Amikor három éve az Egyesült Arab Emirátusokból Manszur bin Zajed al-Nahjan sejk beült a Manchester City székébe, vele együtt eljött a Kánaán is. Csak éppen az eredmények nem akartak jönni. Egy katasztrofális 10. és egy szintúgy elfogadhatatlan 5. hely után aztán a csapat 2011-ben felkapaszkodott a dobogó aljára a Premier League-ben, és újra lehet szőni a nagy terveket. Az egyesület már tavaly nagybevásárlást tartott – Edin Dzeko 37 millió euróért érkezett a Wolfsburgtól, Yaya Touré 30-ért a Barcelonától, Mario Balotelli 29,5-ért az Intertől, David Silva 28,75-ért a Valenciától –, és idén megint a legtöbbet költötte a játékospiacon. Igaz, a tavalyi 182,45 millió euró után egyelőre „csak” 92,25 milliót. (A sorban a Paris SG következik 89,5 millióval, utána a Juventus 76,25-tel és a Chelsea 72,2-vel.) A Kun Agüeróért az Atletico Madridnak utalt 45 millió euró az esztendő legnagyobb transzfere, és az örökrangsorban is éppen csak nem fér be a top 10-be, a 12. helyre került. Samir Nasri 27,5 millióért jött az Arsenaltól, ez is ott van az idei tíz legnagyobb üzlet között, a hatodik helyen.
Labdarúgóért egyébként legtöbbet eddig Cristiano Ronaldóért fizettek, a Real Madrid 2009-ben 90 milliót a Manchester Unitednek. S ha valaki a táblázatunkban a portugálnál is valamivel többre tartott Lionel Messit hiányolja, az argentin zseni a Barcelonának szinte semmibe sem került. A játékos 2000-ben, 13 évesen hagyta ott szülővárosa csapatát, a Newell’s Old Boyst, és költözött édesanyjával Gaudí városába. A katalánok felajánlották, hogy finanszírozzák a kezelését, ami az esetében a nem megfelelően működő növekedési hormon miatt volt szükséges. A kúra havi ezer dollárba került, ez azonban túl nagy tehertételt jelentett a Messi famíliának. A Barca akkori sportigazgatója, Carlos Rexach érezte, megtérül a befektetés.
De ugorjunk vissza napjainkba, és Messihez csak annyiban kapcsolódjunk, hogy ő azt szerette volna, ha jó barátja, Agüero a csapattársa lesz. Maga az érintett már májusban jelezte klubja, az Atlético Madrid vezetésének, továbbállna, hogy erősebb csapatban is megmérethesse magát. Az abszolút békés elválás során a felek nem győzték hangsúlyozni, milyen sokat köszönhetnek egymásnak, és ez így is igaz. Agüero, aki 2006-ban, 18 évesen 21,7 millió euróért érkezett az Independientétől, 234 mérkőzésen 102 gólt szerzett az Atléticóban. A Manchester Cityben is gyorsan bemutatkozott, a Premier League 1. fordulójában a Swansea elleni 4-0-ra megnyert meccsen kétszer is betalált. Az argentin válogatottban eddigi 30 találkozóján 13-szor volt eredményes, 23 évesen a legjobb korban van, kétségkívül megéri a pénzét. Az Atlético a pótlására 40 millió euróért szerződtette a kolumbiai Radamel Falcaót a Portótól, ez a harmadik legnagyobb idei pénzmozgás. A 25 éves csatár a legutóbbi Európa-liga-sorozatban kuparekordot jelentően 17-szer talált be az ellenfelek kapujába, a Portóban játszott 88 találkozóján pedig összességében 73-szor.
Javier Pastorénak nincsenek ilyen mutatói, 78 meccsen 17 gól a Palermóban, és a szicíliai csapatban kevésbé ismerhette meg a világ. A 22 éves argentin csatárra azonban több egyesület is kivetette a hálóját, és végül a Paris Saint-Germainben kötött ki. A májusban érkezett katari befektetőcsoportnak köszönhetően a franciáknak bőven van pénzük, Pastore megért nekik 43 milliót, ami a második helyet jelenti a 2011-es átigazolási toplistán.
A cikkünk alapjául szolgáló, mértékadó Transfermarkt.de 2011/12-es átigazolási toplistáján az első tíz tranzakció között csupán a tizedik, Zlatan Ibrahimovicé nem friss, a svéd valójában már tavaly augusztus végén a Milanhoz került Barcelonából, 24 millió euróért. Egy évvel korábban egy igen bonyolult üzlet részeként 69,5 millióért ment a katalánokhoz az Intertől, a kék-feketék eredetileg készpénzben 46 milliót, valamint a 20 millióban elszámolt Samuel Eto’ót kapták, továbbra hozzájuk irányították volna egy évre kölcsönbe Alekszandr Hlebet, ám a fehérorosz megtagadta a milánói szolgálatot. Mit mondjunk, nem ez volt a Barca legjobb üzlete…
Kérdés, milyen lesz a feltörekvő Anzsi Mahacskalának az, amit az Interrel kötött, megkaparintva Eto’ót. A milliárdos Szulejman Kerimov 22 millió eurót kínált az olaszoknak, amit ők először visszautasíthatatlan ajánlatnak neveztek, de aztán elszemtelenedtek, és másnap már 30 milliót kértek. Végül 27 millióban kiegyeztek a felek. Ez a tranzakció hetedik tízes listánkon, másrészt viszont az első. Tudniillik a hároméves megállapodást aláírt, 30 éves kameruni csatár szezononként 20 millió eurót kap majd, amivel a világ legjobban kereső futballistája lesz, megelőzve a Realnál 12 milliós fizetéssel rendelkező Ronaldót és a Barcelonánál 10,5 milliót zsebre tevő Messit. Eto’o szombaton mindenesetre az első meccsén betalált Rosztovban, és ezzel pontot is mentett az Anzsinak (1-1).
Az átigazolási listán a hét végi meccsen kulcscsonttörést szenvedett Dzsudzsák Balázs lapzártakor a 26. helyen szerepelt 14 millió euróval, az Anzsi érte ennyit fizetett a PSV Eindhovennek. Honfitársunk 155 fellépésén 55 gólt szerzett a PSV-ben, középpályástól ez igazán dicséretes, 24 évesen pedig még a jövő embere. Ha azt nézzük, hogy a Chelsea 30 milliót perkált le a Valenciának a 23 éves, balszélső Juan Manuel Matáért, aki ugyan világbajnok, de a vb-n csak húsz percet játszott csereként Honduras ellen, Dzsudzsák nem is került sokba. De említhetjük azt is, hogy a Manchester United 19,3 millió euróért vette meg Phil Jonest a Blackburntől, a Liverpool pedig 18 millióért egy másik ígéretet, Jordan Hendersont a Sunderlandtól.
Láthatjuk, nagy számok röpködnek, ugyanakkor Emmanuel Eboué 3,5 millióért került az Arsenaltól a Galatasarayhoz, Joris Mathijsen 2,5-ért Hamburgból Málagába, a korban jobban benne lévő védők kevésbé kurrensek. Az Anderlecht Juhász Rolandért 4,5 milliót akart volna kisajtolni a Glasgow Rangersből, és az utolsó tárgyaláson állítólag már csak néhány százezer euró volt a kínált és a kért összeg között a differencia. Ám az üzlet nem jött össze, így Juhász hiába szerette volna saját szavai szerint 28 évesen megragadni talán utolsó nagy lehetőségét, maradnia kell. Menedzsere, Filipovics Vladan szerint a belga klub átverte őket, mert amikor a védő tavaly hosszabbított, szóban megegyeztek egy bizonyos összegben, aminek fejében elengedik, és ezt a skótok most megadták volna. Azért az meglepő, hogy éppen egy dörzsölt játékosügynök ne tudná, a szó elszáll, az írás megmarad…
Juhász Roland neve így továbbra sincs ott a legnagyobb volumenű magyar átigazolások között. Amikor hat éve az Anderlechthez igazolt, a belgák 1,5 millió eurót fizettek érte az MTK-nak, és ezzel nem lehet bekerülni a magyar top 10-be. A lista tetején természetesen Dzsudzsák mahacskalai szerződése áll, de a szélső neve Halmosi Péterével együtt ott van az ötödik helyen is; amikor a PSV elvitte, a Debrecen 2,5 milliót kapott érte. A második helyre Détári Lajos klubváltását kell tennünk, amikor 1988-ban az Eintracht Frankfurtból az Olimpiakosz Pireuszhoz igazolt. Akkoriban persze eurónak még híre-hamva sem volt, a görögök 18 millió márkát fizettek érte, a Transfermarkt.de azonban a mai viszonyokhoz igazította a régebbi szerződéseket is. Eszerint Détári mai értékén 7,5 millióért váltott klubot. Ám ennél sokkal lényegesebb, hogy abban az évben egyetlen labdarúgóért sem fizettek többet a világon. Paul Gascoigne 5,2-ért ment a Newcastle-ből a Tottenhambe, Rui Barros 5-ért a Portóból a Juventusba, Lothar Matthäus 3,6-ért a Bayern Münchenből az Interbe. Más, hiteles források szerint a szovjet Alekszandr Zavarovot a Juventus ötmillió dollárért vette meg a Dinamo Kijevtől, éppen az eredetileg kiszemelt Détári helyett.
S az már egy egészen más történet, hogy miért nem honfitársunk szerződött a Juventusba vagy az Interbe.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
