Mi a magyar?

Édes fiam.
A könyvet, hogy hasznosat olvashass, ma vagy holnap elküldöm; csomagot azonban nem küldhetek annyiszor, ahányszor te sürgeted. Minden hónap elején küldök egy nagyobbat abban a papírdobozban, egyet Ervin bácsi s egyet édesapád; az három havonkint; többre biztosan nem számíthatsz; ha lehet, úgyis küldök, de nem szép, hogy minden levél azzal van tele. Tudom, hogy ez divat nálatok az intézetben; de legyen bennetek egy kis belátás is és tekintet a háborús időkre. Húsféle meg elromlott volna, mikor még az apád küldte mézeskalács is megpenészedett; a posta nagyon soká hordja. Tésztához csak egyszer egy hónapban van cukrom, többször nem lehet; még a takarítónémat is teáztatni kell. Most a kenyérjegyem is elfogyott teljesen, majd a jövő hónapban lesz újra. Ha a takarítóném hoz kenyérjegyet, akkor esetleg tudok még valami kis süteményt küldeni; de mindezek az utánjárások rengeteg időbe s bajba kerülnek s nekem dolgozni is kell, hogy megélhessünk, s érted is küldhessek; nem tölthetem ácsorgásokkal az egész napot. Így hát légy türelemmel; kérés nélkül is kapsz, ha lehet. Most, hogy kevesebben vagytok, bizonyára van ott is mit enni; az unalom ellen pedig az evés helyett inkább az olvasást, rajzolgatást ajánlom. A vasúti jegyed tedd el jól, nehogy elvesszen, ha majd év végén haza kell jönni; különben is karácsony előtt el kell küldened édesapádhoz, hogy megfolyamodja a hosszabbítást; már említette is. Különben most talán inkább elkérhetnéd a tanár úrtól a gyümölcsre vagy egyéb uzsonnára küldött húsz koronát; ezt azért küldtem, hogy pótold, ha itthonról semmi nem érkezik.
Ervin bácsi most volt itt s vitt egy mikrotomot magának; most a spanyol betegségen akarja tanulmányozni a szövettani elváltozásokat. A békét nagyon várjuk és reméljük; karácsonyra legalábbis a fegyverszünetet. A leveleiden látjuk, hogy nagyon fejlődik a gondolkodásod; Ervin bácsi épp tegnap olyan örömmel említette. Édesapád ígért Ervin bácsinak fél kiló igazi kávét; Ervin bácsi meg majd dohányt szerez számára. Csak már a dobozokat visszakapnám. – Ha kenyérjegyem lesz, küldök kenyeret s egy kis bádogskatulya zsírt hozzá; de azt hiszem, egy egész kenyér elveszett a postán, vagy legalábbis sohase említetted, hogy megkaptad volna; csak egy hosszú fehér kenyér magában volt papirosba csomagolva; kérlek írj, kaptál-e olyat; s küldd vissza a papírdobozt.
Úgy látszik, úgy kell küldeni, hogy kenyér volta ne látszódjék a csomagban. – Nekem most takarítóném jár, igen ügyes és gyors asszonyka. – Szénjegyet még mindig nem kaptam, pedig szörny-hideg lesz ez a lakás. Ezerszer ölellek, fiacskám.
Édesanyád.
(Kaffka Margit levele Fröhlich Lászlónak, 1918)