Társkereső válaszlevél

Kedves Halas A.!
Nem tudja elképzelni, mekkora örömöt okozott Kegyed! Hogy a sok-sok levél közül háromra válaszolt, és ebben a háromban én is benne vagyok… alig hiszem el. Tudja, amikor először olvastam a hirdetését, arra gondoltam, hogy az Ön feltételeinek senki sem tudhat megfelelni. És lám, én is ott lehetek a reménykedők között! Drága A.!
Mivel a hirdetésében csak annyi állt, hogy A., csak találgathatok:
Drága Anna, Adrienn, Antónia, Anasztázia, Aliz vagy Angéla!
Én máris szeretem Magát! Nem is tudom, mivel kezdjem. Azt kérte, hogy írjak bővebben magamról, mert az első levelemben csak azt jeleztem, hogy meggyőződésem szerint én vagyok az Ön párja. Igyekszem mindenről tájékoztatni Magácskát, amivel bizonyíthatom, hogy a legteljesebb mértékben megfelelek az Ön feltételeinek. Írta, hogy szeretne egy őszinte, nyugodt, csendes férfit, aki nem iszik és nem dohányzik, aki rendezett körülmények között él, művelt, és nincs semmilyen káros szenvedélye.
Annácska! Én nem dohányzom. Higgye el! Egy szálat se szívok. És ne gondolja, hogy hazudok! Miért is hazudnék Kegyednek már az elején? Mondja meg, miért? Hogy a végén kiderüljön: én mégis csak egy hitvány, dohányos alak vagyok, aki ráadásul még iszik is? Eszembe sem jutna megtéveszteni Magácskát. Úgyis rájönne az idők folyamán, hogy dohányzom, nem beszélve az ivásról. Mondjuk, két hónapig vissza tudnám tartani vagy egy hónapig, esetleg olyan két hétig vagy egyig sem. Ha jól emlékszem, egyszer öt napig nem ittam, és akkor már annyira ideges voltam, hogy el akartam vágni a volt párom torkát, jaj, de látja, miket össze nem hordok itt zavaromban. Persze csak azért, mert arra gondolok, hogy biztosan el fogja olvasni ezeket a sorokat – nemcsak megkapja, és nem olvassa el, hanem de –, és ez zavarba hoz. Szóval hiába próbálnék titkolózni, legkésőbb a hatodik napon minden kiderülne. Képzelje, mennyire fölösleges volna átbútorozni Magácskához, felhozni a pincéből a dobfelszerelésemet, és felállítani az Ön szobácskájában.
A költözködés miatt aztán minimum két napig nem tudnék próbálni, ami általában rossz hatással van rám. Ilyenkor legszívesebben elvágnám a… na, már megint milyen marhaságokat írok. Nem vagyok ám ilyen, csak szeretek tréfálkozni. Szóval, drága Adrienn, ott tartottam, hogy nem iszom, nem dohányzom, szeretem a békességet, és nincs semmilyen káros szenvedélyem. Lóversenyre sem járok már rendszeresen. Csak akkor megyek ki, ha kártyán nyerek egy kis pluszpénzt a haveroktól. Szerényen élek, egyedül egy takaros pincelakás lépcsőjén. A napjaim csendben telnek. Munka után egy kis másodállást is elvállaltam. Este visszaviszem a közértbe az üres üvegeket, ne rontsák a bejárati ajtó képét. Tudja, a szomszédomban él egy nyolcvanéves özvegyasszony, és mindenért hepciáskodik. Múltkor is rám lépett, amikor hazajött, és kiabált velem, hogy én egy mihaszna delíriumos csőlakó vagyok, és hogy takarodjak a lépcsőjéről. Undorító teremtés. Reggelenként mindig felkelt, amikor boltba megy, durván átbukdácsol rajtam, és volt már, hogy rátaposott a takarómra is a barom. Mindig csak szidni tud. Soha egy kedves szó vagy életigenlő, optimista megjegyzés velem kapcsolatban. Akkor is pocskondiáz, amikor koncertre készülök. Rendszeresen rajtam keresi a koszos fakanalát, amivel ütöm a kartondobozokat. Tudja, a dobozok sokkal jobbak, mint az igazi dob, mert egymásba rakva tudom szállítani, és a hangjuk is jól pufog.
Ha Magácskánál lakom majd, azt tervezem, hogy egyik pillanatról a másikra megszakítom a kapcsolatomat ezzel a rossz életű csoroszlyával. Bejelentés nélkül fogok eljönni a lépcsőjéről. Egyetlen szó nélkül! Már előre röhögök, ahogy csodálkozik majd. Mindegy, saját magának köszönheti.
Nem tudom, említettem-e már, hogy milyen szépek a Magácska betűi. Olyan gyönyörűek, hogy nem is mertem a ronda macskakaparásommal megismertetni Kegyedet. Ezért aztán megkértem egy ismerősömet, aki tud írni, hogy ő válaszoljon a levelecskéjére. Mondtam neki, hogy írjon valamit, amivel megnyerhetem a bizalmát.
Kedves Antónia! Jaj, de örülök, hogy Magácskánál fogok lakni! Tudja, mindig arról álmodoztam, hogy egy kis meghitt, meleg otthont teremtsek, ahol megoszthatom a bánatomat egy helyes menyecskével, miközben készíti nekem a vacsorát.
Szóval, drága Anasztázia, Aliz, Angéla vagy Aladár! Írja meg hamar, hogy hol lakik, rakja a kulcsát a lábtörlő alá, vagy adja oda személyesen, nekem mindegy. Az se zavar, ha épp nincs otthon, amikor megyek, és ha későn jön haza. Én nagyon türelmes ember vagyok. Várok Magácskára akár húsz–harminc évet is a lakásában, ha úgy alakul. Ha dolga van, intézze el, ne zavartassa magát! Én nem vagyok féltékeny típus, és nem követelőzöm, hogy mindig ott legyen velem! Közben valószínűleg meglátogat engem az a haverom is, aki ezt a levelet írja, és lehet, hogy ő is megvárja Magát a lakásomban. De ha olyan sok tennivalója akadna, hogy szinte nem is jönne haza, én tudnám Magácskát távolról is szeretni, örök, sírjáig tartó szerelemmel. Írjon, de ne másnak, hanem nekem:
Hűséges szerelme: Dobos Matyi
Ui.: Ha a Matyi nem tetszik Magának annyira, akkor én is ráérek! Tudja, én írom a levelet: Szakáll Bandi. Keitcsóklom!