Lét és öntudat

Sikeres államot csak akkor lehet felépíteni, ha erős nemzet áll mögötte, olyan öntudatos közösség, amelyet az állam a maga munkájával szolgál – így szól a kormányfő bálványosi szabadegyetemen mondott beszédének fő gondolata. Teljes mértékben egyetértünk Orbán Viktorral: a nemzetnek, az öntudatos közösségnek szolgája, nem pedig uralkodója az állam. Ebből azonban következik néhány alapvető követelmény az állammal és azon belül a politikai hatalmat gyakorló kormánynyal szemben, például amikor az a törvényalkotás jogát gyakorolva a munka törvénykönyvét akarja módosítani. A nemzetgazdasági tárca által társadalmi vitára bocsátott jogszabálytervezet készítői mintha megfeledkeztek volna a bérből és fizetésből élő milliók „öntudatos közösségéről”.
A törvény előkészítői nem voltak híján a kreatív ötleteknek, amikor csorbítani igyekeztek az idősebb, nyugdíjkorhatárhoz közeledő munkavállalók jogait, amikor megkurtítani javasolták a fiatal munkavállalók szabadságát, vagy amikor a betegek vagy éppen a gyesen lévő édesanyák elbocsátásának megkönnyítése érdekében szövegezték meg jogi passzusaikat. Mintha megfeledkeztek volna arról az apróságról, hogy kiknek is köszönhetik a nemzet jelenlegi szolgálói „fülkeforradalmi” érzületüket, amivel nagy felhatalmazással és még nagyobb lelkesedéssel nekiláthattak a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséhez. Felfoghatatlan, hogy vajon miért akarnak mindenáron beletáplálni a bérből és fizetésből élő emberekbe is egyfajta forradalmi hevületet akkor, amikor nagy részük már ma is kiszolgáltatott helyzetű bérrabszolgaként éli meg munkavállalói létét, vagyis szinte már csak a „láncait veszítheti el”. Miért kell még jobban megkönnyíteni a munkavállalók elbocsátását akkor, amikor a kirúgottak érdekérvényesítő képessége ma is nagyon csekély? Miért kell gyengíteni a szakszervezeteket, elbocsáthatóvá téve az érdekvédelem konfliktusait vállaló szószólókat akkor, amikor ma a munkavállalóknak amúgy is csak elenyésző hányada élvez szervezett érdekvédelmet?
Miért kellett a miniszterelnök által kezdeményezett szociális konzultáció részeként elhúzni a mézesmadzagot az 55 évesnél idősebbek előtt, meglebegtetve a „védett kor” bevezetését? Emlékeztetőül: a válaszadók több mint 90 százaléka helyeselte a kormányfő javaslatát. Csakhogy, mialatt a konzultáció zajlott, a Matolcsy György által vezetett tárcánál gőzerővel folyt a munkáltatók szája íze szerinti törvényalkotás, a védett kor jogintézményének visszametszése. Az új törvénytervezet némi adminisztrációs pluszmunka mellett az eddiginél kisebb összegű végkielégítéssel engedi meg az idős dolgozók elbocsátását.
A kormány a jelek szerint nem több frontot nyitott a nagy rendrakás érdekében, hanem egyet, de azt mindenki ellen, a saját öntudatos választói ellen is. A nemzetgazdasági tárca által csupán koncepciónak nevezett törvénytervezet „széles körű egyeztetése” az elmúlt hetekben megkezdődött. A minisztérium közleménye szerint a tervezet „tudományos megalapozottsága” érdekében véleményezésre kértek fel egyetemi tanszékeket, munkaügyi bíróságokat, legfelsőbb bírósági bírókat. Megküldték a koncepciót az országos szakszervezeti konföderációknak és a munkáltatói érdekképviseleteknek is, hogy „észrevételeiket beépíthessék”. Ezt tekinti társadalmi konzultációnak a tárca.
Ez így nem lesz jó. A munkavállalói jogokat ilyen brutálisan csorbítani igyekvő törvénytervezet előterjesztőinek illik belenézni a dolgozók és érdekképviselőik szemébe. Ilyen törvényeknél nem elég a tudományos megalapozottság, előbb a társadalmi, politikai konszenzust kellene megteremteni az alapvető változtatásokról, és utána lehetne nekilátni a jogtudomány szakmai igényeit kielégítő törvényalkotásnak. Természetesen csak akkor, ha öntudatos közösségünk szolgái, ott fenn a politikai hatalom csúcsain, a heves nyár után nem akarják, hogy forró legyen az ősz is…