Egy akció hagyatéka

George W. Bush amerikai elnök politikája annyiban nevezhető sikeresnek, hogy kezdeményező módon lépett fel, a kiszámíthatatlanságra épített, így miután Irakban Szaddám Huszein rezsimje megdőlt, nem lehetett tudni, melyik állam lehet a következő, ami elrettentő hatású volt – mondta tegnap Balogh István, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa azon a konferencián, melyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadások tizedik évfordulója alkalmából rendeztek. – További eredmény – folytatta –, hogy Líbia lemondott a tömegpusztító fegyverekről, Szíria pedig kivonult Libanonból. Ami a kudarcokat illeti, Irak dezintegrálódott, Afganisztán instabillá vált a beavatkozás után, Irán és Észak-Korea pedig egyre nagyobb hangsúlyt helyez nukleáris programjára, mert úgy látja, így talán megelőzheti, hogy hasonló sorsra jusson, mint Szaddám Huszein, akinek nem voltak atomfegyverei. Az Egyesült Államok megítélése romlott, Moszkvával és Pekinggel sem alakultak kedvezően a kapcsolatai. Az intézet tudományos igazgatója, Kiss J. László hangsúlyozta: a média óriási szerepet játszik abban, hogy az emberek miként vélekednek a terrortámadásokról, azaz a média és a terrorizmus szoros szimbiózisban él. A terroristáknak ugyanis fontos a hallgatóság figyelmének megszerzése a megfélemlítés elérésére, és arra is törekednek, hogy kvázi legitim státust szerezzenek a médiában, hogy hasonló szerephez jussanak, mint a politikai vezetők. N. Rózsa Erzsébet koordinációs igazgató, közel-kelet-szakértő szerint voltak, akik szimpátiát éreztek az amerikaiakkal, mások viszont úgy vélték: „azt kapták, amit megérdemeltek”.