Időzavar

Amint egyik régi munkatársától hallottam, a következő szövegmondat Lőrincze Lajos tréfás példája volt a következőkben tárgyalandó jelenségre: „Megtalálták az áruházban lopott nőt.” Mosolyt kelt ez a kijelentés, mert kétféleképp értelmezhető: azt a nőt találták meg, aki lopott, illetve olyan hölgyeményt leltek föl, akit valahol valaki korábban ellopott, és íme, az áruházban meglelték.
Számos hasonló példát lehet bemutatni, amelyek nem humorosak ugyan, de furcsa a fogalmazásmódjuk. Vegyük ezt: „A fájdalmában felkiáltott fiú levegő után kapkodott.” Nyilvánvaló: e kijelentés fő híre, hogy a fiú az után kapkodott levegőért, miután (először) fájdalmában felkiáltott. Ezt a példát a bő tíz esztendeje megjelentetett Strukturális nyelvtan egyik kötete tartalmazza, és tárgyalja más efféle szövegmondatokkal együtt. Arra mutat, hogy a befejezett melléknévi igeneveknek (lopott, felkiáltott) a magyar újságok nyelvében merőben új használata alakult ki, amely elüt a köznyelvi normától. Tegyük hozzá, hogy nemcsak a nyomtatott sajtó mutatja ezt a pontoskodást a múló idővel kapcsolatban.
A közszolgálati rádió közölte nemrég: „A választást elvesztett és a hatalomról lemondani nem akart elnök elleni tüntetések véres összecsapásokba torkolltak.” Nyilvánvaló: a véres összecsapásokba torkolló tüntetések előtt veszítette el az elnök a választásokat, és nyilvánvaló: a tüntetések pillanatáig nem mondott le. Tehát nem kell múlt idejű igeneveket használni, azok nélkül sem érthető másként a kijelentés fő híre, vagyis: „A választást elvesztő és a hatalomról lemondani nem akaró elnök elleni tüntetések véres összecsapásokba torkolltak.” Nézzünk másik hasonló példát: „Nem épül föl a gyár. Ezzel ismét nagyszabású, már sok energiát és pénzt felemésztett, uniós támogatást elnyert nagyberuházás esett kútba.” Amikor a beruházás (képletesen) kútba esett, addig folyamatosan nyelte, emésztette a pénzt és az energiát, és az uniós támogatás folyamatos volt. Vagyis folyamatos, jelen idejű igenév felelne meg a köznyelvi szokásnak, normának: „a már sok energiát és pénzt felemésztő, uniós támogatást elnyerő nagyberuházás esett kútba”.
E rádióhír szövegmondata is példázza, hogy fölöslegesen van minősítve múlt idejű igenévvel a mondat alanya (olajcég): „A tavaly hatalmas veszteséget szenvedett olajcég most újabb üzletbe kezdett.” Ha tavaly volt a vállalatnak hatalmas vesztesége, akkor magától értetődik, a múltban volt, nem szükséges tehát a „(veszteséget) szenvedett” múlt idejű igenév, vagyis: „A tavaly hatalmas veszteséget szenvedő olajcég most újabb üzletbe kezdett.” Ugyanilyen fölépítésű ez a példa is: „A nagyvilági életet élt Albert nem tekintette kötelességének, hogy a katolikus hercegség törvényei szerint gondoskodjék örökösről.”
A múlt idejű melléknévi igenév bemutatott használatát – úgylehet – a sajtónyelv annyira természetesnek tartja, hogy a közelmúltban egyik írásomban „a hetvenkettedik évében megházasodó Jókai Mór … öregemberré válik” helyett ezt láttam kinyomtatva: „a hetvenkettedik évében megházasodott Jókai … öregemberré válik”. Alteri semper ignoscito, tibi ipsi nunquam: Másnak mindig bocsáss meg, magadnak soha! – tanította Seneca, ezért köszönöm a szerkesztőknek, amikor éles szemmel kijavítanak.