja kihasználni utolsó lehetőségét arra, hogy londoni olimpiai kvótát szerezzen.
Vele ellentétben a birkózó Majoros Istvánról nem sokat lehetett hallani az elmúlt időszakban.
– Hála az égnek! Versenyzőkoromban is igyekeztem kerülni a nyilvánosságot, sose szerettem a felhajtást, most meg aztán tényleg nem vagyok én olyan érdekes figura – mondja a kötöttfogású 55 kg athéni bajnoka. – Boldog családapa vagyok, van két gyermekem, Anna már öt- éves, Pisti nyolc hónapos. Vidéken üzemeltetek egy büfét, hogy hol, az nem lényeges, a birkózással pedig annyi a kapcsolatom, hogy hobbiból hetente egyszer még mindig lejárok edzeni a Fradiba. Igaz, most éppen nem tudtam menni, mert ajtót szerelek. Amikor abbahagytam a versenyzést, még érdekelt volna az edzősködés, úgy voltam fele, hogy szívesen foglalkoznék kicsikkel. De aztán arra jutottam, hogy ez mégse az én világom, túl nagy felelősséggel jár, mert mi van, ha valaki megsérül. S mindenekelőtt én most már a saját családom iránt tartozom felelősséggel. Az biztos, hogy a fiamból nem nevelek birkózót. Nyerni persze jó dolog, de hogy mi van a siker mögött, mennyi szenvedés és lemondás, azt kevesen tudják.
Majoroshoz hasonlóan befejezte pályafutását a párbajtőr kétszeres egyéni olimpiai bajnoka, Nagy Tímea, aki jelenleg a margitszigeti Hajós Alfréd uszoda igazgatója, valamint a Sportegyesületek Országos Szövetségének alelnöke. A magyar öttusa női szakágának legnagyobb alakja, Vörös Zsuzsanna a 2008-as pekingi játékok után még folytatta karrierjét, s belevágott az új lebonyolításba, de tavaly már nem versenyzett, s júniusban, bő egy éve bejelentette visszavonulását. Szeretett sportágától viszont nem szakadt el:
– Edzősködöm klubomban, az Alba Volánban, az úszás és a kombinált szám tartozik hozzám. Büszke vagyok arra, hogy a versenyzőink közül Kovács Sarolta nemrég az angliai Eb-n londoni olimpiai kvótát szerzett, az ifjúsági fiúk pedig váltóban vb-t nyertek itt, Székesfehérváron. Amikor megjelenik a lövészet, tehát 12-13 éves korban kezdek el foglalkozni a sportolókkal, s úgy látom, elfogadtak, elismernek, mint ahogy a kollégák is, akik nemrég még a mestereim voltak. Szakedzői, illetve tanári diplomát szereztem a TF-en, most kétéves masters sportmenedzser-képzésre járok, a tanulást tehát nem hagytam abba. A párom Szegeden él, így az a tervem, hogy az év végén én is oda költözöm, nem teljesen elszakítva a fehérvári kapcsolatot. Bár a gazdasági válság késlelteti, nehezíti, szeretnék egy szegedi utánpótlás-szakosztályt indítani. Egyébként ahol lehet, ott vagyok a versenyeken, például az idei Európa-bajnokságon. Maximálisan jól érzem magam…
Az athéni aranyérmeiktől az utólagos doppingvizsgálat megtagadása, illetve elégtelen mintaadás miatt megfosztott Annus Adrián és Fazekas Róbert életében ma is van közös kapocs. A diszkoszvetésben jelenleg is aktív, tavaly Eb-bronzérmes Fazekasnak ugyanis éppen Annus az edzője. Eltiltása lejárta után a kalapácsvető is visszatért, de kisebb-nagyobb sérülések, térdműtét után a lábában egy trombózis két éve végérvényesen véget vetett a versenyzői pályafutásának. Azóta dolgozik Fazekas trénereként, január óta pedig már vele készül az Eb-5. súlylökő Kürthy Lajos is. Annus Adrián manapság kétlaki életét él, mert Ausztriában, Wiener Neustadtban bérel egy éttermet, ami szerencsére Szombathelytől nincs messze.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.