Érthetetlen stratégiai kommunikációt folytat a Honvédelmi Minisztérium, vagy legalábbis erre kárhoztatja a központi kormányzati akarat. Miközben a rendvédelmi, belbiztonsági szerepvállalást, azaz a migránsellenes határkerítés őrizetében való részvételt, a tartalékos rendszer fejlesztését kidomborítják, láthatóan szisztematikusan elhallgatják a valóban honvédelmi, például a modernizációs lépéseket.
Ezt támasztja alá, hogy a svéd védelmi beszerzési ügynökség (FMV) honlapjáról tudhattuk csak meg, hogy hétfőn Stockholmban aláírták az évek óta alulteljesítő magyar Gripen-program feljavításáról szóló szerződéseket. A megállapodás gyógyírt kínál a legsúlyosabb problémára, a repült órák alacsony voltára, ami a harci gép technikai lehetőségeinek kihasználását gátolta: a jövőben 1600 óra helyett 2000 órát tölthet a levegőben a kecskeméti Puma század 14 gépe. Szintén megállapodtak arról, hogy gép berendezés- és szoftver konfigurációját a legújabb MS20-asra korszerűsítik, mellyel lehetővé válik egyebek közt az európai Meteor légiharc rakéták integrációja.
Ez utóbbi azért fontos, mert a meglévő amerikai AMRAAM rakétákkal közel egy évtizeden át élvezett térségi „légi fölényét” a honvédség tavaly decemberben elvesztette, amikor Románia megkapta szintén AMRAAM-okkal felszerelt F-16-osait. Illeszthető lesz a sisakra szerelt célzóberendezés is, ami a Gripenjeink nagy elmaradása, nemcsak a nyugati élvonaltól, de a korábbi MiG-29-esektől is, melyek már rendelkeztek ennek kezdetlegesebb változatával. Itt szintén érdemes hivatkozni a románokra, akik korszerűsített MiG-21-eseiken másfél évtizede éppúgy használják ezt a fontos technológiát, mint új F-16-osaikon.
A megállapodásban azt is rögzítették, hogy mi lesz az elmúlt években fel nem használt repülési órákkal, illetve miként kalkulálják be a két magyar Gripen-baleset (egy összetört gépet pótolni kellett, egyet megjavítottak) következményeit az elszámolásba.
Végül, de nem utolsósorban megegyeztek, hogy a húszéves lízingperiódus 2026-os lezárultával magyar tulajdonba kerülnek a gépek, ami az alkalmazási szuverenitás szempontjából fontos lépés.
