A svájcifrank-alapú hitelszerződésekkel kapcsolatos vitára reagálok. A gondjaimra bízott ügyekben ugyanis olyan szintű tényanyag jutott tudomásomra, amelyet meg kell osztani az olvasókkal. A tisztelt vizsgálóbizottság részére, amelynek felállítását Róna Péter közgazdász sürgette e hasábokon (Válasz a bankszövetség főtitkárának, Magyar Nemzet, augusztus 2.), az alapelveket kell mindenekelőtt felvázolni. A Ptk. 4. szakasz (1) és (4) bekezdések rendelkezései komoly iránymutatást tartalmaznak a polgári jogi viszonyokban részes szereplőknek.
Ezek szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.
Kezdjük a dolgot az elején! Miért éppen a svájci frankot (CHF) választották az érintett bankok? Hiszen hazánk az euróövezetbe igyekszik, és az indokok sorában jelentős szempont, hogy az átváltási jutalékok jelentős többletköltséget okoznak. Ez valóban így van, de ami a gazdálkodónak, polgárnak költség, a banknak haszon. Három az egyben Nescafé módra: kávé, tejpor, cukor. Négy haszon egyben a svájci frank alkalmazása esetén: a bank papíron előbb pénzt vesz és ebből forintot vált, itt van egy átváltási jutalék. A második részben a bank a pénzt kölcsön adja a szerződő félnek és ezért kamatot, jutalékot, költséget számít fel, mindez haszon. A harmadik részben a szerződő fél törleszt, ennek részeként a forintot átváltják CHF-re, és megint átváltási jutalékot számítanak fel. A negyedik tétel szerint a magyar banknak a forintban kitermelt nyereség hazautalása miatt a pénzt át kell váltani, de itt is van átváltási jutalék-veszteség, ám CHF-szerződés esetén a bank ezt is megnyeri.
Az átváltások során felszámított két jutalék a kölcsönügylet tőkeösszegét átlagosan 8-10 százalékos költségtöbblettel terheli. A jutalékmegtakarítás extraprofit. Ezt előre lehetett számítani. Ennyiben a bankszövetség alaptalanul hivatkozik arra, hogy a kockázatokat nem lehetett felmérni.
Következtetés: a CHF alkalmazása eseten az átváltásból származó bevétel továbbra, még akkor is fennáll, amikor mi már (esetleg) euróban kapjuk a fizetést, hosszú távon a kölcsönösszegre számított körülbelül 10 százalék bevételt, többlethasznot jelent a banknak. Ügyes. A másik szempont, hogy a CHF-et igen olcsón lehet beszerezni, sőt a bank meggyőződésem szerint még csak arra sem vette a fáradságot, hogy az ügyletek mögé valóságosan is beszerezze a svájci frankot: az átváltási jutalékot azonban felszámították!
Egyetértek Róna Péter úrral abban, hogy vizsgálni és elkülöníteni kell a közgazdasági szempontból tisztán forintalapon lebonyolított ügyleteket a valóságosan CHF-alapon létrejött szerződésektől. A valódi CHF-alapon létrejött szerződés esetén vizsgálni kell a beszerzés költségeit, és a tisztességes eljárás követelményei alapján a bank csak a szokásos hasznát, költségeit és jutalékát számíthatja fel. Megjegyzem, a bíróság a túlzott mértékű kamatot mérsékelheti. A hasznot a bankszektorban a kamat mértéke jelenti. A forintalapon kötött szerződések esetén a takarékszövetkezeteknél szokásos kamat a jegybanki (egyébként magas) alapkamat plusz 2–4 százalék ügyleti kamat között változik. Az alapkamat arányában így a haszon 33–66 százalék között mozog.
Ezzel szemben a CHF-alapkamat 0,25 százalék. A tőkére számított kamat minden egyes százaléka hatalmas kamathasznot jelent. A CHF-kölcsönösszegre számított 6-7 százalék kamat 2400–2800 százalék éves ügyleti kamatot eredményez + költség + jutalék, természetesen ezeket is a forintalapon kötött szerződésekkel azonos mértékben alkalmazza a bank, de minden esetben CHF-összegben számítja fel. Tehát a haszon is CHF-ben jelentkezik, és, ugye, ezt is átváltási jutalék felszámítása mellett veszi ki a bank, holott a megtermelése magyar közgazdasági feltételek és munkabér mellett történt. Ez a kiugró mértékű, pofátlan mértékű haszon elegendő fedezet a most már kitapinthatóan túlzott lakossági megterhelés csökkentésére.
Következtetés: a bank a szerződés kapcsán olyan extraprofitot realizált, amely mellett a forintalapú hitel haszna eltörpül.
Vizsgálni kell azt is, hogy a bank tőzsdére vitte a hozzá került CHF-összegeket. Azokat tőzsdén vették és a tőzsdén játszottak velük. Okszerű, hogy CHF árfolyamát előbb-utóbb felpumpálták. Tisztességes eljárás esetén ez nem következik be. (Erről többet is megtudhat a leendő és tisztelt vizsgálóbizottság, ha a Ptk. 5 szakasz rendelkezéseit is áttekinti.) Az árfolyam emelkedése több átváltási jutalékot, több kamatot és a tőke összegéhez kapcsolódó kamatot, kezelési költséget és jutalékot eredményezett. Fizetési késedelem esetén a bank büntetőkamatot számít fel ahelyett, hogy kamatengedményt adna a teljesítés előmozdítása érdekében.
A bankszövetség elismeri a felelősségét, amenynyiben azt állítja, hogy nem voltak képesek a változásokat, kockázatokat előre felmérni. Egy konkrét kölcsönszerződésben mégis az szerepel, hogy:
„EVII. Svájci frank klauzula:
1. Ha a svájci frank árfolyamának nagymértékű változása miatt (legalább 5% -os [öt] százalékos változás).
2. Az adós kifejezetten nyilatkozik, hogy a banki felvilágosítást, mely szerint a jelen kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyam kockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF-forrás, megértette és ezen információ tudatában is igénybe kívánja venni az e szerződésben meghatározott kölcsönösszeget.”
Az ügyfél az ötszázalékos növekedést elfogadhatónak tartotta, a bank pedig megtévesztette az adóst, mert nem rögzítette, hogy a növekedés milyen időtartamon belül lehetséges, várható. Egyébként az adós a tájékoztatást megértette, de összehasonlításként másik, forintalapú banki terméket a bank nem kínált. Jellemzően a takarékszövetkezetek adnak forintalapú szerződést. A szerződés azt is rögzítette, hogy az ingatlanforgalomban értékcsökkenés és forgalomcsökkenés sem várható.
Következtetés: a szerződés a kamat- és költség- halmaz miatt uzsorás szerződés. A kikötött kamat mellett a szerződéstípus az ingatlanpiacon okozott károk alapján úgyszintén uzsorás szerződés.
A szerződés lényeges feltétele az ellenérték meghatározása. A szerződés alapján az ellenérték kiszámítása nem lehetséges. A bank a Ptk. 293. szakasz alapján végzett elszámolást sosem adott. Az ügyfél önállóan az elszámolást elkészíteni nem képes. Sajnos a közjegyző közreműködése sem eredményezte olyan okirat megszerkesztését, amely kiérdemelné a szerződés megnevezést. A közjegyzői okiratba foglalt felmondások súlyos kárt okoznak az adósnak, mert a bank ténytanúsítását hitelesítik, holott a közjegyző nem azonos a könyvvizsgálóval. Az sem ismert, hogy a felmondás során rögzített öszszeg tartalmazza-e az átváltási jutalékot is, azt felszámították? A külföldi tulajdonú magyar bankok ezzel a szerződéstípussal a nyereséget már a profitmaximalizálás végső szintjére vitték.
Következtetés: a kölcsönszerződés megnevezésű okirat nem szerződés, az nem jött létre, a végrehajtás alapjául nem szolgálhat.
Ebben az esetben a bíróság helyett a békéltető testület kötelező igénybevétele lehet jó megoldás. A közjegyző igénybevételével történt felmondás nem áll összhangban a szerződéssel, és nem eredményezhet jóvátehetetlen cselekményeket, legkevésbé a végrehajtás elrendelését. Nem létező szerződést nem lehet felmondani.
A békéltető testülettel kell megállapítani, hogy van-e, létrejött más esetben érvényes szerződés, de azt is meg kell állapítani, hogy valódi CHF-szerződésről vagy csak CHF-alapú elszámolásról van szó. Ahol a szerződés CHF-alapon létrejötte megállapítható, kötelezően be kell csatolni a Ptk. 293. szakasz rendelkezésének megfelelő elszámolást.
A szerződés megszüntetése alkalmával rögzíteni kell az árfolyamot, amely később már nem változik. Abban az esetben, ha csak svájcifrank-alapú elszámolásról van szó, a szerződést forintalapra javasolom átváltani, az aláírás napján érvényes középárfolyamon, átlagos takarékszövetkezeti kondíciók mellett.
Végkövetkeztetés: a bank magának vindikálja a jogot, hogy jó és rossz között kizárólag saját maga húzza meg a határvonalat, természetesen csak és kizárólag a saját haszna alapján. Ez a magatartás azonban a Ptk. 4., 5. szakasz rendelkezéseibe ütközik, és a 318. vagy 339. szakasz rendelkezései alapján kártérítési felelősséget von maga után. A jogalap nélküli gazdagodás feltételeit is meg kell vizsgálni.
A szerző ügyvéd
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
