Üzletpolitikai kultúránkon még van csiszolnivaló, többen közülünk még valahol az őskorban botorkálnak a mamutok közt. Néhányan egyenest a budai Mammut bevásárlóközpont irodáiban. (Ebben a szubkultúrában még két m-mel írják az ősállatot.) Itt is megkövesedett állapotokkal találkozik az ember: a helyi multinábob például úgy kíván tárgyalni az egyik helyi kávézó bérlőjével, hogy kordonokkal keríti körbe az objektumát, elzárja a bevezető vizet és a gázt, a rács elé meg tucatnyi biztonsági őrt állít. Odabent, az alkalmi tömlöcben, két ember is van, az éttermet bérlő tulajdonos és egyik alkalmazottja. Majd úgyis kijönnek egyszer – göcög a sztárszatócs –, hehehe… A bentiek azonban nem jönnek ki – ha megtennék a boldogtalanok, vissza már aligha mehetnének, a kigyúrt zsoldosok csak erre várnak, ugrásra készen feszegetik bicepszüket.
Valami bérleti vitáról van szó, pénzről, persze – de ebbe most ne menjünk bele, itt maga a forma, ami megfogja az embert. A szíves invitálás. A Mammut pláza bája. Ételt, italt csak lopva lehet bejuttatni a rácson túlra, az őröket nehéz kijátszani. Odabent ősállapot. Az ételek megromlottak a leállt hűtőkben, takarítók csak csütörtökön mehettek be felmosni, fertőtleníteni. A rabbá lett két férfi nejlonzsákokba végzi szükségét – de úgy kell nekik, így jár minden Mammut-dacoló!
A ketrecélet megtekintése díjtalan. Csak a rácshoz nem szabad közel menni, meg etetni tilos a bentieket – mondja a security-idomár.
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
