Betörőlesen

Úgy vagyunk a biztonságunkkal, mint az egészségünkkel. Hajlamosak vagyunk csak akkor odafigyelni rá, amikor bekövetkezett a baj. Velünk vagy valakivel a környezetünkben. A múlt héten a fejünkhöz kaptunk, betörők jártak ugyanis a társasházban. Épp a közvetlen szomszéd otthonát szemelték ki, a rendőrök szerint profi tettesek voltak, percek alatt végeztek. Magukkal vittek három, munkaeszközként használt laptopot, néhány apróságot, a kár egymillió forint körüli. A veszteség ilyen esetben persze nem csak pénzben mérhető. Aki került hasonló helyzetbe, tudja, mennyire megalázó, bosszantó érzés, hogy néhány aljas idegen csak úgy betör az otthonunkba, belenyúl fiókjainkba, felforgatja személyes tárgyainkat, s ellopja értékeinket, amelyekért évekig dolgoztunk. Ilyenkor mintha nemcsak számítógépet, családi ezüstöt vinnének magukkal, hanem belőlünk is kiszakítanának valamit. Ami bosszúért kiált, legalábbis akkor így érezzük. S oda a hitünk, hogy biztonságos környéken élünk. Lám, nálunk is előfordult, bár korábban sosem jártak bűnözők a házban.
A rendőrség a bejelentés után két órával ért ki, ami jelzi leterheltségét, s azt, hogy egy betörés nem számít sürgős esetnek. Ez, valljuk be, nem sok jóval kecsegtet a nyomozás sikerét illetően sem. A ház sok dühös ember otthona lett, hiszen javuló közbiztonságot, szigorúbb törvényeket, több rendőrt ígértek nekünk. De mindebből eddig csak annyit tapasztalunk, hogy autóval közlekedve sokkal többször vegzálnak, s bírságolnak meg apróságokért, mint korábban. Devecserben például az iszapkatasztrófa után többeket megbüntettek, mert bepiszkolódott a rendszámtáblájuk. Vagy említhetjük azokat a falusi bácsikat, akik két fröccs után kerékpárra ülnek, de a következő sarkon szondát nyom az orruk elé a körzeti megbízott. Persze őt is utasítják erre.
Amikor nem érezzük magunkat biztonságban, nem hiszünk a javuló statisztikáknak, a legjobb nyilatkozatával sem tud meggyőzni a belügyminiszter. Akinek ominózus gyöngyöspatai kijelentésére utalva innen üzenjük, hogy nem, immár nem csak neki van joga kiabálni. („Ha itten valaki kiabál, az én lehetek.”) Azt gondoljuk, csak magunkra számíthatunk, nekünk kell megvédenünk családunkat, otthonunkat.
Miután szólt a szomszéd, hogy betörtek hozzá, rögvest hívtam a rácsszerelőt, olyat, akit megbízható ismerős ajánlott. Szerencsére jött is még aznap, lemérte az ajtót, ablakot, hamarosan kész lesz az új védelmi rendszer. A lassan húsz éve biztonságtechnikával foglalkozó zármester egészen elképesztő történeteket mesélt saját praxisából. Hívták például egy panelház nyolcadik emeleti lakásába, ahová az ablakon át jutottak be a tetőről alpintechnikával leereszkedő tolvajok. A kifosztott tulajdonos ezután döntött úgy, hogy rácsot szereltet huszonöt méter magasan lévő ablakára, akármilyen furcsán is fog kinézni az utcáról. A másik sértett közelgő nyaralása előtt döbbent rá lakása védtelenségére, ezért a kisokosból felhívta az első zárszerelőt, akinek, míg készült a heveder, elmesélte, hová utaznak, meddig maradnak, hogy tanulnak a gyerekek, milyen gyakran jönnek vendégek. A minden szükséges információ birtokában lévő álzárszerelő pedig társaival nemsokára visszatért, a nála maradt kulccsal bement a lakásba, és mindent kipakolt. A minden szó szerint értendő: miután a mozdítható értékeket elvitték, leszerelték a konyhabútort, és kicsavarozták a falból a konnektorokat. Maradt a négy fal, a parketta meg a csempék. A legmegalázóbb helyzetbe viszont az a fekvő beteg ember került, akinek ápolója negyedórára ugrott le a boltba, így csak az egyik zárat fordította el. A rablók egy mozdulattal bejutottak, s a szerencsétlen, felkelni képtelen lakó ágyából volt kénytelen végignézni, amint összepakolják értékeit. És még szót sem ejtettünk az otthonukban kevéske pénzükért brutálisan meggyilkolt öregekről.
Óbudai házunkban mi készültségbe helyeztük magunkat. Szerencsére jó a közösség, így ezentúl még inkább odafigyelünk egymásra. A kaput megerősíttettük, lesz térfigyelő kamera, hamarosan minden lakáson rács, s akad, aki otthon engedély nélkül tartható gázpisztollyal is felfegyverkezett. Nálunk már nem lesz sok esélyük a gazembereknek. S alighanem máshol is ez a példa követendő.