Május végén a Németországban kirobbant uborkapánik miatt érte sokmilliárdos kár a termelőket, majd júniusban a kereskedelmi láncok zárták be előttük az ajtót, miközben dömpingáron terítették be a magyar üzletek polcait az Oroszországba szánt holland és spanyol zöldséggel. E mögött nem földtől elrugaszkodott gondolat kereskedelmi háborút feltételezni. Csakhogy megfelelő immunreakció hiányában mindez a legvédtelenebb szereplőt, a magyar gazdát sújtotta leginkább.
Kereskedelmi háború
Az egyik évben a sertéspestis, a másikban a marhavész, a harmadikban a madárinfluenza volt a „sláger”, az idén pedig az E. coli. A recept hasonló: a médiát, illetve a laboratóriumokat felhasználva kialakul a pánik, majd a veszélyre hivatkozva ki lehet iktatni a konkurenciát a piacról. A kereskedelmi háborúk leghatékonyabb fegyvere, úgy tűnik, a manipuláció.
Méhkerék kétezer lakosú határszéli község Békésben, a Viharsarokban. A trianoni Magyarország legnagyobb román nemzetiségű települése, ahol kevert módon beszélik a román és magyar nyelvet. A hatvanas évek óta itt mindenki fóliázik, a sarkadi cukorgyár bezárása óta pedig kizárólag a zöldségtermesztés, azon belül elsősorban az uborka jelenti a megélhetést.
A termelők három felvásárlóra számíthatnak. A nagyobbak a szentesi Délkertész (Dél-alföldi Kertészek Szövetkezete) tagjai, a kicsiktől két helyi felvásárló veszi át az árut. Az uborka kétszer terem egy évben. Június elején a főszár – ilyenkor nagyobb a termés –, a nyárutón pedig a kacsokról lehet szüretelni, valamivel kevesebbet. Az idei uborkaszezon rekordtermést hozott. Sajnos azonban éppen abban a két hétben tört ránk az uborkapánik, amikor a termés beérett – emlékszik vissza Márk Noémi, Bondár Attila felvásárló vállalkozásának minőségellenőre. A kereskedelmi láncok azt tapasztalták, hogy a hiszterizált magyar lakosság nem vásárol uborkát, ezért egymás után mondták vissza a beszállítói szerződéseket, ami miatt a felvásárlók is kénytelenek voltak beszüntetni az áru átvételét.
A médiából felszínes ismeretekkel elárasztott emberek fejében összekapcsolódott az uborka meg az E. coli, és a háziasszony bele sem gondolt abba, hogy a magyar uborkának semmi köze nincs – a mellesleg hamisan megvádolt – spanyolhoz. Itt senki sem öntöz szennyvízzel, és a magyar zöldséggel kapcsolatban soha sem merült fel hasonló probléma – állítja a minőségellenőr.
Garantált csődök
A méhkerékiek pánikszerűen próbáltak piacot találni az uborkájuknak. Volt, aki a pesti vagy a debreceni nagybanira szállította több-kevesebb eredménnyel, volt, aki helyi kis piacokon való közvetlen értékesítéssel, vagy a savanyítóknál próbálkozott, és akadt, aki Romániába vitte át eladni. Hétszáz tonnányi uborkát azonban képtelenség teríteni ad hoc módon akkor, amikor ez a felvásárlóknak sem sikerül – mondja Tát Margit polgármester, hozzátéve, hogy az értékesítési ár sem mellékes kérdés.
A piac összeomlásakor 10-20 forintot adtak az uborkáért kilogrammonként, miközben az önköltségi ár úgy 150 forint körül van – panaszkodik Árgyelán László őstermelő, az uborkapánik egyik vesztese. Az önköltségi ár persze nem tartalmaz hasznot, márpedig a pályázati önrészhez, a fóliasátrak karbantartásához, a vetőmagvásárláshoz kell némi nyereség. Szerinte 200 forintos felvásárlási ár mellett lenne fenntartható a gazdálkodás, figyelembe véve, hogy más országok termelőivel szemben a magyar zöldségkertész semmilyen szubvencióban nem részesül. Aki hitelből indult neki a szezonnak, az idén garantáltan csődbe ment – mutat körbe ujjával a szomszédos szél szaggatta fóliasátor-csontvázakra. A pórul járt gazdáknak nincs többé hitelük a banknál, a vetőmagosnál, a növényvédőszer-kereskedőnél. A gazda szerint bölcsen teszi, aki megpróbál több lábon állni és paradicsomot is termeszteni, hátha az kipótolja az uborkán elszenvedett veszteséget.
Csakhogy ez sem válik be minden esetben. Az uborkapánikkal ugyanis nem ért véget a vesszőfutásuk. Júniusban a Délkertész is összehívta a gazdákat, hogy közölje velük: ezúttal a paradicsompiac omlott össze, a hűtőház betelt, nem tudják átvenni a termést. Ennek oka – tudtuk meg Ledó Ferenc szövetkezeti elnöktől –, hogy miután az európai uborkafertőzésre hivatkozva Oroszország egyik óráról a másikra lezárta határait a zöldségszállítmányok előtt, a holland, a spanyol és a német kereskedők segítségül hívták az üzletláncokat, hogy azok Kelet-Európában terítsék szét az elakadt árut. A nyugati tulajdonú multik – némi extraprofit reményében – készségesen segítettek honfitársaikon. Így került a paradicsomszezon közepén tömegével leárazott holland paradicsom és spanyol paprika a magyarországi láncok polcaira, kiszorítva onnan a drágább hazait.
Későn jött segítség
Ekkor hívatta össze Czerván György szakállamtitkár a multicégek itteni vezetőit, akik – tudomásunk szerint a német Aldi kivételével – eleget is tettek a meghívásnak. A szakállamtitkár megkérte a jelenlévőket, hogy az áruházláncok segítsék a magyar zöldségek piacra jutását. Erre akkor az államtitkár ígéretet is kapott. Két hét elteltével kikopott a külföldi dömpingáru a polcokról, de ez már nem segített azokon a gazdákon, akiknél közben túlérett a paradicsom.
Igaz, hogy aki árukivonást jelentett be, az kapott kártérítést uborkára, paradicsomra, paprikára, salátára és cukkinira, de ez a tényleges kárnak csak 30-40 százalékát fedezte. Így legtöbb kertész veszteséggel zárja az idei évet, és kérdéses, hogyan tudja elindítani majd a következő termelési szezont. Ledó Ferenc szerint a hazai agrárgazdaság tragédiája, hogy az elrontott privatizáció következtében felszámolódott a konzervipar, így ha árufelesleg mutatkozik a piacon, azt nincs hová tenni. A termelők helyzetét tovább súlyosbítja a nagybanikon bonyolódó feketekereskedelem, ami letöri az árakat. Nem érti, az adóhatóság miért nem áll sarkára ez ügyben. Azt várná a kormánytól, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben ne csak egyes részterületeket szabályozzon, hanem az egész vertikumot koherens módon tegye rendbe, az élelmiszerbiztonságtól kezdve a kereskedelmi hálózatok gyakorlatáig.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
