– A Kúria tavasszal hozott egy igen emlékezetes ítéletet: fölmentettek egy fiatalt, aki szíven szúrta az őt megtámadó és megrúgó fiút. Jogos védelmi helyzetben volt a határozat szerint. Arról szinte mindenkinek határozott véleménye van, hogy mi számít önvédelemnek, elég sokféle elméletet lehet hallani, olvasni erről laikusoktól. Valójában mi a jogos védelem?
– Egy büntethetőséget kizáró ok a büntető törvénykönyvben. Ez azt jelenti, hogy a jogos védelmi helyzetben kifejtett cselekmény, bár kimeríteni látszik egy bűncselekmény törvényi tényállását, a védekezés ténye miatt nem veszélyes a társadalomra, ezért mégsem valósít meg büntetendő cselekményt, vagy elkövetője nem büntethető. Az embert érő támadás elleni védekezés jogszerűségének kérdéséről való jogi gondolkodás egyidős a legősibb jogrendszerek kialakulásával.
– Sokszor emlegetik, hogy az erőszak monopóliuma az államot illeti. De akkor hogy jövök én ahhoz, hogy erőszakot alkalmazzak egy bűnözővel szemben?
– Két uralkodó elmélet alakult ki. Az egyik nézőpont a természetjogból ered. Eszerint a természet biztosítja az embernek azt a jogát, hogy az erőszakot erővel verje vissza. A másik nézőpont lényege, ahogy a jogtudós, Finkey Ferenc több mint száz éve írta, „a jogtalanságot, jogsértéseket az államhatalom feladata és kötelessége megakadályozni, ha pedig megtörténtek, utólag kiegyenlíteni, s így az ember tulajdonképpen önbíráskodást követ el, midőn maga veri vissza a jogtalan támadást; de az is kétségtelen, hogy az állam a maga védelmi eszközeivel (hatóságaival) nem lehet mindig és mindenütt jelen, meg kell tehát engednie, hogy az egyén maga védhesse meg magát a rendkívüli és világosan jogtalan támadások ellen, mert enélkül számtalan esetben nem lehetne megakadályozni a jogsértéseket”.
– Közkeletű vélekedés, hogy az ember szinte semmit nem tehet a betörővel szemben, mert a végén még ő kerül börtönbe.
– Ez nem így van. „Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges” – a hatályos törvény így fogalmaz. Később pedig hozzáteszi, „nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl”.