Ha nincs megállapodás és a tárgyalások összeomlanak, nincs más választásunk, mint újrakezdeni az urániumdúsító programot – jelentette ki Kamal Harazi iráni külügyminiszter, mielőtt megérkezett az EU három tagállamával folytatott újabb tárgyalási fordulójának londoni helyszínére. A Teheránnal egyeztető trojka – Nagy-Britannia, Franciaország és Németország – azt akarja, hogy Irán mondjon le az urániumdúsító programról. A három európai hatalom ezért cserébe gazdasági előnyöket, többek között kereskedelmi kedvezményeket ígért a perzsa államnak. Irán viszont továbbra is azt hangsúlyozza, hogy nukleáris programja, amelyet a tárgyalások érdekében novemberben ideiglenesen befagyasztott, kizárólag békés célú, és az urániumdúsítás szuverén joga, amelyről soha nem fog lemondani.
Az MTI beszámolója szerint Harazi egy nappal korábban holland kollégájával, Bernard Bottal találkozva úgy fogalmazott, hogy „az iráni nép fél a halogatástól”. Hiszi, hogy „elidegeníthetetlen joga hozzájutni ehhez a technológiához békés célokra” – mondta.
A nemzetközi közvélemény, s főként Izrael figyelmének középpontjába leginkább az orosz segítséggel épülő busheri atomerőmű került, amely Teherán szerint egy békés célokat szolgáló, könnyűvizes technológiájú reaktor lesz csupán, ám sokan attól tartanak, ez a létesítmény lehet az iráni atomfegyver előállításának helyszíne. A Moszkvát ért bírálatokra az orosz fél rendre leszögezte, hogy csakis a békés célú, energiatermelő nukleáris létesítmények létrehozásában segítik Iránt, s határozottan ellenzik, hogy Teherán atomfegyverhez jusson.
Az EU és Irán közti tárgyalások négy hónapja alatt az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, s az egyes fordulók előtt a mostanihoz hasonló teheráni fenyegetések menetrendszerűen elhangzottak. Az elemzők ugyanakkor attól tartanak, az európai álláspont idővel a mostaninál keményebbé válhat.
Lázadó kisebbségek
Munkatársunkról
A Perzsa-öbölhöz közeli Ahwaz városban a múlt héten kitört súlyos etnikai konfliktusok is rámutattak, hogy a nemzetközi nyomásgyakorláson túl Teheránnak belső feszültségekkel is meg kell birkóznia. A hetvenmilliós Iránra két belső fronton is teher nehezedik: egyrészt harcban állnak egymással a vallási vezetők szimbolizálta konzervatívok és a reformpártiak, másrészt pedig viszály áll fenn a központi hatalom és a kisebbségek között. A fárszi nyelvet beszélő, s csak épphogy többségi perzsák főként az ország középső részén élnek, míg a kisebbségek – azerik, türkmének, beludzsok, kurdok és arabok – gyakorlatilag körülveszik őket. Teheránnak leginkább két utóbbi okoz főfájást, hiszen az Iránban élő ötmillió kurd nem tett még le a nagyobb függetlenséget célzó álmairól, a mintegy kétmilliónyi arab pedig jórészt azért játszik kulcsszerepet, mert lakóhelyük közel fekszik az ősellenségnek tekintett Irak egyetlen tengeri kijáratához. A feszültséget jelzi, hogy egy – az arabok lakta Kuzesztán tartomány etnikai összetételének átalakítását célzó kormányzati tervről szóló – alaptalan híresztelés emberéleteket követelő lázadást robbanthatott ki.
